A test elmondja, amit a szavak képtelenek. – Martha Graham
Egy 1960-ban készült felmérés szerint az emberek az érzelmeiket a következők szerint kommunikálják: csupán 7 százalékát teszik ki a szavak, azaz a verbalitás, a maradékból 55 százalék testbeszéd, és 38 százalék vokalitás, azaz a hanglejtés és a különböző árulkodó hangok. Azóta természetesen több kutatás irányult a témára, de a normál kommunikációra vonatkozó adatok eltérő számokat mutatnak, a skála 60 és 80 százalék között ingadozik a nonverbalitás javára.
Az ember képes kiválóan dekódolni a különböző jeleket. De mire figyeljünk? Először is többet az embertársainkra teljesen semleges helyzetekben, külső szemlélőként is. Mások kommunikációja még messziről is beszédes, érdemes több időt szentelnünk tanulmányozásukra ahelyett, hogy a mobilunkba mélyednénk mondjuk a buszon, vonaton, metrón, kávézókban, utcán, bárhol. Izgalmas játék, kitalálni, vajon mi zajlik éppen közöttük.
Beszédes jelek:
Összekulcsolt karok – távolságtartás, bizonytalanság, védekező pozíció. De nem feltétlenül ezeket jelenti, ugyanis egyaránt használja bal és jobb agyféltekénk. Jelenthet koncentrációt is.
Karok a csípőn – jelenthet magabiztosságot, de agresszivitást is. Mindig a kontextustól függ.
Széles terpeszben ülés – a pozíció főleg magabiztosságra utal.
Keresztbe tett lábak – zárkózottság, érdektelenség.
Szemkontaktusnál, ha valaki beszélgetéskor a szemedbe néz, azt jelenti, érdekled, ahogy a téma is. Ha túl gyakran néz máshova, valószínű, hogy nem élvezi annyira a beszélgetést, esetleg rejteget valamilyen érzelmet. Gyakori pislogás annak a jele, ha ideges, kényelmetlenül érzi magát.
A szájról is rengeteg dolgot meg lehet állapítani. Az alsó ajak harapdálása idegességre, aggodalomra utal.
A karok is nagyon sok dolgot elárulnak, ezek kultúránként nagyon eltérő jelentéseket hordoznak, ahogy mondjuk a fejmozgás is.
Ha tetszünk valakinek, nőknél gyakori jel, hogy a mellkasnál elkezdik birizgálni a nyakláncukat, vagy önkéntelenül simogatják ott bőrüket. A hajjal való foglalatosság szintén egy erős jel lehet, ahogy a kitágult pupilla és lesütött szemek, a bőr színének elváltozása, avagy a kipirosodás.
Egy férfinél észrevehető ilyenkor, hogy keresi a tekintetet, kihúzza magát, pótcselekvést végez, esetleg próbál megérinteni.
Érzelmek
A 6 fő érzelem, melyek belénk programozódtak: harag, bánat, öröm, meglepettség, undor, félelem. Amikor ezeket érezzük, non-verbális jeleket produkálunk, ösztönös kifejezési formákat lehet rajtunk felfedezni. Ezek kultúrától függetlenül, minden embernél hasonlóan működnek, így konkrétan beazonosíthatjuk, ha a hat fő érzelem erősen él valakiben.
Hogy miért jó felismerni ezeket? Például, mert nagy mértékben befolyásolja két ember kommunikációját. Ezen a képen jól megfigyelhetőek a szem, száj és az arc összes mimikája a 6 fő érzelmi állapotnál.
Ami még fontos: tudatalattink erősen hat a testbeszédünkre, ugyanakkor a testbeszédünk is képes hatni viselkedésünkre, így másokéra is. Ezt megtapasztalhatjuk egy magánbeszélgetés, egy állásinterjú során is, és még számtalan helyzetben.
A hazugság
A tudás, hogy felismerjük, amikor valótlant állítanak nekünk, felbecsülhetetlen. A hazugsághoz köthető jelek elsősorban stresszhelyzetre utalnak. A hazugság feszültséggel jár, így aki hazudik, ösztönösen is testbeszéddel próbálja nyugtatni magát. Ilyen lehet a ficergés, a nyakkendő igazítása, a szem vagy száj elé tett kéz, az orr gyakori birizgálása. A stressz jele továbbá a kiszáradó száj, a sűrű nyelési kényszer, az elcsukló hang. Nyilván ettől még nem kell feltételeznünk, hogy az illető, aki ezeket produkálja, az hazudik, talán csak izgul. Fontos, hogy mindig az adott szituációhoz képest mérlegeljünk.
Köztudott, hogy aki hazudik, az kerüli a szemkontaktust, viszont vannak olyanok, akik közben mélyen a szemünkbe néznek. Amiről még felismerhető a hazugság, hogyha a beszélő ellentétes jeleket küld azzal kapcsolatban, mint ami a téma. Aki hazudik, szereti húzni az időt, megismételni a kérdést, feleslegesen túl részletesen, túl sok információt becsempész mondataiba.