Ellátogattam Dr. Belső Nóra pszichiáter Szeretet, szerelem, házasság című előadására, ahol az első lila ködös időszaktól kezdődően, a szexualitáson túl, az önismereti kérdésekig egy átfogó képet kaphattunk a párkapcsolatok általános biológiai és pszichológiai működéséről.
Mindannyian szerelemre vágyunk. Talán azért is van ennyi válás, mert nem vagyunk tudatában annak, hogy a szerelem nem tart örökké. Pedig így van. Azt is mondják, hogy olyan irányba tartanak a társadalmi folyamatok, hogy a házasság ki fog menni a divatból – ezekkel a gondolatokkal indított a neves szakember, amiről nekem eszembe jutott Kosztolányi A házasság válsága című írása, melynek egyik passzusa ide kívánkozik:
„A házasság nem “elavult” intézmény. Elavult lehet egy “modern” vers, melyet tíz évvel ezelőtt írtak, egy százesztendős törvény, vagy egy ezeresztendős fölfedezés, de olyasmi, ami a föld teremtése óta mindig és mindenütt szükségszerűen megvolt, nem lehet elavult, mert benne gyökerezik az emberi természetben. Mióta a világ áll, támadják, de eddig nem találtak helyette jobbat. Derék csinálmány, mely ennyi kritikát kiállt. Ne feledjük, hogy Ádám az első férj s Éva az első feleség.”
Kezdjük egy kis statisztikával!
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tanulmánya szerint, az utóbbi több mint három és fél évtizedben évenként háromszor annyian váltak el, mint amennyien összeházasodtak volna. Ugyanakkor, 2010-hez képest másfélszeresére nőtt (35 500-ról 51 800-ra ) a házasságkötések száma és csökkent a válások aránya olyannyira, hogy 2016-ban az előző 53 év legalacsonyabb esetszámát regisztrálták.
Tehát van remény. Igaz, ez az este nem feltétlenül erről szólt, hanem inkább a tudatos gondolkodás szükségességéről, amire néhány tudományos ténnyel és sok érdekességgel kívánta az elismert szakember felhívni a figyelmet.
Dr. Belső Nóra rögtön egy érdekes adatra hívta fel hallgatósága figyelmét:
mintegy 70 százalékban a nők kezdeményezik a válást.
A következő meglepő adat a házasságon kívül született gyermekek arányáról szólt, amely az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett – szinte hihetetlen, de közel 50 százalékról beszélünk. 2016-tól a számok csökkenő tendenciát mutatnak, mely nyilván nagy mértékben magyarázható a házasságkötések számának növekedésével.
Tehát Magyarországon a gyerekek fele nem házasságba születik. Az elmúlt évtizedekben lezajlott változásoknak köszönhetően a társadalom részéről teljesen elfogadottá vált mind a válás, mind az, hogy papír nélkül élnek családi közösségben. Hogy ez jó vagy sem, már fel sem merül kérdésként, de azt valóban be kell ismernünk, hogy ma sokkal könnyebben mondjuk ki, hogy váljunk el, mint mondjuk a ’80-as években tették volna a szüleink. Pedig valahol ők ébredtek először öntudatra, a nyugati társadalmakat hűen követve akkortájt indult el a válási lavina. Ha csak visszagondolunk egykori diákéveinkre, az osztályból akkoriban csupán néhány gyerek szülője vált el. Az arány mostanra teljesen megfordult: ma már jellemzően azok vannak kisebbségben, akik teljes és eredeti családot tudhatnak magukénak.
Dr. Belső Nóra rámutatott: akinek a szülei elváltak, az könnyebben lép ki a házasságából. Az egyén azt a mintát látta, hogy így is (túl) lehet élni. Ám bármennyiszer is próbálkozik az ember, ha szerelemből házasodna, minden alkalommal hasonló fog történni vele. Ennek okai különböző biológiai és pszichológiai törvényszerűségek, mechanizmusok, melyekről jó, ha tudunk.
A szerelem 4 árnyalata
A szerelemnek több stádiuma van, de alapvetően 4 fokozatot különböztethetünk meg. Az első a korai szakasz, a romantikus szerelem, melyet erős vonzalom, biológiai változások, módosult tudatállapot jellemez. A sokszor „lila ködös” időszaknak is nevezett stádium 3-6 hónaptól 1,5-2 évig is eltarthat. Nagymértékben kémiai folyamatok irányítják érzelmeinket, így amikor leáll a fenil-etil-amin (PEA) termelődése, azt úgy éli meg az ember, hogy kiábrándul a másikból.
A második szakaszban a kötődés erősödik a két fél között, ekkor főként oxytocin (a kötődés egyik fő neurotranszmittere, szokás ölelés-hormonnak is nevezni) és dopamin, (a jutalmazórendszer) vesz részt a kapcsolat fenntartásában. Sokan mégis ilyenkor ábrándulnak ki a másikból, mert már nincs meg a kezdeti élmény. (Gyakran merül fel a hosszú távú kapcsolatban élőkben: én már sosem leszek szerelmes? Már nem jön el többet az érzés? Nekik esetleg tudatosítaniuk kellene, hogy miről szól a folyamat.) Ha a kapcsolat jól működik, kialakul a kötődés: elkezdenek a másik után vágyni, nem szívesen mennek a másik nélkül sehova, mert hiányzik. Ekkor már jelen van a kapcsolatban a gondoskodás és féltés is.
A harmadik szakasz a hosszú távú elköteleződés, tudatos döntések sokasága. 10-15 év együttélés még a legharmonikusabb kapcsolatban is sok kompromisszumot, lemondást követel. A másik ember megtartása nem egy egyszerű feladat. Rengeteg tudatosságra van szükség már az elejétől. Ha ez nem működik, vagy csak egyoldalúan van jelen, vagy a kémia elmúlik, akkor jön a kiábrándulás, aminek csalódás a vége. Ilyenkor bomlanak fel a kapcsolatok, ami a 4. szakasz is egyben.
Ha valaki azt gondolná, hogy nem feltétlenül kell annyit alkalmazkodni meg csiszolódni, mert minden attól függ, hogy megtalálja -e az Igazit (ha úgy tetszik: a borsó meg a héja, vagy kulcs a zár szerencsés esetére vár), azok számára kiábrándító lehet a pszichiáternő racionális válasza a Nagy Őt illetően.
Létezik ideális társ?
Ki álmaink hercege/királynője?
Hogyan alakul ki, hogy kit választunk társunknak felnőttként?
Az ideál képet egészen pici korunktól kezdjük el összerakni. Egyrészt, látjuk otthon a mintákat (anyut és aput), s közben hallgatjuk (később olvassuk) a tündérmeséket. Van egy elképzelésünk arról, hogyan működik egy kapcsolat, hogyan fogunk majd felnőtt nőként/férfiként élni. Majd jönnek a megélt tapasztalatok, a valóság, s mire az első szexuális, szerelmi tapasztalatokig eljutunk, addigra már rengeteg indirekt információ rakódott az agyunkban és a lelkünkben, melyek befolyásolják magatartásunkat. Nem mindegy tehát, hogy milyen mesét olvasunk gyermekeinknek, hogy milyen mintát látnak otthon, de még az is hatással lehet rájuk, amit a nagyszülőkről mesélünk nekik. Minden gyermekkorban halott történet és ellesett mozdulat borzasztó módon befolyásolja a párkapcsolati döntéseket.
Egy kis önismeret
Dr. Belső Nóra kifejtette, hogy első körben önmagunkról kellene kialakítani a képet, s tudni a következő kérdésekre a választ: mi milyen nők vagyunk? Milyen férfit akarunk? És persze a másik oldalon ugyanez. Nagyon sokan nem tudják a választ. Az énkép kialakulása egy meglehetősen bonyolult folyamat, melyben a minták, a szerepek, a családból hozott attitűdök játszanak nagyon fontos szerepet. Meghatározó az erkölcsi útravaló és fontosak a férfiminták. A legfontosabb az apa lenne, de a válási rátára gondolva egyértelmű, hogy nagyon hiányzik formáló szerepük. Már csak emiatt is több férfi pedagógusra lenne szükség az oktatási intézményekben.
Nagyon meghatározó tud lenni, hogy mennyire különböző környezetben szocializálódott a két fél, milyen társadalmi közegben vették fel szokásaikat, nézeteiket. Fontos, honnan jöttünk, mi van a hátzsákunkban; ki mit látott otthon, mit vitt bele a házasságba; hogy beszélt anyukám apukámmal, hogyan veszekedtek, hogyan kezelték a konfliktusokat, hogyan kommunikáltak egymással?
Hogy kik vagyunk, milyen nőként vagy férfiként fogjuk élni az életünket, nagyrészt a biológia határozza meg – genetikai és pszichológiai alapon. Mindez az egyén szintjén érvényesül, ami alapján kialakul a személyiségünk, amin aztán egy életen át dolgozunk.
Nagyon fontos lenne tudatosítanunk magunkban, hogy – ellentmondva a korábban tanítottaknak – a
személyiségünk dinamikusan változik, azaz nem állandó.
Felejtsük el, hogy személyiségünk 20-21 éves korunk körül kialakul és megszilárdul. Inkább úgy kell elképzelni, mint egy hagymát, ami több réteg héjból épül fel. Belső működési mechanizmusok sokaságáról van szó, melyek egy része nem változik – ez a belső, genetikailag meghatározott rész. Viszont a magatartás, a viselkedés, a karakter, a jellem, mind-mind a személyiség részei, melyek traumák, tanulás, vagy tudatos módosítások hatására változhatnak.
A női- és férfiagy különbségei
Mindenki tudja, hogy testi és lelki szinten is máshogy működünk. Olvasunk, hallunk róla, mégsem tudjuk kezelni a különbözőségből adódó konfliktusokat. Talán, mert nem vagyunk a kellő információk birtokában, vagy esetleg itt is a tudatosság segíthetne – vagy mindkettő. Miről is van szó tulajdonképpen?
A férfi nem képes a különböző szituációk illetve azok mögött rejlő jelenségek felismerésére, dolgok kimondására. A férfiagy úgy működik, mint egy számítógép, bináris nyelven ért: minden fekete vagy fehér. Azaz sarkosan, szélsőségesen; valami vagy jó, vagy rossz. Természetesen finom hangolási különbségek azért vannak.
Ezzel szemben a nők nagyon sokszínűen (néha túl sokszínűen) látják a világot, és úgy is fogalmaznak, amivel a pasik agyára mennek, aki a lényeget várná tőlük. A női agyban több funkció meghatározóbban működik, mint a férfiéban. Ilyen például az empátia, az intuíció, ami ahhoz kell, hogy segítsünk, megértsünk, ráérezzünk, beleérezzünk – és persze verbálisan is kifejezőbbek vagyunk. A női szerepekhez segít ez alkalmazkodni. Evolúciós oldalról nézve is összehasonlíthatatlanul más (és több) funkciót látott el a nő, az anya, aki amellett, hogy odafigyelt a kisgyerekre, bogyót gyűjtött, főzött, és este a férjének is kedveskedett, akinek nagyjából annyi a dolga volt (és a mai napig az), hogy elmenjen a csatába, azaz, keressen sok pénzt. Este már csak az élvezeteken van a sor (evés, ivás, foci, stb.). Mondhatjuk: élik a saját egyszerű kis életüket. Természetesen vannak kivételek!
A sok képesség arra teremtődött a nőkben, hogy több mindent vigyenek a hátukon?! Az emancipáció válasza erre:
nem kötelező mindent vállalni! A döntés lehetősége a lényeg: van választási szabadság.
Mindkét oldalon jelen vannak bizonyos elvárások – tudatosan vagy tudattalanul. A férfiak elvárásai nagyjából évezredek óta változatlanok: legyen étel az asztalon, dicsérjük őket, nőként pedig legyünk ápoltak és vonzók, amennyire csak telik tőlünk. A nők elvárásairól végtelen listát lehetne írni, Ugyanis valóban úgy van, hogy mindent akarunk. Néha meg se tudjuk fogalmazni, hogy mire vágyunk, de arra nagyon – és még az is változik. Nem szeretjük a monoton dolgokat, az újdonság varázsa vonz minket, és mindig feljebb tolódik az ingerküszöbünk. Sok férfi nehezen alkalmazkodik ehhez.
Vonzások és taszítások
Abban is különbözünk, hogy mi vonz minket a másikban, pontosabban, más a vonzalom sorrendje férfiban és nőben.
Tény, hogy a legtöbb férfi vizuális típus, ezért számára elsődleges a látvány, a nő külseje. Ha megvan a testi vonzalom, utána jön az érzelem, végül az értelem. Ennyire egyszerű a magyarázata annak, miért képes összezavarodni egy ötvenes férfi, ha meglát egy csinos fiatal nőt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy, ha egyáltalán nem tud vele beszélgetni, nem tud benne társra találni, egy idő után teljesen mindegy, milyen csinos a lány, nagy valószínűséggel vége lesz a kapcsolatnak.
A nők sorrendje ennek éppen az ellenkezője, ami a vonzódást illeti: fontos számunkra a jó humor, az odafigyelés, és nem utolsó sorban az ész. Ezekbe szeretünk mi bele. Vonzó dolog, ha felnézhetünk a férfire. Természetese egy nőnek is fontos a testi vonzalom, és nem utolsó szempont, hogy néz ki a férfi.
Biztonság, szeretet
Mindannyian vágyunk a szerelemre, szeretetigényünk azonban eltérő.
Az, hogy hogyan épül ki valakiben és milyen mértékű, az anyai kapcsolat minőségétől függ.
Az anyai szeretet jelentősége, amit a babájának tud adni születése pillanatától (egyes kutatások szerint már az anyaméhben), rendkívüli módon befolyásoló, döntő szerepe van abban, hogy gyermeke később, a párkapcsolataiban hogyan fog viselkedni. A korai életszakaszban, csecsemőkorban az ölelésnek, érintésnek, a szemkontaktusnak van óriási jelentősége. A kötődésért felelős oxitocin és endorfin hatását érezzük a felnőttkori párkapcsolatban is, amikor hasonlóan jó érzést kelt bennünk a párunk. Viszont, elvileg csak az a gyerek képes felnőttkorában is mély kötődést érezni, akinek megvolt édesanyjával az említett kontaktus. Kimutatott tény, hogy az árvaházban felnőtt gyerekek, akiknél nem adatott meg a szeretetteljes gondoskodás (etetés, kommunikáció, simogatás, szemkontaktus), azok körében sokkal több a kötődészavaros kapcsolat. Nagyobb a válási arány és a kudarcélmények azoknál is, akik, bár édesanya mellett nőttek fel, mégsem alakult ki a gyengéd, biztonságot nyújtó érzelmi kapcsolat.
Szexualitás
A férfinél a testiség folyamatosan fontos tényező marad egy kapcsolatban. Számára ez alapvetően szükséges az intimitás megéléséhez és a kötődés kialakításához és fenntartásához. A biológiai működésből adódóan, a nőknél inkább időszakosan játszik fontos szerepet a szexualitás, az ciklikusan működik, a hold fázisai és a hormonális státuszunk (és még ki tudja mi) befolyásolja a hangulatunkat. A hormonális változással járó állapotoknál különösen nehézséget okoz a szexualitás (például a szülés utáni időszak vagy a menopausa). A férfiaknál ezzel szemben egy egyéni ritmus figyelhető meg ezen a területen. Míg egyesek naponta kétszer (vagy akár többször) is kedvet kapnak és szexuális aktust kezdeményeznének, másoknak havonta kettő is elég. Nagyon fontos ezt a „ritmust”, mint abszolút összeillőségi faktort már a kapcsolat elején figyelembe venni. Nyilván, hogy egy idő után alkalmazkodni fog a két fél valamelyest egymáshoz, ám ha túl nagy az eltérés, akkor az a kapcsolat hosszú távon nem fog működni. Gyakran a szexuálisan túlfűtött társ más ágyában keresi a kielégülést. És máris a megcsalás témájához érkeztünk.
Hűség
Hogyan lehetne definiálni a megcsalást? Mit jelent hűtlennek lenni? Érzelmileg vagy testileg kell gondolkodnunk a téma kapcsán? – tette fel a kérdést Dr. Belső Nóra. Sokszor hangzik el a férfiak szájából a mondat: „lefeküdtem valakivel, de nem jelentett semmit”. Ez akár igaz is lehet, itt is tetten érhető a férfi és nő közötti funkcionális különbség. Egy nőnek általában az érzelmek is szerepet játszanak a hűtlenségnél (nyilván van kivétel), míg a férfi gyakran csak nemi vágyának csillapítása miatt lép félre (de néha a fel nem ismert érzelmi kielégületlenségét is így pótolhatja).
Ami minden kapcsolatot életben tud tartani és mozgatni képes, az a testiség és a gyengédség.
Még akkor is, ha más szempontból nem is lenne életképes kettejük szövetsége. A kulcs a vonzalom fenntartásán van, hogy megpróbáljuk a saját szükségleteinknek megfelelően a másikét is kielégíteni.
Hosszú távon együtt maradni
A jól ismert Maslow piramis a lelki szükségletekre ugyanúgy vonatkozhat, mint a gazdasági és egyéb szükségletekre. Miután az önfenntartó és fajfenntartó szükségletek kielégülnek, ha megvan a vonzalom, ha az alapok már megvannak, úgy tovább lehet építkezni. Az ember egy kapcsolatban mindig szeretne fejlődni, megújulni. Megfigyelhető, hogy általában a nők kezdeményezik a változást. A férfiak talán kényelmesebbek.
A megújulás mellett mindenkinek a legfontosabb a biztonság, amit először – ahogy korábban is elhangzott a pszichiáter szájából – az édesanyánktól kapunk az ölelés, simogatás, gondoskodás által. Ha kialakul a biztonságérzet csecsemőkorunkban, el tudjuk hinni és visszavágyjuk. Szükségünk van erre az érzésre a kapcsolatban, nélküle hiányos lehet az egész.
Dr. Belső Nóra arról is szót ejtett, hogy most az a trend, hogy a nők fiatal férfiakkal kezdenek vagy a fiatal férfi keres valamit az idősebb nőben, de természetesen most is ugyanolyan gyakori jelenség a nagypapakorú férj fiatal feleséggel. Bármelyikről is van szó, érdemes elgondolkodni a feleknek azon, hogy 15-20 év múlva mi lesz a kapcsolat következménye. Garantáltan lesznek élethelyzetek, amelyekre – még ha ők is tudták, hogy valamikor bekövetkeznek – nem lesznek felkészülve.
Azonban az is nagy igazság, hogy kívülről soha nem láthatunk bele egy kapcsolatba. Nem tudhatjuk, hogy milyen szálak tartanak össze két embert, mitől működik közöttük a dolog. Sokszor, amikor értetlenkedéssel tekint a külvilág egy párra, mondván: „hogyan tudnak ezek együtt lenni?”, miközben ők nagyon is elégedettek, kiegyensúlyozottak együtt. Míg azoknál, akik azt sugározzák, milyen különleges, ragyogó kapcsolat az övék, belülről valójában – csúnya, ám érzékletes szóval jellemezve – rohad.
Azt hiszem, Dr. Belső Nóra üzenete átjött: a szerelem nagyon jó dolog, a valódi, bensőséges szeretetre mindenkinek szüksége van, de egy erős, hosszú távú kapcsolat kialakítása és fenntartása (legyen szó házasságról vagy papír nélküli együttélésről) több tudatosságot és megfontoltságot igényel mindkét fél részéről.