Semmelweis Ignácz Fülöp, az anyák megmentője kereken 200 évvel ezelőtt, 1818. július elsején született Tabánban. A félig német származású ősökkel rendelkező fiú ötödik gyermekként érkezett a fűszerkereskedő édesapa által eltartott népes családba.
Ignácz először a jogi egyetemet kezdte el Bécsben, de hamar átiratkozott az orvosi karra. Korán érdeklődést mutatott a boncolások iránt. Oklevele átvétele után egy évvel, 1845. őszén már sebészdoktorrá avatták. Egy bécsi közkórházban kapott állást tanársegédként. Két évvel később, 1847-ben már összefüggést fedezett fel a szülészeten bekövetkezett, gyermekágyi láz néven ismert halálozási ok és egyik kórboncnok barátja halála között.
Néhány évre rá kötelezte munkatársait a klórvizes (klórmeszes) kézmosásra, bár ekkor még nem ismerte a kórokozó baktériumokat, nem tudta feltevéseit semmilyen módon bizonyítani. Dolgát nehzítette, hogy a mikroorganizmusok fogalma abban az időben még ismeretlen volt. Semmelweis viszont ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez és a gyakori ágyhuzat cseréhez. Kollégái nem nézték jó szemmel intézkedéseit, küzdelmes szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. Végül rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták, mégpedig azzal, hogy boncolás után átjártak a klinika szülészeti osztályára, ahol fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós kismamákat. Feltűnő volt, és elméletét is alátámasztotta, hogy az otthon, bábákkal történő szülések esetében jóval kevesebben estek bele a gyermekágyi láz halálos betegségbe.
Szinte felfedezésével egy időben vette el feleségül a 19 éves Weidenhoffer Máriával, akivel öt gyermekük született. A kórokozók felfedezésével nyert bizonyítást elmélete. 1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését. Semmelweis hamarosan leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt egy százalék (!) alá szorította a kismamák halálozási rátáját. A kollégái szerint 1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak. Bécsbe vitték, és Balassa doktor beutalta a döblingeni elmegyógyintézetbe. Egyik verzió szerint szifilisz miatt változott meg viselkedése, de boncolás után ez az elmélet megbukott. Valójában máig nem tudni, mi miatt került be az elmegyógyintézetbe (a legvalószínűbb a szakma összeesküvése), ahol állítólagos agresszív magaviselete miatt ápolói olyan súlyosan bántalmazták, hogy abba két hét után belehalt.
Életéről, munkásságáról több film is készült és regényeket írtak.