A siker fogalma eléggé megfoghatatlan, mindenkinek mást jelent. Szülőként természetesen próbáljuk úgy nevelni gyerekeinket, hogy felnőttkorukban meglegyen a lehetőségük, hogy sikeressé váljanak.
Most a Játékliget egy nagyon érdekes felvetését mutatjuk be, ami arról szól, hogy vajon csak a jó bizonyítvány tesz-e sikeressé valakit.
Nincs két egyforma gyermek
Minden gyerek más és más. Más ütemben fejlődnek, másban tehetségesek. Nem szabad a gyerekeket összemérni, és bizonyos pontig aggódni sem szabad azon, hogy az egyik gyermek valamit már tud, a miénk pedig még nem. Van a gyermekek fejlődésének egy nagyjából behatárolt lineáris képe, hogy mikor mit kellene tudniuk, de ettől eltérni természetes. Ha a szülői háttér elfogadó, ezzel nincs is gond.
A probléma az iskolában kezdődik, amikor a gyerekeket különböző módszerekkel mérik.
A sokféleség találkozása az átlaggal
Az iskolában uniformizált feladatokat kapnak a gyerekek, amit nem mindenki old meg hasonlóan ügyesen. Erre hoz blogcikkében jó példát a Játékliget, miszerint a madár, a pingvin és a fóka ugyanazt a feladatot kapják, fára kell mászni. Azt tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége. Ugyanígy tudjuk azt is, hogy az egyébként sportokban nagyon ügyes, mozgékony kisfiúnak gondot fog okozni 45 perc ülés.
Az iskolai jegyek háttere
Az iskolában tehát adva van 30 különböző képességű, másban jó és tehetséges gyerek, akik ugyanazokat a dolgozatokat írják meg, ugyanabból felelnek. Nem ismerjük őket, nem ismerjük az iskolai jegyeik hátterét. Nem tudjuk meg, hogy az egyik kisfiú miért lett hármas fizikából. Lehet, hogy a padtársa folyamatosan zavarta órán. Esetleg az egyik kislány miért lett négyes irodalomból. Talán azért, mert felelésnél szorong.
Nem tudjuk meg az iskolai osztályzataik hátterét, pedig a későbbiekben ez a sikerük egyik mércéje lesz. Az iskolai felvételinél is számítanak az osztályzatok.
A szülő felelőssége
Az iskolai osztályzatok tehát nem mutatják meg, hogy milyen a gyerek, az csak egy adott állapotot rögzít, de azt sem teljes egészében. Szülőként viszont ismerjük a gyerekeket, rettegéseiket a mindennapoktól, esetleges félelmeiket, a lelküket. Tudjuk, hogy miben ügyesek, tehetségesek.
Ha túl nagy nyomást helyezünk a gyerekekre a jobb jegyekért, akkor nem a tanulás szeretetére, hanem az iskolai mindennapok túlélésére fognak gondolni, így pedig frusztráltak, stresszesek lesznek, ami pedig azokra a tárgyakra is kihathat, amit esetleg szeretnek. A gyerekeket támogatni kell, segíteni felfedezni, hogy miben jók, miben tudnak kiteljesedni.
A gyerekek mind-mind külön egyéniségek, ezért nem szabad az iskolai osztályzatok alapján megítélni őket, hisz mind másban jók. Szülőként pedig segítenünk kell őket, hogy megtalálják az útjukat, azt, amiben tehetségesek.
(x)