Korunk technikai fejlődésének hozadéka, hogy lassan minden háztartásban van már legalább egy számítógép. Nem beszélve a különböző hordozható változatokról, illetve a mobiltelefonok különös világáról, amelyeket legkevésbé telefonálásra terveznek. Mindezzel együtt jár az örökké görnyedő testpóz, amivel jobban tiszteljük az eszközt, mint valóságos világunk szereplőit. Hosszú távon erőteljesen meghatározza értékrendszerünket, viselkedésünket és természetesen figyelmünk fókuszát is. Így válik ketté a lényeges a lényegtelentől, bár nem igazán tudjuk már melyik mit jelent.
Életünkből egyre nagyobb és nagyobb szeletet követel magának a web démona, behálózva gondolatainkat, hamis illúzióval szövi körbe érzékeinket és megváltoztatja személyiségünket. Ebből a világból születnek meg a mindenre elszánt árnyékharcosok, akik virtuális csatatérré változtatják a net világát és kommentháborúkat vívnak.
Amikor valaki belekóstol a különböző csevegő és közösségi oldalak, népszerű online magazinok fórumos közegébe, megérzi annak eshetőségét, hogy ott lehet valaki. Kinyilváníthatja szabadon véleményét, megmutathatja tudását, próbára teheti érvelési képességeit. Talán még sikereket is érhet el ezen a fronton egy darabig, amíg nem kerül egy olyan harctérre, ahol miszlikre szaggathatják lelkét. A kudarc aztán bosszúra sarkallja és megkezdődik a végelláthatatlan párbajok időszaka. Az ördögi kör bezárult.
Milyen egyszerű is véleményt nyilvánítani úgy, hogy valójában inkognitóban maradhat valódi személyiségünk. Megélhetjük legvadabb vágyainkat, kiélhetjük legöldöklőbb agressziónkat és megtorolhatunk minden sérelmet, mely valaha ért bennünket a valóságban. Persze, mi magunk is összeszedünk közben sebesüléseket, de betudjuk szükséges veszteségnek. A tét azonban sokkal nagyobb. Elfeledjük, hogy semmi sem múlik el nyomtalanul. A leírt szavak ugyanúgy hatnak, mint amelyeket hangosan kimondunk. Most már nem csak a valódi életünkben kell megfelelnünk az elvárásoknak és teljesítenünk kötelességünket, de esténként vagy akár napközben is markában tart egy megfoghatatlan, ám mégis létező univerzum, ahol szintén bizonyítanunk kell.
Miért nem tudjuk elengedni azt, ami lényegtelen és értéktelen? Hol veszett el a helyes ítélőképességünk?
Nem bíztatok senkit arra, hogy mostantól szabaduljon meg az összes ketyerétől, ami kép-mutató, csupán legyünk józanok, amikor használjuk őket. Véleményt írni lehet, de nem mindegy, hogyan tálaljuk azt. Szükségtelen otromba és bántó szándékkal mások lelkivilágába gázolni, csak azért, hogy mindenáron bizonyítsuk igazunkat. Miért ne fogalmazhatnánk árnyaltabban, emberi módon, hiszen nekünk sem esne jól, ha belegázolnának becsületünkbe. A változás rajtunk áll, ha már egyszer függők vagyunk ebben a dimenzióban.