Kelényi Béla
VÉGIG NEM LÁTTUK
Végig nem láttuk egymás arcát. Utána sem
néztünk egymásra, csak feküdtünk, egyik test
a másik mellett, a saját átnedvesedett melegünkbe
burkolództunk, hol nyitott, hol pedig lecsukott
szemekkel, és nem figyeltünk másra, csak magunkra,
hogy egy másik álomba zuhanjunk, mint ahol vagyunk.
1998. január