Politikáról érthetően, indulatok nélkül véleményt cserélni ma már egyre nehezebb, különösen online térben. Pedig borzasztóan fontos lenne politikai és társadalmi kérdésekről érvek mentén, tényekre hagyatkozva vitázni, a politikai szóhasználatban előforduló alapfogalmakkal nagyjából tisztában lenni. A Polémia Intézet egy civil és közéleti témákkal foglalkozó kör, amit 2018-ban hozott létre egy maroknyi ambiciózus fiatal, melynek tagjai között politológusok, szociológusok, pszichológus, és jogi pályát választó lelkes társadalomtudós is van. Céljuk a civil lakosság számára átadni az egyetemeken megszerzett tudásuk legjavát – objektíven, közérthető formában. Lovász Dorottyával és Milbacher Dániellel beszélgetni igazi felüdülés volt, mintha egy másik világba csöppentem volna: mindannyian másképpen láttuk a hazai történéseket, amivel az égvilágon nem volt semmi gond. Azt hiszem, ez lenne a normális. Bár diskurzusunkat nem tudom már visszaadni, a küldetésükről kapott szóló fontos gondolatokat igen.
Hogyan mutatnátok be röviden a Polémia Intézetet?
Lovász Dorottya, a Polémia Intézet elnöke: Mi egy olyan közösség vagyunk, akik elkötelezettek az igazságos társadalom eszménye iránt. Ugyan mi nem foglalkozunk direkt módon szociális segítségnyújtással, de azzal igen, hogy a társadalomtudományokat, a politika világát mindenki számára elérhetővé és érdekessé tegyük. A legfontosabb tevékenységünk tehát valamilyen tanító jellegű tevékenység: poszt írással, blogolással, videó vagy podcast készítéssel vagy élőszóval, workshopokon keresztül.
Milbacher Dániel a Polémia Intézet elnökhelyettese: Nem szeretnénk lemondania arról, hogy a tudománynak igenis van közéletet formáló ereje. Éppen ezért igyekszünk a közéletet magyarázni, érthetővé tenni és ezzel elérve egy lassú, de hosszútávú változást.
Azt gondolom, most különösen fontos lenne, hogy a közéletről érthetően beszélhessünk. A választópolgárok magatartása azonban mintha azt mutatná, hogy mindenki borzasztóan ért a politikához. Mi ezzel a legnagyobb probléma szerintetek?
LD: Én személy szerint azt gondolom, hogy a magyar társadalom rendkívül átpolitizált. Most gondolhatunk a szocialista hagyományra, abból a szempontból, hogy most már lehet erről a témáról beszélni és ez is egyfajta identitást jelez. De megközelíthetjük onnan is, hogy a tudatos távolságtartás is egy vélemény. Én nem azt látom problémásnak, hogy az állampolgárok érdeklődése néhol radikális mértékeket ölt, inkább azt, hogy nincs fegyverük az álhírek ellen, ami viszont egy veszélyes dolog lehet. Ennek illusztrálására elég csak a vakcinák körül kialakult diskurzus árnyalatait megfigyelnünk, és hamar megérthetjük, mi a probléma a szűretlen információ áradattal.
MD: Nem csak egymillió fociedző, hanem egymillió politológus országa is vagyunk. Ugyanakkor, amíg a foci kifejezetten demokratikus, mindenki számára megismerhető, vagy mindenki által ismert szabályokkal rendelkezik, addig a politikával közel sem ez a helyzet. Különösen fontos az, hogy foci a szabályok betartásáról szól, ezzel szemben a politikában nincsenek szabályok. Így nagyon gyakran alakul ki az a kép, hogy a politika egy gonosz és érthetetlen dolog, amivel nem érdemes foglalkozni. Úgy gondolom, hogy éppen az a feladatunk, hogy ezt a fajta hozzáállást megtörjük, és mind a túlzottan magabiztos, mind pedig a politikától elforduló emberek számára eszközöket adjunk.
Vajon miért és hogyan alakulhatott ki ez a fajta hozzáállás a politikához? A magyar politikai kultúrát hogyan jellemeznétek?
LD: Ha most a politikát tudatosan maguktól távoltartók csoportjára gondolunk, akkor azt gondolom, hogy egyszerűen sokan nem érzik magukénak a politikai témákat és üzeneteket. Rengeteg téma nagyon távoli, és felfoghatatlan és nem is nagyon küzdenek a politikusok azért, hogy feldolgozható legyen. A korrupció elleni harc például pont egy olyan üzenet, ami a magyar társadalom nagy részének nem mond sokat. Mindenki utálja, de mindenki csinálja (vagy csinálná), és ebben a kijelentésben szó nincs rossz szándékról vagy ítéletről, ez egy beidegződés. Megtanultuk, hogy ha borravalót adunk, akkor kedvesebb a pincér, vagy, ha a haverom csinálja meg a tv szerelést, akkor negyed annyiba kerül, és nem kell számlát írni róla.
MD: LD válasza túl jó.
Milyen szint elérése a cél, illetve kiket céloztatok meg vele? Ha a valós viszonyokat nézzük, vajon minden társadalmi réteg potenciális befogadó közeget tudna alkotni?
LD: Mi jelenleg elsősorban olyan fiatalokra lövünk, akik valamennyire érdeklődnek már társadalmi kérdések iránt. Ennek praktikus okai vannak, olyanok találnak meg minket a közösségi oldalakon, akiket ez érdekel, és a workshopjainkra is többnyire ilyen karakterek jönnek el. A hosszú távú cél lenne az, hogy hátrányos helyzetű fiatalokat és fiatal felnőtteket szólítsunk meg. De látni kell, hogy ehhez nagyobb infrastruktúra és pénz kell.
MD: Az iméntiekkel egyetértve azonban fontos megjegyezni, hogy a tartalmainkat az idősebb generációk is szívesen fogyasztják. Amit csinálunk tehát mindenkinek szól, ugyanakkor az ember fiatalabb korában a fogékonyabb az új dolgokra, így a tevékenységünk legnagyobb részének fókusza abszolút rájuk irányul.
Milyen csatornákon, hányfajta módszerrel, illetve műfajjal felvértezve végzitek küldetéseteket, és eddig milyen sikerrel? Mik a visszajelzések?
LD: Instagramon, Bloggeren, Facebookon, Spotifyon, Mixcloudon, YouTube-on, Anchor Fm-en működünk leginkább. Ennek mérten podcastelünk, videókat csinálunk, blogolunk és tematikus posztokat gyártunk. A sikert nehéz mérni az online térben, ahogy a visszajelzéseket is. Hallgatnak minket és van, hogy kommentelnek is. De honnan tudjuk, hogy átment-e az üzenet? Ugye nehéz, mert nem mindenki arra ugrik, ami új neki, hanem sokan a megerősítő információkat keresik az interneten, így meg nehéz kirakni, hogy vajon tényleg tudtunk-e valami újat nyújtani.
MD: A legtöbb visszajelzést az offline műfajok esetén szoktunk kapni. Több workshopot is tartottunk, szerveztünk beszélgetéseket, előadásokat. A személyes találkozások alkalmával mindig nagyon pozitív és támogató véleményekkel találkoztunk.
Mi a legpozitívabb visszacsatolás a munkátok kapcsán?
LD: Nem konkrét emlékem van erről, hanem inkább egy érzés, hogy másoknak inspiráló, hogy merünk ilyesmivel és ilyen sokat foglalkozni.
MD: Talán számomra az volt, amikor kijött az első videónk és a kommentekben felváltva voltunk sorosbérencek és fideszesek. Ekkor éreztem én, és szerintem éreztük közösen azt, hogy jól csináljuk, hiszen nem lehet minket besorolni. Mindenki számára érdekesek és ellenszenvesek vagyunk.
Generációs különbségekről is beszélhetünk nyilván, ha a politikai érdeklődésről, nézetekről van szó, ahogy a szociális-, iskolázottsági-, demográfiai tényezők is nagy befolyással bírnak. Mennyire „örökölhető” egy pártszimpátia vagy ideológia? Vagy mitől függ leginkább, hogy ki melyik szín mögé áll?
LD: Ez egy többszintű dolog, igazából minden alakítja; a családi viszonyok a legerősebben, de nyilván a többi felsorolt tényező is számít, kortárs kapcsolatok, stb. Én nem hiszek olyasmiben, hogy tökéletesen manifesztálható önálló vélemény. Sok hatás ér minket, és ennek az egyvelegéből gyúrjuk ki, hogy kire szavazunk. Ha a hatás az, hogy a nagyszüleim baloldaliak, vagy az, hogy melyik jelölt ajánl több krumplit, szerintem teljesen mindegy, nincs minőségbeli különbség a két hatás között. Az viszont biztos, hogy a pártprogramok nem sok embert érdekelnek ma Magyarországon.
Milyen szerepet játszik a közösségi oldalakon észlelt magatartásforma a valóságban realizálódó eseményekkel? Milyen hatásfokkal bír, mennyire befolyásol vagy mozgósít egy poszt, egy esemény, stb?
LD: Egyénfüggő és életkorfüggő, hogy mennyire erős a hatás, azt mondanám, hogy a jelenlét a fontos, nem az online tér. Ha engem sokszor felhív egy robot politikus az erősebb hatás lehet akár, mint az, hogy sokat posztol.
Mi a prognózis? Milyen történésekre számítatok a naponta változó szituációk függvényében még tavaszig?
LD: Sajnos a politikai elemző akkor teszi a legjobban, ha belátja, a jóslás nem az ő műfaja, ezért inkább kicsit távolabbról közelítenék a kérdéshez. Ha megvan az ellenzéki miniszterelnök jelölt, akkor értelemszerűen körülötte még sok vita lesz a szivárvány koalíción belül.
MD: A politikában ez nagyon sok idő, így a jóslástól mindenképpen tartózkodni kell. Szerintem akkor végezzük jól a dolgunkat, ha magyarázni tudjuk az aktuális történéseket.
A mai közhangulat szerintetek hogyan hat a választópolgárokra, hogyan ítélik meg a politikai szereplőket?
LD: Szerintem valakinek tetszik, valaki megunja a politikai harcokat. Annyi bizonyos, hogy az, hogy van előválasztás, az nagyban segíti az ellenzéket, hogy mobilizáljon 2022-re, mert addig is történik valami, amin kell gondolkodni, amiről lehet vitatkozni a választópolgároknak.
MD: A mostani történések érezhetően megmozgatják a választókat, sok embernek reményt ad ez, másokat pedig küzdelemre sarkall. Összességében tehát minden oldalt megszólít ez és kicsit újra feltámad vele a közélet itthon.
Mik a Polémia Intézet tervei a jövőre nézve, mondjuk a következő 5 évre?
LD: szeretnénk aktívabban fordulni hátrányos helyzetű csoportok felé társadalmi témáinkkal. Szeretnénk több videót készíteni, embereket foglalkoztatni és kicsit önjáróvá tenni ezt a szervezetet.
MD: éppen ezért támogatókat szeretnénk keresni, forrásokat előteremteni, pályázni. És mindezen túl szeretnénk olyan minőségi munkát végezni, amivel fel tudunk kerülni a szakmai térképre, és értékes szakmai álláspontot tudjunk megfogalmazni a területünkön.
Borítókép: MetsikGarden / Pixabay