93 éve született Gina Lollobrigida olasz színésznő. Az ’50-60-as évek egyik ikonikus filmes női alakjára elsősorban szépsége miatt figyeltek fel a rendezők, miután modell karrierje beindult és dobogós lett a Miss Italia szépségversenyen. Tehetségéről és arról, hogy festészetet és szobrászatot tanult, kevesebbet olvashattunk, helyette viszont kárpótolhattak bennünket emlékezetesebb szerepei. Ezek közül választottunk néhányat.
A párizsi Notre-Dame
Victor Hugo azonos című regényének 56-os olasz-francia filmváltozatát legalább egyszer még kell nézni. Esmeralda és Quasimodo, Phoebus és Frollo, a festői középkori Párizsban játszódó történet és a végletes, forró szenvedélyek viharos sodrása rendre elbűvöli a filmrendezőket. Delannoy feldolgozásának pergő fordulatai, lebilincselő meseszövése, színes áradása, a korszak kiemelkedő közönségsikerévé tette a filmet. A grandiózus siker fő oka azonban mégiscsak: az „isteni Gina”, aki olyan Esmeralda, amilyenről Victor Hugo álmodhatott.
Királylány a feleségem
A gyönyörû Lollo és a felejthetetlen Gérard Philipe örök kedvenc marad ebben a máig élvezetes kalandfilmben. A történet XV Lajos uralkodása alatt játszódik, ahol Fanfant, a megrögzött szoknypecért arra kényszerítik, hogy vegye el feleségül utolsó áldozatát. De amíg a násznépre várakozik, Adeline cigánylány (valójában a toborzótiszt lánya) jósol neki, és ő ennek hatására azonnal belép a hadseregbe. A jóslat ugyanis úgy szólt, hogy dicsőséget fog szerezni a harcmezőn és egy király lányát fogja feleségül venni.
A római lány
Alberto Moravia regényének filmes változatában a női főszerepet kapta Lollobrigida. Ő válik utcalánnyá, aki gyarlóságában is csupa érzés, csupa szép emberi tulajdonság. Anyja a maga elrontott életének egész keserűségével tudta csak nevelni. Csalódik első nagy szerelmében, s úgy érzi, számára örökre elérhetetlen az egész valójával sóvárgott családi élet. Fáj látnia a kiáltó ellentétet a gazdagok ragyogó világa s a maga szegényes élete között… A nagysikerű lélektani dráma könyvben és filmben is jó.
