Önarckép az eltépett a szétfirkált a sok szégyen a mélybe ránt ahogy lépked nincs nyoma feje lehajtva glória lénye olyan lényegtelen el is felejted hirtelen Meditatív Ahogy járok Légzésem visszaáll Megszokott rendbe Szépen, egyre mélyebbre Kerül a hűs levegő. Megyek, megyek És érzem ahogy Léptem alatt Puhább talaj, A levelek! Épp lefelé szállingózik Egy szép … Bővebben: Hervai d’Elhoungne Borbála versek