Magamról
Másodéves Nemzetközi tanulmányok szakos hallgató vagyok a PTE-n. A spanyol nyelvet középiskolai éveim alatt szerettem meg, nyelvvizsgát is tettem belőle még akkor végzősként. Az egyetemen rádöbbentem, mennyit felejtettem, és mindenképpen vissza akartam szerezni a tudásomat, sőt, növelni azt, és biztos voltam abban is, hogy ki szeretném magam próbálni külföldön egy időre. Az Erasmus+ ezeket kombinálta a számomra. Bár eredetileg olyan helyre szerettem volna pályázni, ahol még nem jártam, egy igen jó hírű egyetemen kötöttem ki végül Barcelonában, a meseszép városban.
Néhány éve jártam már Spanyolországban, Costa Bravan és Barcelonaban tölthettem egy kis időt, ami fantasztikus volt. Amikor a pályázatom pozitív elbírálásban részesült, felvettem a kapcsolatot egy magyar lánnyal aki éppen kint volt, ő adott nekem tanácsokat, és persze a régebbi tapasztalataimra is hagyatkoztam. Emellett még utána érdeklődtem néhány dolognak az interneten, de a legnagyobb segítség az volt, hogy lehetett jelentkezni úgynevezett „Buddy” programra, melynek köszönhetően kaptam egy helyi mentort, akivel végül igen jó barátok lettünk. Megérkezésem után az első két napban kissé elveszettnek éreztem magam. Senkit nem ism
ertem, a spanyolt félénken használtam, és a tájékozódással is voltak problémáim. Azután elkezdődtek a programok, találkoztam a mentorommal, jobban megismerkedtem a lakótársaimmal, belekóstoltam az igazi spanyol életbe és rövid időn belül nagyon a szívemhez nőtt az egész ország.
A spanyol temperamentumról
Az emberek nagyon vidámak, alig látni kedvetlen arcot. Talán azért van ez így, mert még decemberben is vakítóan tud sütni a nap. A pontos okát nem tudom, de rám is pozitív hatással volt az ottaniak nyitottsága és vitalitása. Azt is tudni kell róluk, hogy rendkívül büszkék a kultúrájukra, amit szívesen osztanak meg másokkal is, ugyanakkor nyitottak is. Olykor persze lehet találkozni konok emberekkel, akikben egy-egy sztereotípia erősen él, és nehéz más belátásra bírni őket. Mindenesetre temperamentumos egy nép, az biztos. Végre, senki nem szólt rám, hogy miért vagyok olyan hangos. A legtöbb helyit, akivel találkoztam, nagyon megkedveltem. Néhány tanárommal is kifejezetten jó kapcsolatot ápoltam, akikkel feltétlenül beülnék velük egy kávéra, ha visszautazom.
Külsőségek
A spanyol lányoknak olyan mély hangjuk van, amiről leginkább az idős nagymamák jutnak eszembe. Pozitívumként könyveltem el viszont, hogy nem a sablonos kinézet jellemző rájuk, a legtöbb lány öltözködése egyéniséget tükröz. A katalán fiúk, férfiak az én 178 cm-hez képest alacsonyak. Akad azért magas is, de nem olyan nagy számban. A legtöbben adnak magukra, nincs divatban a derék térdig lelógó nadrág. A randizás terén sokkal előzékenyebbek és romantikusabbak, mint a magyarok.
Életszínvonal
Spanyolországban egy ideje romlóban van az átlag életszínvonal, erről egy ideje lehetett is hallani. A városban tartózkodásom alatt többször éreztem, hogy én viszont mintha egy másik országban lennék. Ez a tartomány jóval gazdagabb, mint az ország többi része. Nem nagyon látni bádogházakat vagy lepusztult területeket, mégis érezhetőek a vagyonbeli különbségek a központ, és mondjuk a város peremterületei között. Barcelona a fővároshoz mérten is igen drága, egy kb havi 1000€ kereslet nem számít soknak, főként, ha a központban lakik valaki. Akkor szinte biztos, hogy nem tud megtakarítani semmit. A munkakeresés ott is nehéz, viszont ha valamit találnak, azt nem hagyják ott könnyen. Mint mindenhol, itt is vannak koldusok az utcákon, de mégsem tűnnek annyira elkeseredettnek vagy reményvesztettnek. Az egyik metró aluljáróban egy zenélő bácsi mesélte, hogy amióta nincs munkája, igaz, hogy bizonytalan a családja élete, mégis boldogabb, mert azt csinálja egész nap, amit szeret, és így is megkeresi az aprókból azt, amennyi a fizetése volt a munkahelyén.
Élni tudni kell!
Én nem is értem, hogyan nem omlott össze náluk a gazdaság még! Annyira lazák, és ráérősek mindenben. Amikor a magyar főkonzul úrral beszélgettem erről, ő is panaszkodott, hogy hivatalos eseményekről, fontos megbeszélésekről is képesek egy órát késni. Nem indulnak el rögtön a zöld lámpánál mert még ráér, és nem is dudál rájuk senki. Miért is tennék, kinek lenne sietős? Az ételre és a szórakozásra nem sajnálják a pénzt. Ahhoz képest, hogy az átlagot nem veti fel a pénz, képesek napi háromszor is elmenni étterembe, a siesta alatt beülni egy kávéra, bocadillora, majd még egyre. Ha pedig divatról van szó, tudni kell, hova érdemes elmenni vásárolni. A főutcák drágák, szinte csak turisták járják, a spanyol tömegverekedés inkább a Primark és hasonló boltokban alakul ki karácsony körül. Ami számomra furcsa (és ez nem csak a katalánokra vonatkozik), hogy nagyon ritkán költöznek el otthonról. Megismerkedtem egy 24 éves könyvelővel, aki otthon él a szüleivel. Azt mondta, ez nem az anyagiakról szól, csupán nem látja értelmét máshova menni. Olyan kényelmes, hogy a mama főz, mos, és vasal rá, ráadásul a szülők fizetik az összes számlát. Azt is mondta, hogy spórol, de mikor rákérdeztem mire, nem tudta megmondani. Azért az évi 1 nyaralás szinte kivétel nélkül belefér mindenkinél. Kicsit úgy érzem, néha hasztalanul költik a pénzüket, máskor meg arra gondolok, ők tényleg értik, hogy mit jelent az: egyszer élünk.
Szociális támogatások
Annyit tudok, hogy ha valaki állástalan, az kap némi juttatást, de az nehezen elegendő a megélhetésre, és 2-3 év után már ez az összeg sem jár. Az a szülő, aki egyedül neveli a gyermekét, szintén nem nagyon tud megélni csupán az állami hozzájárulásából. Vannak házak, amelyekbe beköltözhetnek csonka családok vagy nagycsaládosok, de ebből nem sok van. Ha tényleg szinte a semmiből kell megélni, van némi segítség, de mihez kezdjen egy két gyermekes család havi 500€-val? Ezekről hallottam az egyetemen, és ez alapján, úgy összességében nem nagyon fest pozitív képet az ország szociális rendszere.
Akiket ismerek, mind nagycsaládban élnek, de a fiataloktól általában azt hallottam, hogy ők 2 gyereknél megállnának, de ez változhat az életkörülményeik függvényében. A férfiak főként úgy gondolkodnak, hogy a házasság úgy van rendjén, ha a fiatal feleség beköltözik a férj szülői házába, és ott élik közös életüket. Szerintem viszont nem volna lélekemelő, ha a férjem tinikori posztereit kellene nézegetni elalvás előtt. Ebből hevesebb viták is kialakultak a társaságban…
Oktatásügy
Nem sok fiatallal találkoztam, aki ne vett volna részt a felsőoktatásban, de szerintem ez amiatt van, mert eleve olyan közegben mozogtam. Általánosítani nem nagyon tudok, annyit viszont igen, hogy az állam segít a költségek finanszírozásában, igaz, csak azoknak a fiataloknak, akiknek a családja a legszegényebbek közé tartozik -és még így sem mindig sikerül a bejutás az ingyenes oktatásba. Úgy tudom, hogy ahol a család összbevétele nem éri el az évi 20.000€, ott nagy mértékű a segítségnyújtás. Nagy terhet rónak a magas tandíjak a diákokra, sokan dolgoznak és hiteleket vesznek fel ahogy nálunk is, csak az összeg eltérő. Támogatás nélkül az én félévem például 7000€-ba került volna, ami azért 10 félévvel számolva elég horribilis összegre jön ki.
Egészségügy
Sajnos igénybe kellett vennem a kórházi szolgáltatásukat egyszer. Senki nem tudott a segítségemre lenni, hogy hova forduljak orvoshoz, vagy melyik kórházban látnának el. Elkezdtem az interneten keresgélni, végül elindultam egy kórházba, ahol a kék EU-s betegkártyára azt mondták, ők még nem láttak ilyet, és elküldtek egy másik kórházba, ahol viszont csak az útlevelemet és a betegkártya számomat kérték el. Sajnos nem sokat beszéltek angolul, és reméltem, hogy csak a rossz spanyolom miatt hallottam olyasmit, hogy belülről fogják megvágni a mandulámat. Nagyon profik és kedvesek voltak, bár nem értem miért éppen akkor viccelődtek, amikor épp az orromon egy kamerát vittek le, mert a nevetéstől csak jobban fájt minden. Ellátás után még benn tartottak, és folyton a hogylétemről érdeklődtek, és amikor mondtam, hogy másnap spanyol vizsgám lesz, felajánlották a segítségüket a felkészülésben. Összességében tehát pozitív tapasztalataim voltak, leszámítva az angol nyelvtudás hiányát és az épületen belüli sok mászkálást.
Politikai kultúra
Amikor politika került szóba, nem nagyon beszéltek más témáról a fiatalok, vagy akár a tanáraim, mint Katalónia elszakadásának kérdéséről. Persze, volt néhány kitekintés, mint például a 2015-ös választás, amely előtt a teljes megújulásra, a hagyományos pártok uralmának végére vártak, de főleg ezzel a témával foglalkoztak. Elviekben népszavazással hamarosan dönteni fognak a kérdésben, de én azt tapasztaltam, hogy a fiatalok többsége úgy látja, önálló államként nem funkcionálnánk jól, és az elszakadás ellen szavaznak. Sokat támadták a Ciudadanos nevezetű, Katalóniában igen erős pártot, amely köztudottan ezt nem támogatja. A fiatalok úgy általában tartoznak valahova, mondjuk a Podemoshoz, Ciudadanoshoz, vagy a PP-hez, és mindegyiküknek megvannak a maguk érvei. Érdekes volt néhány vitát végighallgatni.
Külföldi munkavállalás
Barcelonában az egyszerűbb állásokhoz, (mint például a promoter, vagy bármilyen eseményszervező) nem nehéz hozzájutni, ezekhez egy gyengébb spanyol tudás is elég – igaz, abból jó pénzt csinálni nem lehet. Viszont olyan munkát találni, amely igazán jövedelmez, és folyamatosan fenn tudja magát tartani vele az ember, nem könnyű feladat. A világ minden tájáról jönnek ide szerencsét próbálni, mert világváros, s mert azt hiszik, itt könnyű és boldog életük lehet. Nagy a konkurencia, ezért igazán jónak, eltökéltnek, és rendkívül nyitottnak, rugalmasnak kell lenni. Sokat segítenek a Facebook-os csoportok a külföldieknek, egy állásban ki is próbáltam magam, egy másiknak pedig az interjújára mentem el, mert nem akartam elhinni, hogy ennyi pénzt képesek fizetni a magyar és szerb anyanyelvi tudásomért. Hát nem mese volt, de sajnos 1 éves szerződést nem tudtam aláírni, így most egy ELTE-s lány dolgozik a pozícióban -legalábbis úgy tudom. Az egyik lakótársam nagyon sokat dolgozott a 2 hónapos gyakorlata alatt, hogy elégedettek legyenek vele, de meg is lett az eredménye: a cégnél maradt, és már most rendkívül magas fizetése van. Ha az ember nem diákmunkára vágyik, egy B2 szintű spanyol- és egy magabiztos angol nyelvtudással még nem érdemes nekikezdeni az álláskeresésnek.
Összegzésképpen
Szerencsés vagyok, és már rengeteg irigyelni való helyre juthattam el ilyen fiatalon, de ez a város lepipálta New Yorkot, Londont, Los Angelest, Marseille-t. Mindent. Csak ajánlani tudom. Az egész város arculata, hangulata, a sok közösségi program, minden csak szerethető. Különlegesnek éreztem minden napot, minden újonnan szerzett barátot, minden egyes élményt, amivel formálódott a személyiségem. Megszerettem a várost mert befogadtak, mert az életstílus olyan, ami abszolút passzol hozzám. Mert ott szinte mindenkit boldognak láttam, sokat süt a nap, és mert annyi kultúra és nyelv vegyül egy helyen, mert olyan elragadóan szép és inspiráló helyekkel van tele minden sarok, és mert annyi mindent tanulhat ott az ember.
Igazi kaland volt, én egy percig sem unatkoztam. Alig várom, hogy a szüleimmel, akik nagyon sokat támogattak, és az itteni barátaimmal is visszamehessek, mert nagyon szeretném, ha belelátnának mindabba, amiben nekem volt szerencsém.
10+1 TIPP UTAZÓKNAK
A busz sosem fog időben jönni, amikor azt hiszed el fogsz késni, mert elvileg már 4 perce elment a busz, még te fogsz rá 1 percet várni, ezt garantálom.
Fokozottan ügyelj az értékeidre, könnyen eltűnhet a telefonod, a kabátod, persze benne a lakáskulcsokkal, aztán majd ébresztheted fel az egész házat amikor reggel 5-kor mennél már aludni.
A pakisztáni boltosokból 10 jut egy utcára, de ha nem egy csinos lány vagy, akibe az egész dolgozói gárda belezúgott, inkább keress egy Mercadona-t a bevásárláshoz, olcsóbban megúszod.
Nem kell feltétlenül 120€-s számlát csinálni tapas bárokban csak mert a mentorod ajánlotta, vannak jó helyek, ahol 1-2€-ért is megkapod a fincsi jamón serrano-s mini szendvicset meg a polipot.
Legyen nálad egy térkép mindig!
Ha szükséged van egy taxisra, csodálatos módon mindig ott terem egy, de ne nagyon bízz meg bennük…
Ne sétálj egyedül éjjel a kikötőnél lévő kluboknál, mert 5percen belül 10 néger fog megjelenni akik finoman felajánlják, hogy velük töltheted az éjszakát..Még jó, hogy ilyen esetben is jelenhet meg a semmiből csodataxi.
Legyél jóban a latin-klubok promotereivel és tuti minden alkalommal, minden klubban kapsz ingyen röviditalt.
Ha huzamosabb ideig tartózkodsz Barcelonaban és magas szingli vagy, akkor felejtsd el a tinderes spanyol srácokat..úgyis alacsonyak, és lehetnek 20-30-40 évesek, tuti a szüleikkel élnek még.
Ne próbáld meg túlkiabálni a spanyolokat, úgysem megy, csak mandulagyulladást kapsz tőle egy hét alatt!
Brlas Dóra