A Várkert Irodalom rendezvényén jártunk, melyen ismét az érzelmeké volt a főszerep, méghozzá a romantikusoké. Az Irodalmi szerelmek című esten Mészöly Miklós és Polcz Alaine-, Szabó Magda és Szobotka Tibor-, valamint Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs házassága, művészete volt a téma.

A meghirdetett programra zsúfolásig megtelt a Várkert Bazár nagyterme, közel 700 ember várta, hogy megidézzék a 3 költő/író párt és életét. Az est házigazdája most is Juhász Anna volt, a beszélgetésben pedig Singer Magdolna író, gyásztanácsadó, tréner, valamint Buda Attila könyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész volt a segítségére.

Az irodalmi rendezvény gerincét a felolvasószínház adta: a főszereplők gondolatait, érzelmeit Radnay Csilla színművész és László Zsolt színművész tolmácsolta, így még különlegesebb hangulatot teremtve.

Ahogy minden kapcsolat, szerelem más, úgy ezt a három házasságot is nehéz lenne összemérni és nem is ez volt az est célja. Ha ugyan sok mindenben mások is voltak, két dologban mindenképp van összefüggés köztük: alkotó emberekről beszélünk, akik barátokként ismerték egymást és egymás házasságait.

Egy művésszel együtt élni nem könnyű, főleg, ha te magad is az vagy, ez mind a három szerelemből kiderül: van, amelyik harmonikusabb, van, amelyik kevésbé mondható annak, ám mind a három pár élete végégig alkotótársa, szövetségese volt a másiknak.

Szabó Magda és Szobotka Tibor kapcsolata nehezen kezdődött-köszönhetően Szobotka nem éppen visszafogott életstílusának és nőügyeinek- azonban elég hamar kiderült mindkettőjüknek, hogy egymásnak teremtettek. Egészen Szobotka haláláig egy párt alkottak, de még utána sem szűnt meg a köztük lévő erős kapocs, amely Szabó Magda elmondása szerint is végig, minden nehézség ellenére a pályán tartotta őt. Férje halála után befejezte műveit, és többször írt kapcsolatukról és a nagy, mindent elsöprő szerelem hiányáról.

Mészöly Miklós és Polcz Alaine kapcsolata is nagyon kiegyensúlyozott volt az első 20 évben, azonban ők nem voltak olyan szerencsések, mint Szabó Magdáék. Ugyan életük végégi együtt maradtak, de egy sokkal fájdalmasabb, viharosabb szerelemben: Mészöly folyamatos kicsapongásai nehezítették az amúgy is beteges Alaine életét. Mindezek ellenére, sosem volt kérdéses, hogy ahogy Nádas Péter is mondta, a két „nagyvad” egymásnak lett kitalálva, még ha több harcnak és nehézségnek is volt kitéve házasságuk.

A legrövidebb és legösszetettebb házasság és kapcsolat Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs között volt, akik ugyan 1958-ba elváltak, de szellemi kapcsolatuk és barátságuk életük végéig kitartott. Két zseniális író, akik között – az első pár évet leszámítva- nem a szerelem volt a leghangsúlyosabb, inkább az egymás nagysága, művészete iránti tisztelet: egymás inspirálása a végsőkig. Ugyan felismerték, hogy házasságuk nem fenntartható és papíron el is váltak, de egymást igazán soha nem hagyták el.

Itt van három pár, három nagyon más és mégis egyforma szerelem, amelyek egy éltre meghatározták ennek a hat embernek, de a magyar irodalomnak is az életét és jövőjét.

Hogy milyen a nagybetűs szerelem, nem definiálható – legalábbis én nem tudnám. Valaki talán nem is találkozik vele élete során, azonban egy biztos: aki igen, az soha nem felejti.

Ahogy Szabó Magda írta: „Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át. (…) Miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem.”

Hát valahogy így.

Olvasnál még több, hasonló témában írt cikket? Elsők között küldjük ki Neked friss írásainkat e-mailen, ha feliratkozol. Nyugi, nem fogunk bombázni kéretlen levélszeméttel, pluszban nem maradsz le semmiről, ami a Füzetbe készül. Adatvédelmi szabályzat