A magyar származású Joseph Pulitzer 1847. április 10-én született Makón, akinek minden vágya volt bekerülni a hadseregbe, ám ebbéli igyekezetét gyenge látása és rossz fizikuma miatt, itthon rendre elutasították.
A kalandvágyó fiú 17 évesen, anyja akarata ellenére vándorolt ki először Németországba, majd az USA-ba. Négy évvel később már egy német nyelvű újságnál dolgozott St. Louisban, közben angolt és jogot tanult. 1867-ben lett amerikai állampolgár, pár év után olyan tökéletesen beszélt angolul, hogy huszonévesen már üzletemberként is sikeresen debütált. Politikai- és jogi vonalon is jól mozgott, mégis a sajtónál maradt, az volt az ő igazi terepe.
Állítólagos erőszakos modorával sok ellenséget szerzett magának. Az ő nevéhez köthető a szenzációhajhász zsurnalisztika (sárga újságírás) modellje, amely ösztönzően hatott a későbbi tényfeltáró újságírás kialakulásához, aminek köszönhetően korrupciós ügyek, politikai botrányok és visszaélések is napvilágot láttak a lapokban.
1878-ban, alig 31 évesen kezdett el fölvásárolni csődközeli lapokat, amelyek pár év után már nyereséges voltak. Sikereinek egyik záloga az általa bevezetett stílus, amely, eltérve az addig jellemző hagyományostól, sziporkázóan, izgalmasan tálalta a híreket.
Üzleti sikerei mellett szeretett jótékonykodni, de rossz híre miatt, 1892-ben a Columbia Egyetem elutasította támogatását, amelyből létrejöhetett volna az első újságíró iskola. Álma csak halála után tudott megvalósulni, abból a 2 millió dollárból, amit ő hagyott hátra a nagy hírű egyetemnek.
A nevét viselő díjat – amely ma is a legrangosabb újságírói elismerésnek számít – végakarata szerint, először 2017-ben adták ki. Magyarországi újságíróknak is adnak Joseph Pulitzer-emlékdíjat 1988-tól, ám az már Fábry Pál, Amerikában élő üzletembernek köszönhető, aki a díjat megalapította.