Ez is egyike azoknak az ismerősnek tűnő éjszakáknak, amikor kirándulunk. Nem tudom, pontosan hol vagyunk, csak az erdő sötétbe fulladó körvonalait látom, ahol az út kezdődik, amin telente mindig kézen fogva húztatok magatok között a jégbe borult tavak mentén, a hófátyolban szunnyadó berkenyeágak szorításában. Minden évben ellátogattunk ide, de álmomban mintha egy kicsit másképp festene … Bővebben: Hollós Judit: Másodszorra