Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
"Rengetegen nem tudnak mit kezdeni az életükkel" - Angliában élni II. - aFüzet

„Rengetegen nem tudnak mit kezdeni az életükkel” – Angliában élni II.

Az angliai munkavállalásról és kinti létről nem egyszerű írni, nem is lehetne talán még 10 cikkben se összefoglalni hitelesen, hogyan érzik magukat a különböző korosztály képviselői, milyen általános törvényszerűségek érvényesülnek nap a nagy szigetországban. Mi három ember szemüvegén keresztül igyekszünk bemutatni a legfontosabb tudnivalókat az angliai munkavállalásról. Egyikük válaszait a múltkor ITT már olvashattátok, most pedig egy olyan fiatal gondolatait, hasznos ismertetőjét adjuk közzé, aki szintén őszintén vall munkájáról, életéről.

Andor három éve egy családi ismerős által kapott lehetőséget arra, hogy kipróbálhassa magát Angliában. Mint mondta, mivel nagyon ritka, hogy valaki önszántából segít, úgy érezte, meg kell ragadni az alkalmat, nem hagyhatja ki a szigetországi kalandot: lépett egy nagyot. 23 éves volt ekkor. Andor azóta is Londonban él, jelenleg egy olyan üzletben dolgozik, ahol készételeket és kávét árulnak. A többiről ő maga beszél:

Nagyon magas színvonalú ez a cég, sok boltjuk van Londonban és országszerte. A dolgozókat betanítják a konyhai munkára, kávégép kezelésére, és a kasszázáshoz is. A hozzáállás jobban számít a munkáltatónak, mint a tapasztalat, néha nehéz megfelelni elvárásiknak, ami nagyjából a tökéletességet jelenti. Cserébe viszont nagyon jól megfizetnek minket, és a gyakorlatnak ellentmondva (miszerint a cégek mintegy 80 százaléka nem ad szabad hétvégét), nincs dupla műszak, és a fizetett szünetek, illetve állami ünnepek szintén szabadok. Én hétfőtől péntekig napi 6,5 órát dolgozom, de ha akarnék, lenne lehetőség több órát dolgozni. Fél óra szünetem van, amit nem szoktam kivenni, hogy hamarabb végezhessek. A jó teljesítményt, a túlórát, mások kisegítését mindig dicsérik és megköszönik, mindenkibe igyekeznek belenevelni a kedvességet. Számomra az elismerés a legjobb motiváció, mert így tudom, hogy jól végeztem a munkám.

A kép csak illusztráció
Forrás: pinterest

Van feljebb jutási lehetőség? Teszem azt, ha valaki diplomás szakember, az a kezdeti csiszolódási idő után, amikor mondjuk egy burger bárban dolgozik, miután jobb lesz az angolja, van esélye, hogy a szakmájában helyezkedjen el?

Feljebb jutni mindig lehet, ha van üresedés, és főleg akkor, ha a személy valóban sokat megtesz a céljaiért és eléggé rátermett ahhoz, hogy utána menjen a lehetőségeknek. Ismerek olyat is, akinek borzasztó angolja van, mégis szakmájában dolgozik, biztonsági őrként, nem is kevés pénzért. Persze ő egész életében hasonló dolgokkal foglalkozott, tehát tudja bizonyítani a képességét. Nagy előnye az országnak, hogy ha valaki dolgozni akar, az fog is. Viszont, ha rossz az angolja, rengeteg segítségre lesz szüksége másoktól a legegyszerűbb dolgokban is. Sajnos alap angollal maximum fizikai munkát lehet végezni, de rengeteg lehetőség van az angol tanulásra. Munka mindig akad, a BREXIT miatt a munkaerőhiány még nagyobb, mint valaha. A lehetőségek száma végtelen, ha van hozzá tudás, tapasztalat, akarat, energia. Ha nincs, akkor az itt töltött évek meghozzák, ha odatesszük magunkat és ráfókuszálunk.

Könnyebb vagy nehezebb egyedülállóként külföldön élni?

Egyedülállóként szabad kezünk van minden felett, azt az utat választhatjuk, amelyiket csak kívánjuk. Azt kezdünk az életünkkel amit akarunk – ebből a szempontból könnyebb. A pénzügyi részét nem említem, mert nem kérdés. Pénzügyi gondok itt akkor vannak, ha az embernek káros szenvedélye van, vagy ész nélkül szórja a pénzt. Személyesen ismerek olyan embert, aki régebb óta van kint, mint én, mégis tele van adóssággal, nekem pedig van félretett pénzem. Családként élni itt valószínűleg könnyebb – a több felelősséget leszámítva. De ha mindenki dolgozik, osztanak szobákat, többet is félre tudnak tenni, mint egy egyedülálló.

Mennyire könnyű ismerkedni egy korodbeli fiatalnak abban a hatalmas metropolisban?

Az emberek eléggé nyitottak az ismerkedésre, de valahogy mégis sok a magányos személy, sokan mintha ezt az életet preferálnák. Több olyan nővel is beszéltem, akik például soha nem szeretnének gyereket. Sok mindenben más itt a felfogás. Bulizóhelyekre ritkán járok, ott ismerkednek leginkább, vagy társkeresőkön keresztül. Vegyülni szoktak a nemzetek, egészen érdekes „tarka” párokkal találkozni, mivel itt kevés az előítélet és nagy a nyitottság. Sokáig nem voltam ilyen, de mind inkább efelé hajlok én is, mert igazából jó az angolom és jól megértem magam bárkivel. Amikor megtetszik egy lány, nem igazán törődöm a hátterével, hacsak nem egy tőlem nagyon távol álló kultúrából jött, de sokkal inkább érdekel a személyisége, és, hogy megbízhatok-e benne. Nálam normális ismerkedésnek a leszólítás számít vagy baráti/ismerősi kör általi. Nem igazán vagyok a társkeresők híve, mert az eléggé zsákbamacska. Legutóbb reptéren ismertem meg valakit, aki sajnos csak rövid ideig volt itt rokonlátogatóban. Fájó volt, de kihasználtuk azt a kicsi időt. Nyilván kell hozzá egy nagy adag szerencse is, ha valaki egyedül jön ki és találni akar magának valakit.

Hol élsz most? Milyen a lakásod és a környék?

Newham kerületben lakom, ami a hármas zónához tartozik, ami ideális a közlekedés szempontjából. A lakóhelyem közelében boltok, bankok, posta, gyógyszertár és minden más, ami fontos, megtalálható. Többségében indiaiak által lakta a környék, a ház, ahol élek egy csendes kis utcában van egy főút mellett. A szobámért 110£ -ot fizetek hetente, amiben minden (víz, villany, fűtés, stb.) benne van. 2 éve vagyok nagyjából a házban és legalább egy évig másodmagammal éltem a szobában, akkor még sokat kellett spórolnom. Most viszont már csak az enyém és nem adom senkinek! Most magyarokkal lakom együtt, de megfordultak már bolgárok és afrikai származásúak is a házban. Voltak jó és rossz lakótársak, provokáció és idegeskedés, de volt összetartás is. Jelenleg szerencsére nyugalom van, de tervezem a közös lakás bérlését kizárólag közeli ismerősökkel/barátokkal együtt.

Newham egyik jellegzetes utcája

Mennyi idő, mire eljutsz a lakástól a munkahelyedig?

Melóra 45 perc és 1 óra közötti időre van szükség (metró és busz kombinálásával), hogy spórolhassak kicsit. Hajnali 5-kor kezdek, akkor még nincs metró, a busz pedig olcsóbb, és olyan korán forgalom sincs annyira.

Jó korán kezdesz. Ha mint említetted, alig 6,5 órát dolgozol, akkor viszonylag hamar is végzel, így sok szabadidőd lehet. Mit csinálsz üres óráidban napközben? Milyen kikapcsolódási lehetőségeket kínál London egy magadfajta srác számára?

Szabadnapjaim többségét a magány jellemzi, sokat filmezek, videojátékozok, főzök, edzek. Elfoglalom magam, amivel csak tudom, vagy amivel kell. Minden alkalmat igyekszem kihasználni, amikor nagy nehezen össze tudok hozni egy találkát valakivel, legyen az egy kávézás vagy éttermezés volt munkatársakkal, barátokkal, esetleg egy sörözés egy stílusos bárban. Moziba is nagyon szeretnék eljutni, de valamiért nehezen jön össze. Megszámlálhatatlan program és rengeteg hely van, ahova el lehet menni, hogy néhányat említsek: a Richmond parkban szabadon kószálnak szarvasok az emberek között, vagy ott van a Sky Garden, ami egy épület 34. emeletén kezdődő botanikus kert bárokkal és éttermekkel, ami 360 fokban bejárható. Hihetetlen helyek és aktivitások vannak, érdemes megtekinteni őket.

Sky Garden

Milyen előnyöket tudnál megfogalmazni, amelyek úgy általánosságban érvényesek Angliára?

Az ország előnyeihez sorolhatnám a leegyszerűsített életet, sok mindent interneten az otthon melegéből intézhetünk, a technológia mindenhol körülvesz, akár ügyintézésről, akár közlekedésről beszélünk. Minimálbérből is szépen meg lehet élni és félretenni, ha nem szórjuk mértéktelenül a pénzt(és igen, ebbe belefér néha a szórakozás,hétvégi kirándulás egy másik európai nagyvárosba, nyaralás évente, ha úgy döntenénk). Az emberek nagy része jólnevelt és kulturált. Például, ha valaki meglök véletlenül a metrón, bocsánatot kér. Az itteniek hozzászoktak ahhoz, hogy sokféle nemzettel élnek együtt, nem különösebben zavartatják magukat. Emberfüggő, hogy ki hogyan viszonyul ehhez. Amikor ideértem Londonba, elvesztem, mert nem találtam az utcát, ahova mennem kellett volna. Közel voltam, de mégsem jött össze, csak miután segítséget kértem egy angol kerékpározó fiatalembertől. Először azt mondta, sajnálja, de nem tudja hol ez az utca. Kimentem a sarokra gondolkodni, hogyan tovább. Utánam futott és behívott a házába, merthogy a barátnője GPS-en megtalálta. Nem tudtam szóhoz jutni, olyan hálás voltam. Erre nem számítottam.

Az árnyoldalakról szólva (mert nyilván azok is vannak) emelte ki az előtted szóló a brutális mértékű droghasználatot. Hogyan látod Te ezt a témát, mint egy másik korosztály képviselője?

Rengetegen nem tudnak mit kezdeni az életükkel, káros szenvedélyekhez folyamodnak, elzüllenek, 4 lakótársam közül mind drogfüggő, én vagyok a kakukktojás a házban. A drog, alkohol, prostituáltak mind jó „üzlet” itt Angliában, a „thug life” nagyon sok embert utolér ha nincs egy kis tartása, álláspontja és józan esze, sajnos ez a szomorú valóság feketén fehéren, de ez mind attól is függ milyen társaság jut az embernek. Mindezek ellenére nagyobb biztonságban érzem itt magam, mint otthon. Amikor hazamegyek, a szemem mindig a hátamon van, nehogy valaki kizsebeljen, itt kevesebb szükségük van erre. Londonban minden be van kamerázva, de higgadtak és toleránsak az emberek, mert a tömeget nem lehet másképpen túlélni, amiért otthon pofozkodnának, itt tudom hogy a kezüket se emelnék fel az emberek.

Ha azt kérdezem, hol tartasz most, életed ezen pontján?

Anglia gyökeresen megváltoztatta az életemet. Egyedül, kevés élettapasztalattal jöttem ki, összemérhetetlen az a tudás, bölcsesség, amivel azóta gyarapodtam. Most már tőlem szoktak tanácsot kérni! Szüleimnek visszafizettem a tartozásom és segítettem is őket, emellett sosincs pénzügyi gondom. Sok kapcsolatra tettem szert, életre szóló barátokat szereztem, jelenleg van egy munkám, kasszán dolgozom egy szendvicsboltban, amit szeretek is csinálni, szóval nem panaszkodhatok. Sok mindent szeretnék azért, az egyedüllét az, ami még mindig nehéz, így „oldalborda” nélkül. El tudom képzelni, hogy itt éljem le az életem, nem látom sok értelmét hazamenni. Itt nyitottabbak, pozitívabbak az emberek, jobban bejön ez a mentalitás, otthon sokat voltam depressziós, és csak ugyanoda jutnék vissza.

Végül adnál néhány jótanácsot azoknak, akik azt fontolgatják, hogy kimennek?

A Bexit bejelentése óta változtak egyes törvények, amelyekkel nyilván nehezíteni akarják a bevándorlók dolgát. Valószínűleg nehezebb manapság itt bármibe is belekezdeni, az árak magasabbak (de a fizetések is nemsokára), egyre több helyen várják el a jó nyelvtudást, és bizony, több angolt látok elhelyezkedni olyan pozíciókban, ahol eddig nem lehetett látni őket. Akik most jönnének ki Angliába, azok számára elsősorban az a jótanácsom, hogy ne érkezzenek angol tudás nélkül, vagy legalább merjenek angolul megszólalni. Nagy kihívás, viccen kívül, de nem lehetetlen. A kezdet nehéz, de alaposan járjanak utána az ország törvényeinek, milyen dokumentumra van szükség a munkához, bankszámla nyitása például manapság nagyon nehéz (de elintézhető), mert mindenhol mást kérnek. Lakásintézés, útvonalterv még az indulás előtt, és egy-két hónapra elegendő pénz. Nem szégyen egyetemistaként takarítói munkát végezni, mindenki ott kezdi. A legalján, mert onnan csakis felfelé vezet az út. És végül, aki úgy dönt, hogy belevágna, jobb ha van itt valakije. Ne induljon meg egyedül még akkor se, ha fel tudja találni magát! Könnyebb, ha van valaki, aki egy kis törődést ad néha, aki megvéd a kiégéstől. Sok mindenre gondolnak az emberek, amikor kijönnek, de a lelki rész valahogy mindig háttérbe szorul. És az nagy baj.

Harmadik, s egyben utolsó, Angliában élő megszólalónk, Kriszta sorait szintén hamarosan elolvashatjátok a Füzetben!