Képen: Venczel Vera (Nela) és Nagy Gábor (1972)

“Még valamiről nem szabad hallgatnom. Hisz azzal kezdtem, mindent közölni akarok veled. Nos, onnan halld tehát, mikor tőletek nászutatokra menet elbúcsúztam.
Minő érzelmek is keveredtek össze akkor bensőmben. Ah! igen: esztelen gyűlölet, keserűség, irigység, kétségbeesés, ilyen szavakat ide írhatok.
De ültem olykor tükröm előtt s bámultam magam. “Édes jó istenem, még pár év s vége ifjúságomnak. S ami még jön, az is így múlik el, gyötrő, hiábavaló álmokban. Nevetség. Őrület… Én sose fogom megismerni, ami nélkül olyan életem, mint asztalomon ez az üres virágcserép. Engem senki sem akar megáénak? Vakok talán?”
Igen édesem, sokszor valóságos szerelmes kívánkozás kínzott önnön idomaim iránt, karjaim csókoltam s forró vallomásokat suttogtam önmagamnak.
Emlékszel, egyszer azt mondottam, mikor a szerelemről beszélgettünk s te már menyasszony voltál, talán néhány héttel nászutad előtt.
– Ha jön vaslaki, aki megérdemel s tetszeni fog nekem, annak nyíltan megmondom, övé akarok lenni, ahogy akarja, ha szeretője, hát szeretője.

Mi volt ez akkor? Szeszélyes kifakadás, amolyan légies lázadozás, mint mondják. De azt hiszem, túlságosan is szavamon fogott végzetem. És nem átkozódhatok, hogy arra ne gondoljak, vajon nem-e jórészt önmagamból fakadt mostani testi s lelki nyomorúságom.
Közbe jött aztán, mint tudod, szerencsétlenségünk s ráadásul gyászunk.
Mindez egy időre elfoglalt. De itt, magányomban csak még fokozottabban éledt újra valómban ez az átkozott érzelem.
Kínzó, csábos, aljas sugalmakkal kerített éjeimen s napjaimon, mint valami boszorka.

“Minek, vagy kinek őrzöm magam ily gyötrelmek közt ezentúl? ha eddig sem kellettem senkinek. Huszonöt éves vagyok nemsoká. Mi jön ezután?”
Hánykódó éjek tudnák csupán elmondani, hányszor tettem fogadást, hogy odaadom magam az elsőnek, aki utamba kerül!”

Fenti részlet Tersánszky Józsi Jenő (1888. 09. 12.-1969.06.12.) Kossuth-díjas író Viszontlátásra, drága című háborús regényéből való. A történet az első világháború idején játszódik, egy fiatal, eredetileg szűz lengyel polgárleány, Nela züllésének folyamatát meséli el első szám egyes személyben, akit az átvonuló katonák prostituáltak. Az egyik legkülönlegesebb magyar szerző, aki maga is részt vett a háborúban és saját bőrén tapasztalta a borzalmakat, az alapvetően elborzasztó történetet képes volt úgy megírni, hogy a témától egy teljesen eltérő hangulatú mű született.