Adott egy 30-as, 40-es éveikben járó baráti társaság, akik ráadásul olaszok, ennek megfelelően pedig elég harsányak, jó humorúak és pontosan olyanok és olyan problémákkal küzdenek, mint mindenki más: tuti recept a sikerhez. A film egy nagyon izgalmas kérdés köré épül, amire ugyan mindenki tudja a választ, de senki nem meri kimondani: vajon mindenki hazudik? Még szép!
A Teljesen idegnek című olasz film 2016-ban jött ki a mozikba és Paolo Genovese rendezését dicséri. Maga a történet egy nagyon egyszerű alaphelyzetbe helyeződik: egy baráti vacsorán járunk,- megtalálhatók friss házasok, régi motorosok, elváltak és még a párjukat keresők is az asztalnál- ahol felvetődik az ötlet, mi lenne, ha mindenki kitenné a telefonját az asztalra és minden hívást, sms-t vagy épp chat üzenetet hangosan megosztana a többiekkel. Némi unszolással, de végül az egész társaság beleegyezik az ötletbe, ekkor még nem is sejtve, milyen titkokat rejtegetnek egymás elől.
Ez a film olyan alap emberi igazságokat, problémákat vonultat fel, miközben egy percig sem unatkozik a néző – pedig végig szinte ugyan abban a szobában járunk-, amiket nem lehet csupán a szerelem, párkapcsolat vagy barátság köré írni. Nagyon okosan kerüli ki a kliséket a film, miközben végig nagyon emberközeli marad.
Egyszerre megindító, elgondolkodtató és vicces alkotás, ezért semmiképp sem szeretném „elspoilerezni”, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. És, miközben nézi, gondolkozzon el azon, vajon ő bevállalná-e ezt a játékot? Mert bizony titkai mindenkinek vannak, amit nem csak a legközelebbi barátainak, de esetleg férjének/feleségének, gyerekének sem vallana be.
A kérdés pedig az: az igazság tényleg felszabadít és jobb, mint a kegyes vagy épp kegyetlen hazugság? Vajon miért hazudunk még a nekünk legfontosabbaknak is? Miért hallgatunk el dolgokat előlük? Lehet gyávaság, félelem vagy épp meg akarjuk óvni a másikat, de ezzel falakat is építünk egymás közé, hiszen az őszinteség minden kapcsolat alapja kellene, hogy legyen .- persze ez nem azt jelenti, hogy a másiknak mindig mindenről tudnia kell.
Itt kezdődik a dilemma: hol az őszinteség határa? És kell, hogy legyen neki?
A film végére egyeseket közelebb hoz egymáshoz a sok kiderült igazság, másokat pedig szétszakít, de a viszonyok, szerepek teljesen átrendeződnek.
Az utolsó csavarral pedig bevisz egy igazi gyomrost a rendező, ami után csupán kérdőjelek maradnak a nézőben és a kínzó gondolat: tényleg teljesen idegenek vagyunk, mi is?