Kócosan, fáradtan ébred. Nyúzottabban, mintha semmit nem aludt volna az éjjel. Ágyában felül, s álmos szemmel figyeli, ahogyan a kövér esőcseppek néma monotóniában csurognak alá a párás üvegen. Már megint esik. – morogja. Mezítláb az ablakhoz lép, s egy pillanatra felszisszen, ahogyan ágymeleg talpa a hűvös padlóhoz ér. Beleborzongva lépdel tovább, egészen a nyirkos ablaküvegig. … Bővebben: Marie-Anne Hope: Nézőpont kérdése…