Lenyűgöző természeti jelenségek, ropogós sült rovarok, illatos ételek, masszázs, festő elefántok és ladyboyok – ez mind Thaiföld, meg persze egy csomó minden még, amit át kell élni, meg kell tapasztalni, ha az ember egyszer eljut Ázsia egyik legnépszerűbb, a magyar turisták által talán még mindig legtöbbet látogatott országába. Füzesi Zoli és párja, Magdalena a napokban értek haza egzotikus kiruccanásukból, így frissen él bennük minden, Thaiföldön megélt pillanat. Nem hagyhattam ki, hogy jól ki ne kérdezgessem őket – pontosabban Zolit – arról, mi újság van a mosoly országában.
Milyen céllal és mennyi időre mentetek ki Thaiföldre?
Két kemény év volt mögöttünk, nagyon ránk fért már egy kis pihenés, így a fő cél a világlátás és testi-lelki felfrissülés volt. Eredendően 3 hétre terveztük az utat, ez még éppen belefért az esküvői fotós szezon kezdete előtt, ami vár minket. Jól jött ki, hogy a január-februári időszak amúgy is nagyon kedvező az ország felfedezésére, mivel akkor még nem ér oda monszun – gyakorlatilag egyáltalán nem esik. Szerettük volna bejárni egész Thaiföldet, ami részben sikerült is. Elsősorban a természeti, gasztronómiai
értékekre, az emberekre voltunk kíváncsiak, és nem utolsó sorban Chris barátomat is meg akartam látogatni, aki pár éve elvett egy thai lányt és végleg kiköltözött.
Első alkalommal voltál kint, vagy nem volt előtted ismeretlen a thai kultúra?
Sosem jártam még ezelőtt Thaiföldön, pedig a bakancslistán rajta volt már egy ideje, de alapvetően az ázsiai régió is teljesen ismeretlen terület volt számomra.
Viszont most alkalmatok nyílt bejárni ezt az egzotikus országot. Milyen minőségű és árfekvésű szálláslehetőségek várják 2018-ban a turistákat?
Sokféle színvonal keveredik egymással. Mivel nem igazán volt sok információnk ezekről, a Booking.com-on foglaltunk szállást, a minőséget illetően arra hagyatkoztunk, amit az oldalon láttunk. Ha a célnak megfelelőnek találtunk egy adott szálláshelyet, alaposan átolvastam a vendégvéleményeket. A legolcsóbb, és az európai ember számára még elfogadható minőségű hostelek akár már 500 Ft/fő/éj körüli áron is elérhetők, ez esetben azonban számolni kell azzal, hogy több más emberrel kell megosztanod a szobádat, beleértve a fürdőszobát is. Mi inkább a saját fürdőszobás, lehetőleg légkondis 2-3 csillagos hoteleket részesítettük előnyben, ezek olyan 2-3000 Ft/fő/éj árban mozogtak reggelivel együtt. Ezek felett elég széles a skála, egészen a 100-150.000 Ft per/éj luxus kategóriákig minden megtalálható. Ezeket a szállodákat külön őrség felügyeli, körbe van kerítve és be se engedik a szimpla bámészkodókat.
Ami a minőséget illeti teljesen kulturált, angol WC-s (vagyis inkább amerikai standard), zuhanyzós, normál felszereltségű helyeken szálltunk meg. Gyakori, hogy a tusoló teljesen egyben van a WC-vel, azaz a királyi teendőket végezve le is fürödhetünk egyben, a toalett mellett pedig általában van egy slag, csappal a végén. Ez a nagy dolog elvégzése után használandó, a WC papírt pedig a maradék nedvesség letörlésére használják, és nem fordítva! Papírt nem dobunk a WC-be, mert Horvátországhoz hasonlóan itt is elég gyenge és vékony a csatornahálózat, ami a legkisebb nem odavaló objektumtól is eltömődik. Wifi mindenütt van, és általában elég gyors is. Az elektromos rendszer 220 Voltos, rendszerint univerzális kialakítású konnektorok vannak a szobákban, így az európai dugóval sincs a legtöbb helyen probléma. Előfordulhat, hogy az áram elmegy egy pár percre, ami nem is csoda, amilyen összegányolt vezetékrendszert használnak. Az ágyak kicsit keményebbek voltak az átlagnál, de kényelmesek. Azon sem lepődtünk már meg a végén, hogy egy méretes csótány kacsintott ránk a toalett tetejéről. Ez előfordulhat, ha az ember a szemetesben hagy némi kaja maradékot. Mi inkább az ágyi poloskától tartottunk egy kicsit, de következetesen olyan helyeken aludtunk, ahol a vendégértékelésekben a tisztaság rendben volt így ilyen meglepetések nem értek minket.
A másik sarkalatos kérdés az étkezésé – legyen szó szállodai, éttermi vagy utcai ételekről. Rengeteg érdekes dolgot hallani róluk. Ti milyen gasztronómiai élményeket gyűjtöttetek az út során?
Éjjel-nappal, szinten mindenki folyamatosan eszik; sütnek-főznek az utcákon, gyakran a házak egyik oldala teljesen nyitott, ahol fogadják a betévedő vendégeket. Ha van 2-300 Ft-nak megfelelő baht a zsebünkben, simán meg tudunk reggelizni a sarkon, munkába menet közben. Ha kicsit félre tudjuk tenni a higiéniai elvárásainkat akkor rendkívül változatos gasztronómia élményekben lehet részünk. Tény – és ezt több ott járt ismerősöm is alátámasztja – az utcán lehet a legjobbakat enni. Ott mindig frissen készítenek mindent – és nagyon olcsón. Lehetőleg olyan helyet érdemes választani, ahol többen (a helyiek is) étkeznek, azzal többnyire nem lehet gond, és a legfontosabb talán, hogy legyen az étel rendesen átsütve. Még csak gyomorrontásom sem lett, pedig a sült banántól a szöcskéig mindent kipróbáltam. Igaz volt kéznél mindig egy kis házi pálinka is, a belső fertőtlenítés végett. Az éttermeknél, főleg a nagyobbaknál már nem mindig volt olyan friss az étek, a kisebb házi konyhák viszont legalább úgy remekeltek, mint az utcai árusok. Érdemes többet is kipróbálni, és aztán a legjobbnál végig enni az étlapot. Kb. 600-2000 Ft-ból már jól be lehet ebédelni étteremben is. 3-4ezer Ft-ot fizetni egy vacsoráért pedig már kifejezetten exkluzív luxusnak számít. Ami még érdekes, hogy nem pálcikával, hanem kanállal és villával esznek. A villa arra való, hogy az ételt a kanálba tereljék.
Gondolom, az időjárással se volt gond…
Átlagban 32-38 fok volt és magas páratartalom. Semmi sem szárad meg rendesen.
Márciustól már jóval gyakrabban van eső, ami viszont kedvez a gyümölcsök érésének, így akkor azok olcsóbbak. Apropó gyümölcsök! A mindenféle sült dolgok mellett a friss gyümölcs elengedhetetlen része az utcai árusok felhozatalának. A mangó itt teljesen sárga, és ízre is kicsit másabb, mint a brazil változat, amit általában itthon is be tudunk szerezni. Akkor jó, ha egy kicsit puhább a külseje, de ha nem az, 1-2 nap alatt megpuhul. Nagyon drága és finom is, egyik közkedvelt édesség a „Mango sticky rice” azaz a „khaoniao mamuang”, ami egyfajta speciális ragacsos, opálos, édes rizsből és nyers mangóból áll, meglocsolva egy kis kókusztejjel. Árban és kuriózumban felülmúlja ezt a Durian (Tu-Rian) gyümölcs, melynek szaga tényleg förtelmes de amúgy ízre nagyon finom, egészen lágy állaga van, könnyen el lehet majszolni. Utána még egy darabig felbüfizi az ember, azaz utórezgésre számítani lehet. Szállodába ne nagyon vigyük, mert van, ahol külön szabály tiltja, éppen az erős szag miatt. Próbáltam juice formában is a Duriant, de borzalmas, köze nincs az igazi gyümölcshöz, mintha higítót inna az ember.
Finom még a Langsat (Langsard) ami világosbarna, diónál kicsit kisebb méretű bogyó. A vastag héját körömmel is le lehet hámozni, hogy hozzáférjünk az áttetsző, kissé savanykás, grapefruit-hoz hasonló ízű gyümölcshúshoz. A Snake-Fruit (Sala) kissé szagos ha sokáig a táskában marad olyan, mint egy szőrös kövér hernyó, de belül finom, ananászhoz hasonló ízű hús és nagy méretű mag található. A Rose-Apple vagy Chom-Poo kívülről kövér pirospaprikára hasonlít, az íze kicsit az almára, de annál lágyabb, kevésbé markáns. A forróságban jó szomjoltó. A kedvencem viszont most is a Mangosteen (Mang-Kut), amely maroknyi bogyójában fehér, talán körtéhez hasonló ízű gerezdeket takar és a Longan (Lam-Yai), amely fürtszerűen, ágról csüngő, nagyobb cseresznye méretű bogyókból áll. Minden bogyó a természet által előre csomagolt kis egységnyi harapnivaló. A héjat körömmel megrepesztve az egész könnyen szétválik és előtárul az áttetsző, lichee-re emlékeztető ízű gyümölcs, közepén egy meggymag méretű maggal. Ezt nagyon praktikus kirándulásra vinni, mert nem ken össze mindent, nincs szaga, teljesen sterilen, szárazon vihetjük a hátizsákban, csak a majmokkal kell vigyázni, róluk később mesélek.
Ami még nagyon érdekelne, a turistaparadicsomok és az eldugottabb települések közti különbség. Feltételezem, mindkettőben bőven volt részetek.
A turista paradicsomok sajnos nagyon elpiacosodtak, és sok a szemét. Emellett szervezett bandák zaklatják az embereket (erről van egy pár érdekes sztorim), vegyél ezt, vegyél azt, még a tengerparton sem hagynak békén. Ha pedig az utcán sétálsz, akkor tuti, hogy minden két percben megáll egy tuk-tuk-os és megkérdezi nem akarsz-e egy fuvart. Az árak is jóval drágábbak, nekünk európaiaknak mindent legalább öt vagy tízszeres áron kínálnak ezért nem is voltunk nagyon szívbajosak az alkudozást illetően. Minden sarkon van egy buddhista szentély, egy szobor egy díszes templom, ahova be lehet térni adományok fejében. Értem, hogy nagy a szegénység de kicsit visszataszító volt, hogy mennyire mindenből pénzt akarnak csiholni. Vidéken kevesebb a hiéna, csendesebbek az utcák, minden sokkal olcsóbb és jobban megnéznek, ha turista vagy. Vegyesen találni kis egyszerű, kézzel összetákolt kunyhókat és normál könnyűszerkezetes házakat is, de általánosságban véve – hasonlóan egy magyar faluhoz – vidéken ott is közelebb élnek az emberek a természethez, de a fröccsöntött, kínai, műanyag kempingszék mindenütt ugyanolyan.
Hogyan viselkednek a külföldi turisták? Milyen volt az összetételük, nagy vonalakban?
Hangosak, idegesítőek, sokszor nem figyelnek másokra, a helyi emberek nyugalmával nem törődnek. Nagyon sok volt az orosz és kínai turista, de spanyolok, portugálok, olaszok, lengyelek és amerikaiak is akadtak szép számmal. Persze nem lehet teljesen általánosítani, de a legrosszabb tapasztalatunk a kínai turistákkal volt, legtöbbje műveletlen, viselkedni nem tud, sok gyerekkel jön, szemetel, üvöltözik, csörtet mindenfelé, mint a pásztor nélküli birkanyáj. Nem véletlen, hogy később már inkább nyugodtabb, turisták nélküli helyeket kerestünk.
A helyiekről ezek szerint kedvezőbb vélemény alakult ki bennetek. Lehet általánosságban beszélni róluk, vagy tartományonként más és más típusúak?
Általánosságban azt lehet mondani, hogy csendben végzik a dolgukat, alapvetően jó kedvűnek néznek ki, és mosolyognak, ha rájuk mosolyogsz. Nagyon segítőkészek, ha megkéred őket, és még akkor is kitartóan próbálkoznak, ha fogalmuk sincs arról, amit kérdezel (például, hogy melyik busz megy A-ből B-be). Thaiföld a mosoly országa – mondják, és ez jó részben igaz is. Ha pedig sikerült néhány szót kinyögni magadból thai nyelven, és esetleg a wai-t is (a thai üdvözlés egy formája) megfelelően használod, akkor már egészen nagy király vagy.
Mennyire láttatok bele a családok életébe, a még élő, valós tradíciókba?
Barátom, aki ide nősült, sokat mesélt a thai emberekről és a családok felépítéséről. Egy kicsit szomorú a helyzet, főleg ami a nőket illeti. A thai férfiak 90%-a otthagyja az asszonyt miután megvan a gyermek, nem törődnek velük. Ezért is sok thai nő szeretne fehér férfit, mert ők talán jobban el tudnak köteleződni, és anyagilag is jobb helyzetben vannak. Gyakran látni öreg, lepukkadt német, brit férfit fiatal, gyönyörű huszonéves thai feleséggel. Nem ritka, hogy az a család, aki nem tudja eltartani a gyerekeket, egyszerűen leadja annak az ismerősnek, barátnak, akinek jobban bejött az élet. Általában a nők dolgoznak a legtöbbet. Sokszor a hegyi törzsek lányai a piros lámpás negyedekben kötnek ki, így tartják el a családjukat, hazaküldik a pénzt.
Milyen életszínvonalat kell elképzelni az ott élők esetében?
Nem nagyon stresszelnek, a többség viszonylag nyugisan éli a minden napjait. A lakosság nagyobbik része rendkívül szerény életkörülmények között él, egy jónak számító átlag fizetés 2-3000 Ft per nap, de vidéken, a földművelő törzseknél ennél jóval alacsonyabb. A városi, főleg turizmusból élők jól megvannak, ők már megtehetik, hogy autóval járjanak. Szinte csak Toyotákat, Hondákat látni és azok mind viszonylag újak, jó állapotban vannak. (Nincs téli sózás, ami megegye a kasznit.) A szegényebbeknek maximum egy robogóra telik, az a családi jármű. Nem ritkán látni három embert is utazni egy motoron, vagy anya karján a pár hónapos gyerekkel teker, bukósisak meg minden nélkül.
Miből élnek? A turizmuson kívül miben erős az ország?
Turizmusban ugyan nagyon erős, de a gazdaság bevételének kétharmadát az ipari export (autóalkatrészek, elektronikai termékek, feldolgozott élelmiszerek) adják. A helyi munkaerő még mindig nagyon olcsó. A szomszédos országokból 3-4.5 millió bevándorló dolgozik Thaiföldön, a napi minimálbér kb. 2500 Ft-nak megfelelő összeg, ezért már érdemes mondjuk Kambodzsából inkább idejönni.
Arról informálódtatok, hogy az egészségügyi ellátás minősége milyen?
Egészségügyi szolgáltatásaikat szerencsére nem kellett igénybe vennünk, de nagyon profi kórházaik vannak és jól felszereltek. A nemzeti parkban is, ahová mentünk Koh Lanta szigetén, külön mentő helikopter leszállópálya volt építve ha valakire esetleg feltekeredne egy kockamedúza.
Mennyire fejlett az ország közlekedés terén?
A vonatok pontosan indulnak, de a beérkezésnél 2-3 óra késés normálisnak számít, a magyar MÁV vonatok szintjén mozog a tisztaság és felszereltség tekintetében. Talán még egy fokkal jobbak is. A buszok menetrendjét még a helyiek sem értik igazán, a belföldi repülők biztonságosak és olcsóak. A hajók is gyorsak és fillérekért eljuthatunk velük Bangkok másik végébe.
Milyen a közbiztonság?
Alapvetően jó, nyugodtan lehet mászkálni éjjel is az utcán, folyamatos piac van, sok ember téblábol mindenütt. Nem tesz jót az idegenforgalomnak, ha valahol egy turistát molesztálnak, ezért erre figyelnek. A sötét helyeket azért inkább kerülni érdemes, nem is annyira az emberek, inkább a falkában bóklászó kóbor kutyák miatt. Azokból elég sok van a városokban és vidéken egyaránt. Kerültünk mi is pár elég meleg helyzetbe. A majmokkal is vigyázni kell, mert addig nagyon aranyosak, amíg megkapják, amit akarnak, utána átváltanak agresszívba, és többnyire csapatostul járnak. Az egyik barátunk hátizsákját majdnem teljesen kirámolták, amíg bement egyet úszni a vízbe. Amikor vissza akarta szerezni saját tulajdonát, még a makiknak volt feljebb, többünknek egyszerre kellett beavatkozni. Jó, ha van nálad egy hosszú bot, bár a vadőrök ennél drasztikusabban, csúzlival tartották folyamatosan távol a majmokat a nemzeti park étkezdéjétől.
Ez volt ott az egyetlen hely, ahol nem kellett figyelni a cuccunkra. Utunk elején, Lop Buriban külön templomot vettek birtokba a majmok, ami nagy látványosságnak örvend, nem kis bevételt szolgáltatva a városnak. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen lazán élnek emberek és a majmok egymással, egyfajta szimbiózus közösségben. Olyan ez majdnem mint itthon a galambok, csak a majom jóval komplexebb állat. Együtt ettek, sziesztáztak az emberekkel az utcán, néha az autók tetején ugráltak. A majmoknak kell az ennivaló, az embereknek pedig a turisták. A templom udvarán nagyon sok van belőlük, egy kicsit nem figyelsz oda és már rád is ugrott egy és bogarássza a fejedet, a másik a karodon csimpaszkodik, abban a reményben, hogy adsz neki valamit. A napszemüveget simán leszedik a fejedről. Persze a jegyárus néni állítja, hogy ezek a majmok teljesen szelídek, Magdit, a barátnőmet majdnem megharapta egy (jelzésértékűen rászorított a karjára a fogával), amikor le akart rázni magáról, szóval azért vigyázni kell. Akkor nekem is eszembe jutott miért is ajánlják a veszettség elleni oltást Thaiföldre. A templom belseje vasajtóval zárt, így ha valaki nem akarja a kockázatot, onnan biztonságban figyelheti őket, a rácson keresztül nem tudnak bejutni, a bejáratnál pedig egy botos ember felügyeli a majmokat. Ha azok túl agresszívvá válnának odacsap közéjük és ezt ők is tudják, sokkal jobban neveltek ebből a szempontból, mint a nemzeti parkban élő társaik.
Mi lepett meg a legjobban az utazásotok alatt?
A személyi kultusz: a király fényképe mindenhol ott van. Az összes bankjegyen, az üzletek ablakában, de még a kocsi szélvédőjén is. A király szent és sérthetetlen, és ezt ott véresen komolyan veszik. A másik, a hihetetlen mértékű korrupció. Fényes nappal szerettem volna tankolni egy benzinkúton, ahol rám szóltak, hogy menjek egy másik csaphoz. Először nem értettem, de aztán amikor tele lett a tank, a nő elvette a pénzt ott helyben és elköszönt. Magyarul az volt a fekete csap, zsebbe ment a pénz. Amúgy mindennel ezt csinálják, főleg Bangkokban és kifinomultan szervezett bandák fejik a turistákat.
Ha már a meglepetéseknél tartunk mindenképp kell néhány szót említsek a masszázs-szalonokról – és itt most nem a happy-endinges masszázsra gondolok, hanem a normálra. Szinte minden sarkon van egy szalon, akár egymás mellett is több. Általában nagy ablakokon át látni, hogy bent mi zajlik, kivéve, ha valaki full thai masszázst szeretne. Mi a láb- és hátmasszázst vettük leginkább igénybe, mert elég nehéz volt a hátizsák egész nap. Olyan 2-3ezer Ft-ért már kapunk egy óra foglalkozást. Egyet nagyon megtanultunk: itt is van kutyaütően pocsék masszázs és van profi masszázs. Csak azért mert Thai valaki, az nem jelenti azt, hogy masszírozni is tud, főleg ha fiatal. Sok szalon kirak egy jó pár fiatal, dekoratív lányt az üzlet elé, ők a csali. A turista persze örömmel veszi az invitálást és megy is be masszázsra. A lányok masszíroznak persze, de közben aztán minden mással foglalkoznak és folyamatosan szövegelnek, így nem is figyelnek kellő módon a vendégre. A korosabb, erősebb testalkatú asszonyok tudtak igazán jól masszírozni, ők nem most tanultak be, hanem évek óta ezt csinálják. Ko Lanta szigetén teljesen más volt az élmény, ég és föld volt a különbség, amikor a tengerparton egy nyitott oldalú, mintás szőnyegekkel borított sátorban, illatos olajjal bekenve, meditálós zenére, teljes nyugalomban a kis thai nő egy úthenger erejével, de mégis érzéssel szed darabokra, aztán rak össze és a végén úgy jössz ki, mintha tíz évet visszafiatalodtál volna. Egyebek mellett a meglepetés része az volt, hogy az illető thai-masszőr, akinél én voltam, mint kiderült Miskolcon is dolgozott 2 évig és tudott pár szót magyarul: „akkor jó ha fáj”!
Mi tetszett a legjobban?
A jellegzetes légkör, a füstölők keveredve a kézi sütödék illatával. A friss gyümölcsök, ételek íze, a frissen meglékelt kókuszdió, a szezám magos sült banán, a thai mosoly, a dzsungel hangjai, az egzotikus fák, bokrok, mintha egy gigászi üvegházba kerültél volna, a sok ezer denevér rajzása a hegyi barlangból, éjszakai fürdés a kristálytiszta erdei tóban, a thaibox meccsen az emberek szurkolása, de a legmaradandóbb élmény talán az volt, amikor egy kis szigetre kihajózva felvettem az úszószemüvegem és lemerültem a tökéletesen átlátszó vízbe egy hatalmas korallerdő felett. Mintha egy óriási akvárium tetején lebegnél, csak ez nem mesterkélt, hanem igazi valóság, miközben hallod az ezernyi élőlény zizegését, pattogását, látod a szivárvány minden színében pompázó halakat. Mintha egy másik bolygóra érkeztem volna, többször próbálkoztam, mire hevesebb szívverés nélkül körül tudtam nézni…
Miben csalódtál a legjobban?
Ha csalódtam is, az inkább kellemes csalódás volt. Alapvetően rosszabbra számítottam. Az kicsit kiábrándító, hogy sok helyen mennyire nem törődnek a környezettel, temérdek szemét, a szennyvizet beleengedik a tengerbe. Nem is nagyon látni kukát, a szemetet nagy zsákokba gyűjtik az út szélére, ami ott rohad egész nap, reggelre az illetékes szervek elviszik. Ami a másik, ami vegyesen csalódás és érdekes tapasztalat volt az elefánt rezervátum. Mi tényleg olyan helyre akartunk menni, ahol nem azért tartják az elefántokat, hogy kizárólag turista látványosság legyenek hanem elsősorban a megmentésük, esetleg a dzsungelbe visszavezetésük a cél, esetlegesen pedig együtt tölthetünk egy napot az elefántokkal közvetlen közelről. Valahogy nem úgy képzeltem el azt a helyet, ahol a boldog, megmentett elefántok élnek, mint ahol voltunk. Az elefántoknak szabadon kellene futkározni, láncok, emberek nélkül, köszönik szépen nagyon jól megvoltak eddig is a természetben… Gyakori egyébként, hogy állatokat turista látványosságként használnak és ebből pénzt csiholnak. Még most is üzemel az a hely, ahol bealtatózott tigrisekkel lehet fotózkodni, de láttunk gibbon kölyköt fotózáshoz ajánlgató thai orvvadászt. Nagyon rossz látni, hogy emberek miket csinálnak az állatokkal, de részben erről a turisták is tehetnek, hiszen az ő pénzük finanszírozza, támogatja ezeket a látványosságokat. Ahol a kereslet, ott a kínálat. Biztos vagyok benne, hogy minél többen költik tudatosabban a pénzüket, változást tudunk elérni.
Milyen tanácsaid lennének azok számára, akik mostanában készülnek Thaiföldre utazni?
Legyen náluk mindig szúnyogriasztó spré, meg egy kis pálinka és persze elég készpénz,
mert nehéz ellenállni a sok finomságnak, érdekességnek ment közben. EuroCard-ot kevés helyen fogadnak el, jobb a VISA, de érdemes egyszer egy nagyobb adag készpénzt kivenni az automatából (amiből a legkisebb faluban is rengeteg van) és azzal vásárolni, mert a legtöbb helyen 3-6%-ot felszámolnak kezelési díjként, vagy el kell költened minimum 4000 Ft-ot, hogy egyáltalán használhasd a kártyát. Egy nagyobb összegű pénzfelvételnél az automatából nagyjából 2000 Ft vonnak le. Ami nagyon fontos, hogy legyünk résen, mert szinte mindenki át akar verni. Még a neves turista irodában sem lehet megbízni. Az utunk utolsó pár napjának szervezését (pár nap Koh Lanta szigetén egy kunyhóban) rábíztuk egy helyi ügynökre, de később kiderült, hogy annak feléért is találtunk volna sokkal jobb szállást. Taxiba csak úgy szabad beülni, ha bekapcsolják a mérőt, vagy előre megegyeztek az árban. (De működik az Uber is az országban, kipróbáltuk.) A szóbeli megállapodást általában betartják, de ha rájuk van bízva az ármeghatározás, akkor biztosan nagyon rosszul jár a turista. Fehér ember egyenlő sok pénz. Ruhát csak nagyon könnyűt érdemes vinni vagy még inkább ott venni. Nagyon meleg van, folyamatosan, szutykos, izzadt lesz az ember a nap végére. Szinte minden sarkon van egy 7Eleven, ami állandóan nyitva van, így ha megszomjazunk vagy megéhezünk, ott tudunk venni mindent ami kell. Továbbá érdemes figyelni a helyi ünnepekre, mert ez nagyban befolyásolhatja a vonat-, repülőjegyek árát. Az óriás skorpió nem szúr ha nem mocorogsz, és se a kés, se a balta, se a fúró nem áll bele a kezedbe (ha egyszer odakerülsz tudni fogod miről van szó… A mapsme helymeghatározó alkalmazás nagyon hasznos lehet mindenkinek, aki felfedezőtúrára indul, minket sokszor megmentett. A legfontosabb pedig: ha derűsek, nyugodtak vagyunk, akkor általában a környezet is ennek megfelelően fog reagálni ránk…
Még több fotó az utazásról:
https://moksaphoto.com/eskuvofotos/Moksaphoto-elo-adas-Thaifoldrol…_92