Az ENSZ közgyűlésének határozata értelmében Mahatma Gandhi születése napját, tíz éve az erőszakmentesség világnapjának nyilvánították.
„Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk.”
1869. október 2-án született Mohandász Karamcsand Gandhi indiai politikus, a 20. század legnagyobb békeharcosa. A gazdag indiai családba született „nagy lélek”, amit neve is takar, még a brit gyarmatú Indiában nevelkedett. A kereskedő kaszthoz tartozó édesapának köszönhetően előkelő oktatásban részesülhetett a világ dolgaira mindig nyitott és fogékony elme. Az ősi hagyományoknak megfelelően 13 éves nősült, és mielőtt kiment volna Angliába jogi tanulmányokat folytatni, már két gyereke volt. Az európai szokások és kultúra nagy hatással volt rá, állítólag egész életében őrlődött saját vallási előírásainak betartásai miatt.
22 évesen tért vissza Indiába, ám két évvel később már Dél-Afrikába utazott, mert ott jogtanácsosi állást kapott. Úgy is mondhatni, a gyarmatországban kezdődött minden, ahol jelentős számú hindu közösség élt. Gandhit nagyon elszomorította az a megalázó helyzet és megkülönböztető bánásmód, ami ezeket a többnyire sanyarú sorsú embereket érte, ezért szószólójuk lett. Annak ellenére, hogy a hatalom gyakorló által rendkívül sok atrocitás érte, nem volt hajlandó befizetni különadókat, de más diszkriminatív törvényt sem tartott be. Ezzel a viselkedésével vállalta a börtönt is. Erőszakmentes tiltakozása nyilván nem hozott eredményt az első időkben, két évtizednek kellett eltelnie, hogy történjen valami: a megkülönböztető rendeleteket visszavonták.
Még ugyanabban az évben, 1914-ben visszatért hazájába Gandhi, ahol 6 évvel később már „együtt nem működést” hirdetett a brit gyarmatosítókkal szemben. Mindezt már a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetőjeként tette. Többször került börtönbe, de éhségsztrájkja és békés tiltakozása, az általa vezetett, britek ellen bevetett bojkottok mindig célt értek.
A második viágháborúban – látva a hitleri ideológiát – a britek mellé utasította híveit, akiktől „csupán” autonómiát kért cserébe. Mindeközben pártja kettészakadt:az Indiai Nemzeti Kongresszus és a Muszlim Liga alkotta a két legbefolyásosabb pártot, ami a vallási ellentétek kiéleződése miatt a társadalom kettészakadásához is vezetett.
1947-ben a kivonuló britek gyarmatukat két részre (India és Pakisztán) osztották. Gandhi tragédiának élte meg az egység elvesztését, s miután mindkét oldalon igyekezett segíteni (a menekültek segítésére sietett) mindkét fél részrehajlással vádolta. Zavargások törtek ki, a helyzet korántsem volt békésnek mondható, ezért a „nagy lélek” idős kora ellenére, 79 évesen újra böjtbe fogott, így érve el a belső békétlenségek befejeződését. Már életében is szentként tisztelték hazájában a „haza atyját”és az egész világon elismerték nagyságát.
A függetlenségi mozgalom legendás alakja végül az életével fizetett nemes törekvéséért; 1948 januárjában saját honfitársa, egy szélsőséges hindu nacionalista gyilkolta meg Új-Delhiben.
A hindu szokásoknak megfelelően, halála 60. évfordulóján hamvait a tenger fölött szórták szét. Sajnos, az álma az egyenlő társadalomról, ahol minden embernek jut megélhetés, étel és ruha, nem valósulhatott meg Indiában (se), de neve ma is egyet jelent a békével és erőszakmentes, igazságot követelő harcokkal és a függetlenséggel.