Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy ma már nagyjából mindenki számára ismert, mi is az a snooker, még ha az átlagember nem is tudná felsorolni a játékszabályokat vagy a profi élvonal legjobb játékosainak a nevét. Bizonyos sportcsatornákon rendszeresen láthatunk közvetítéseket különböző profi tornákról, amelyek ilyenkor nézők tízezreit szegezik foteljeikhez.
Jómagam még a ’90-es években kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a roppant koncentrációt és szellemi tevékenységet igénylő játékkal, azonban nem sok információm volt eddig arról, hogy hol tart a magyar sportág, kik a legjobb játékosaink, vagy hogy hol oktatják a játékot. Aztán pár hónapja megtudtam, hogy márciusban megrendezésre kerül az első Magyar Snooker Gála, nemrég pedig azt is, hogy létrehoztak egy alapítványt, elsődlegesen a játék népszerűsítése és az utánpótlás fejlesztése céljából. A szálak egy a snooker iránt elkötelezett játékosnál, Buzás Gábornál futottak össze, aki nem mellékesen az Eurosport szakkommentátora. Beszélgetésünk közben egyre inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egy nagyszerű dolog van készülőben, aminek még nagyon az elején járunk: szinte a nulláról kell fölépíteni egy jól működő rendszert, aminek az eredményei még egy ideig váratnak magukra. A jó hír viszont, hogy gondos kezekben van a dolog, de a többit mondja el Buzás Gábor.
Hogy kerültél kapcsolatba a snookerrel?
Valamikor a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején egyszer pont odakapcsoltam a tévét, ahol snookert közvetítettek, és azonnal beleszerettem. Nekem 1995 óta van Eurosportom, azóta folyamatosan nézem. 2006-ban kerültem a csatornához mint kommentátor, és nyilvánvaló volt, hogy ez lesz az egyik sportom – már csak azért is, mert én voltam az egyetlen, aki tudta, hogy mi az a snooker.
Akkor már játszottál is?
A kilencvenes években még nem igazán volt lehetőségem rá, illetve, akkor még nagyon fiatal voltam. Később is inkább csak poolozgattam, de azt is nagyon hobbi szintem. Akkor próbáltam ki először a snookert, amikor elkezdtem a közvetítéseket kommentálni. Egészen addig féltem tőle, mert túl nagynak tűnt az asztal.
Azóta eltelt egy évtized, ennyi idő alatt nagyon bele lehet szeretni egy sportba, ráadásul Te teljesen más szemmel is nézted a játékot, gondolom.
Én nagyon keveset tudtam a sportág magyarországi viszonyairól, mert egész egyszerűen azt hittem, hogy nem is beszélhetünk értékelhetően róla. Amikor 5 évvel ezelőtt elkezdtem órákat venni Fodor Lacitól, ő is inkább arról sztorizgatott, hogy a ’90-es évek elején milyen vidéki bázisok voltak. Kiderült, hogy egy virágzó snookerélet volt jellemző hazai szinten, sokkal élénkebb, mint amilyen napjainkban. Ma csak Budapesten és Keszthelyen működik klubszinten ez a játék.
Ez hihetetlenül hangzik! Most nagyon meglepődtem.
Pedig sajnos, ez így van. Budapesten két klub működik, ahol csak snooker asztalok vannak, de ezeken kívül természetesen vannak biliárdszalonok, ahol találni snooker asztalokat is.
Mi a helyzet a megyeszékhelyekkel és a nagyobb városokkal?
Pont Debrecenből vagy Miskolcról kaptam az infót nemrég, hogy bezárt az utolsó olyan hely, ahol volt snooker asztal. Befektetői oldalról talán nem annyira vonzó üzlet annak, aki nem a sport szerelmese. A snooker asztal ára 1,5 millió forintnál kezdődik, ha többen gondolkodunk, bizony nem egy gyors megtérülésről van szó.
Tehát mondhatni, hogy nulláról kellene felépíteni a hazai snookert. Gondolom, emiatt hoztad létre a Magyar Snooker Alapítványt.
Igen, mert úgy gondoltam, hogy az rendben, hogy van pár helyen asztal, meg nézzük a tévében a nagy játékosokat, de nem történik semmi, ami előremozdítaná a dolgokat a profi magyar snooker irányába. Azt éreztem, hogy lehetne, kellene azért tenni, hogy nagyobb tömegbázisa legyen ennek a nagyszerű sportnak. Erre vonatkozóan voltak, és vannak is ötleteim. Első lépésnek egy olyan, nagyobb érdeklődést kiváltó rendezvényre gondoltam, ahova meghívhatnánk nemzetközi szinten elismert profikat. Ez lesz az első Magyar Snooker Gála, amire március 18.-án kerül sor itt Budapesten, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban.
Kik lépnek fel ezen a gálán?
Olyan nevek mondtak igent felkérésünkre, mint a 2010-es világbajnok Neil Robertson és a kétszeres világbajnoki döntős Ali Carter. Már most eladtuk az összes jegyet. Főleg azokat céloztuk meg nézőknek – és úgy tűnik, hogy sikerült is a tervünk-, akik érdeklődnek a játék iránt, szokták is nézni a tévében. Számukra egy óriási dolog lesz, hogy élőben is láthatják a sztárokat, és az egész miliőjét, amire eddig csak a képernyőn keresztül volt lehetőségük. Ilyen még nem volt Magyarországon. Hiszek abban, hogy ez az esemény beindít valamit.
Egy ilyen rendezvényre nyilván ráharaptak a cégek is, nem lehetett gond a szponzorok megnyerésével.
Mi is valahogy így gondoltuk, de nem így történt. Márpedig nagyon sok minden pénz kérdése, tényleg nem mindegy az a pármillió forint ide vagy oda. Idén végül nem lett névadó szponzorunk, de bízom benne, hogy jövőre már ezen a téren is változás lesz. Mindettől függetlenül, egy nagyon színvonalas gálát sikerült leszerveznünk.
Milyen további lépések következnek, miután lezajlott a gála?
Több irányba indulunk Az első az lesz, hogy hívunk egy szaktekintélyt Angliából, egy edzőt, aki a legjobb magyar játékosoknak és a magyar oktatóknak fog továbbképzést tartani. Ennek az anyagi részét a gála bevételéből fogjuk tudni fedezni. Célunk a magyar snooker utánpótlás támogatása, a magyar snooker élet fellendítésének elősegítése, amiket szép lassan, remélhetőleg egy folyamatosan növekvő klubhálózattal fogunk tudni elérni.
Most hol tartunk játékos felhozatalból? A legjobbjaink hol helyezkednek el nemzetközi szinten?
Egyelőre Magyarországról lehetetlennek tűnik, hogy bárki is kikerüljön. Nem azért, mert nálunk nincsenek tehetségek, jó játékosok, hanem mert Angliában, Kínában vagy Thaiföldön olyan snooker élet van, ami összehasonlíthatatlan az itthonival. Ezekben az országokban egy 10 éves fiatal ott találja magát egy snooker akadémián, de legalább egy olyan iskolában, ahol napi 4-6 órát gyakorol, plusz minden hétvégén versenyre jár, és nem mellesleg, még az sem lehetetlen, hogy az edzője egy volt világbajnok. Ezeknek mi a közelében sem vagyunk itt Magyarországon. Távlati céljaim között szerepel, hogy létrehozzak egy akadémiát, egy olyan edzőképzést, amivel minden fontos területen előrébb lehet lépni. Csak így lehetne eljutni egy profi szintre. Mindez természetesen idő és pénz függvénye, de valahol el kell kezdenünk. És ez most van.
Ki ma Magyarország legjobbja, neki mennyi esélye lenne, ha összekerülne, mondjuk, az első 30-ban szereplő profik egyikével?
A 26 éves Fenyvesi Zsolt áll a hazai ranglista élén, aki ötszörös magyar bajnok. Ő 10 éves kora óta snookerezik. Most megy a ciprusi EB-re. Ha továbbjut a csoportjából, annak nagyon fogunk örülni, mert az azt jelenti, hogy bekerül a legjobb 16 vagy 32 közé. Ezen a versenyen csak amatőrök indulnak, az igazi profik ellen csak akkor lenne némi esélye, ha a profinak nagyon rossz napja van. És ez nem azért lenne így, mert Fenyvesi Zsolt nem egy kiváló játékos, hanem mert összehasonlíthatatlan az ő, és egy profi sportoló előélete és lehetősége. Míg Zsolt civilben könyvelőként napi 8 órát dolgozik, és mellette annyit gyakorol, amennyire lehetősége van, egy profi, aki ugye ebből él, napi 6-8 órában csak a snookerrel foglalkozik.
Feltételezem, hogy az anyagiak tekintetében sem lehet párhuzamot vonni. Fenyvesi Zsolt az ország bajnokaként milyen támogatást kap? Van szponzora? Miből játszik, ki finanszírozza a felszerelését, miből utazik, honnan fizeti az edzőt?
Nagyon minimális mértékben talán tud segíteni neki a nevezésben vagy utazásban a szakág, de a többi mind a saját költsége. Ezért is bízunk abban, hogy miután sikeresen lezajlik a gála, komolyabb figyelmet kap ez a sportág is. Látni fogják a tévéközvetítést és benne a lehetőséget, aminek eredményeként remélhetőleg a következő gálára fogunk tudni szponzort szerezni. A következő generációnak már nagyobb segítséget szeretnénk biztosítani mind a felkészülési hátteret, mind a támogatásokat tekintve.
Milyen rendszerben zajlik a pontszerzés, hogyan működik a feljebbjutás ebben a sportban?
128 játékos tartozik a snooker profi mezőnyhöz. Ide úgy lehet eljutni, hogy meg kell nyerni egy kvalifikációs versenyt, vagy egy amatőr vb-t vagy Eb-t. Ez borzalmasan nehéz, mert ezek a versenyek tele vannak olyan angol, skót, ír meg walesi játékosokkal, akik 5 éves koruk óta heti szinten 40 órát snookereznek.
Hány képzett edző segíti elsajátítani a snookert a játékosoknak ma hazánkban?
Hivatalosan 4 edző van ma Magyarországon, plusz a Fodor Laci, aki először foglalkozott oktatással (korábban ő is játékos volt). A szakág elnöke szintén edző, Varga Péter a nagy reménységünk, a 10 éves Révész Bulcsú edzője. Rajtuk kívül még a Pénzes Laci és Dunai Ede, valamint Vantara Pál oktat. Én hármójukat is kipróbáltam, borzasztóan sokat tudnak segíteni. Amit ők tudnak, azzal nagyon messzire el lehet jutni.
Mi a jó snookerjátékos ismérve? Milyen adottságok, képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből sikeres versenyző váljon?
Végtelen alázat, szorgalom és kitartás. Semmi más. És persze rengeteg idő. Még azt sem mondanám, hogy olyan nagyon drága sport lenne. Asztalt és oktatót bérelni nem kerül őrületesen sok pénzbe, persze, minimálbérből nyilván nem lehet megoldani. Ha valaki egy kicsit érzi a geometriát meg fizikát, akkor valószínű jó lesz benne.
Buzás Gábor mellett az említett keszthelyi snooker klub tulajdonosát is megkerestem, hogy egy kicsit többet is megtudjak a játékosokról és magáról a sportról, a benne rejlő lehetőségekről. A Keszthely Pláza Biliárd Szalon fiatal vezetője le se tagadhatná a snooker iránti szenvedélyét, rajongva mesél róla. A játék szerelmeseként szinte minden országos eseményen és versenyen részt vesz, ezeken szerzett tapasztalatait helyi szinten is kamatoztatni szeretné, mint megtudtam tőle.
Téged mikor fertőzött meg a snooker?
Engem ez a sport apukám révén talált meg, akivel eleinte csak pool biliárdoztunk, azután jött csak a nagy asztal. A Keszthely Pláza helyén volt az egykor a Piramis Biliárdszalon (amit már csak legendás helyként emlegetnek a „nagy öregek”), ahol a városban először lehetett snookerezni. Összesen 1 asztal volt, amihez kihalásos alapon lehetett hozzájutni. Pár éve szerettem bele igazán ebbe a sportba, amióta a szalont csinálom, azóta meg még jobban.
Számodra miről szól ez a sport?
Ez egy baromi komplex és nehéz játék. Rutin, stratégia, matek, fizika- erről szól a játék. Ezért is fogott meg engem, mert nem elég a másikat legyőzni, először saját magadat kell, és csak utána az ellenfeledet. Mint mindegyik sport esetében, itt is kell az embernek a sikerélmény, aminek a hiánya elég nagy buktató tud lenni. Sokan feladják amiatt, mert a sikerélményre sokat kell várni. Mindemellett egy hihetetlenül magával ragadó, komoly szellemi sport, ugyanakkor fizikailag is jó kondíciót kíván. Roppant mód koncentráció-igényes. Ha nem teljesen csak a játékra koncentrálok, ha bármilyen probléma nyomaszt, ami nem megy ki a fejemből, jobb, ha nem is állok asztalhoz. Szellemileg baromira ki tud préselni ez a játék, főleg, ha valaki nagyon a nyerésre megy. Itt a feszültség levezetése sem egyszerű. Míg a tenisz vagy foci esetében ki lehet ereszteni a gőzt úgy, hogy beleüt vagy rúg az ember a labdába, a snookernél, ha valami nem úgy jön ki, nem töröd el a dákódat. Egyrészt, mert az kicsit húzós lenne anyagilag, másrészt pedig, utána soha többet nem hívnak el sehova. Az embernek belül kell lejátszania a feszültséget, ami nagyon megedzi a lelket. Óriási fegyelmezettséget igényel.
Nagyon nagy lelkesedést hallok ki a hangodból, érződik, hogy teljesen a snooker megszállottja lettél.
Nem tagadom. Személy szerint engem nagyon átformált a snooker. Én elég forrófejű vagyok, és érzem, hogy amióta komolyabban foglalkozom vele, egyre higgadtabb vagyok. Ez már csak azért is így van, mert klubtulajdonosként nem viselkedhetek akárhogy. Ez egy abszolút fegyelmezett sport, ezt sugallja még a játékosok öltözete is, ahogy a közvetítésekben is láthatjuk. A versenyeken dress code szerint kell megjelenni. Az elegáns ruházattal (szövetnadrág, ing, mellény) tulajdonképpen megtisztelik a játékosok egymást és a sportágat. Ez nem csak a nemzetközi találkozókon, hanem az országos pontszerzőkön is így van.
Arról lehet tudni, hogy itthon mennyi a legnagyobb break, és azt ki lökte?
Az aktuális országos ranglista első helyén Fenyvesi Zsolt áll, aki 116-ot lökött versenyen. Nálunk, az egyik verseny döntőjében 54 volt a legnagyobb break, ami Rácz Tomi nevéhez fűződik, de a fiatalok is rendszeresen lökdösik a 30-40 feletti breakeket. Korábban volt egy srác, aki 147-es breaket lökött (nem keszthelyi), aki itthon tényleg királynak számított, de kint már kevésbé. Ez azért van, mert itthon egyelőre nem nagyon adottak a feltételek a nemzetközi szintű érvényesüléshez. Viszont hihetetlen módon jönnek föl ázsiai országok is, olyan fiatal snookeresek tűnnek fel onnan, hogy az félelmetes. Nemrég a kétszeres vb-döntős Ali Carterrel játszott a 17 éves Yan Bingtao. Olyan lökései voltak a gyereknek, hogy Carter is alig hitt a szemének. Persze, azért megverte, de a világranglista abszolút brit uralma pár éven belül teljesen átrendeződni látszik.
Hányan alkotják itt Keszthelyen a „csapatot”, akik rendszeresen játszanak?
A keszthelyi mag 10-12 emberből áll, de olyan 20-25 főre tehető azok száma, akik visszatérően, havi rendszerességgel snookereznek nálunk. Sajnos, sokan az alaptagok közül külföldön dolgoznak, és csak 1-2 havonta jönnek haza. Szükség lenne lelkes új játékosokra, de valljuk be, mi itt Keszthelyen bizonyos tekintetben nehezebb helyzetben vagyunk, mint a fővárosi klubok.
Meg lehet szólítani az utca emberét vagy azokat, akik a tévében néha figyelemmel kísérik a versenyeket?
Két pesti klubbal együtt novemberben meghirdettük a Snooker Nyílt Napot, amikor díjmentesen, edző mellett próbálhatta ki minden érdeklődő a snookert, aki online jelentkezve kért időpontot. Teljes teltházzal mentünk. Azok közül, akik akkor jöttek, 10-15 % -uk azóta is visszajár bizonyos időközönként. Jöttek Celldömölkről, Füredről, Szombathelyről. Sosem felejtem el: jött egy kislány meg a papája, akik csak a nyílt nap miatt buszoztak le Szombathelyről. Mondták, hogy ők a 4 órásra jöttek, mert 6-kor elmegy az utolsó buszuk. Pont ezért csináltuk, még ha tudtam is, hogy nyilván nem belőlük lesz a törzsvendég. Ez nem a pénzről szól, hanem elsősorban a sportról. A Magyar Snooker Gála és a vb között szervezünk még egy nyílt napot, amivel nagyon sok embert be tudunk vonzani. Ennek a pontos időpontját majd kiírjuk a Facebook oldalunkra.
Mivel motiválod a régieket és újakat? Szoktak lenni tornák vagy hasonló megmérettetések?
Havonta szervezek pontszerző versenyt, amire hála Istennek, egyre többen érkeznek távolabbi városokból is: például Veszprémből, Szombathelyről, de néha még Budapestről is. Amikor feljárunk, szívesen látnak minket, és ez fordítva is működik. Ez már csak azért is jó, mert néha szükség van egy kis frissítésre, ami motiválja a helyi csapatot. Átlagosan 16 induló szokott lenni a versenyeken, ami leginkább arról szól, hogy együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Van, aki azért játszik, hogy nyerjen, míg mások csak azért jönnek el, hogy jól érezzék magukat.
Mi a cél keszthelyi viszonylatban?
Ez egy jó kérdés, mert eddig is folyamatosan tűztünk ki magunk elé célokat, amiket mind meg is valósítottunk. Megcsináltam a klubot, minden hónapban szervezünk pontszerző, díjas versenyeket, de van éves díjazás is, ami annak jár, aki a legtöbb pontot szerezte a 12 versenyben. Ezekkel is minél több játékra ösztönzöm a tagokat. Leszerveztem hivatalos snookeredzőt Pénzes Laci személyében, aki havi rendszerességgel jön le hozzánk Keszthelyre oktatni. Elképesztő tudással rendelkezik, amit át is tud adni. Általában négyünket tanítja 2-2 órában. Ő is szerelemből csinálja, nem azért a pár ezer forintért utazik le ide. Fontos, hogy olyantól tanuljon az ember, akit szívesen hallgat, és akitől szívesen tanul. Az ő szavait inni lehet.
Tehát, hogy válaszoljak kérdésedre: célunk minél több embert toborozni, velük megismertetni és megszerettetni ezt a nagyszerű sportot. Jó volna minél több gyereknek és felnőttnek átadni az egész játék szellemét. Akinek tetszik, és komolyan akarja venni (kortól és nemtől függetlenül), nálunk lehetőséget kap arra, hogy fejlődjön. Nem csak asztalt és jó társaságot kap, hanem egy remek edzőt is. Ilyet még nem csinált senki vidéken, és erre büszke is vagyok, hogy sikerült összehozni.
Szerinted erre mennyi az esély?
A nagy találkozás Ronnie ‘O Sullivannel
„Egy klubtárssal, Zanati Zsoltival még tavaly májusban megbeszéltük, hogy kimegyünk egy rangosabb nemzetközi versenyre. Végül a Mastersre esett a választásunk Londonban, ahol az aktuális világranglista legjobb 16 profija játszik. Ez egy egyasztalos verseny, napi két meccsel, egyenes kieséssel. Mi az utolsó 3 napjára vettünk jegyet, jó előre lefoglaltunk mindent. Az Alexander Palace-ban zajlott a verseny, amihez egész közel találtunk szállást is. Óriási élmény volt, amikor először beléptünk az arénába, megláttuk azokat az embereket, akiket évek óta a tévében nézünk. Elment mellettünk Steve Davis, egy élő legenda, a ceremóniamester, Jimmy White, Ken Doherty, Stephen Hendry. Az első nap láttuk a világelsőt, Mark Selbyt, aki egyből ki is pottyant.
Én végig azért szurkoltam, hogy O’ Sullivan ne essen ki, hogy mi is láthassuk. Ehhez 2 meccset kellett nyernie, nem is kis meccseket. A legjobb 16 között nincs is gyenge ellenfél. Szerencsém volt, mert behúzta.
A második napunkon, az ominózus napon elaludtunk, így lecsúsztunk a reggeliről, ezért elmentünk keresni egy kajázó helyet. A szállásunk és a verseny helyszíne között, útközben volt egy Coffee Cup nevű, körülbelül 50 nm-es hely, ami a sokezredik kávézó a 8 milliós Londonban. Benyitottunk, 2 asztalnál ülnek. Mit ad Isten, az egyiknél nem más, mint Ronnie O’Sullivan ült. 1,5 órával az elődöntő előtt, amit Marco Fu ellen játszott. Amikor megláttam, megfogtam a kilincset, óvatosan hátranéztem, mondtam Zsoltinak, hogy ezt most beszéljük meg. Visszamentünk az utcára, mondtam, hogy ott kajál Ronnie. Mondanom sem kell, volt hidegrázás, remegés, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Megbeszéltük, lenyugszunk és normálisak leszünk, megvárjuk, míg megreggelizik, nem rohanjuk le. Ő már egy félmosolyt megeresztett, mert látta, hogy két hülyegyerek ott tipródik. Izgultunk egyébként, mert jöttek olyan hírek, hogy nem mindig olyan befogadó.
Miután elvitte a pincérnő a tányérját, nem bírtam tovább, oda kellett hozzá mennem. Két barátjával volt. Mondtam neki, hogy „te vagy a legjobb”, meg, hogy honnan jöttünk, és hogy szeretnék egy fényképet vele. Nyökögtem, makogtam, nagyon leblokkoltam, tényleg. Kérdeztem, hogyan csináljuk, mire ő azt mondta, üljek le. Kivette a telefont a kezemből, beállította a selfie camerát, és lőttünk egy képet. Nem hittem el. Zsolti barátom ugyanezt lejátszotta. Volt nálam egy füzet, abba kértem egy autogramot is. Közben mondtuk neki, hogy „Te vagy a legjobb” és „Csináld meg!”. Lement a meccs, hatalmasat játszott, szinte fölrobbant a stadion: 4-4-ig végig Fu vezetet, végül 6-4-re nyert a Sulivan. Ő a legnépszerűbb, a legkedveltebb profi. Ha ő játszik, még a plafonon is lógnak. Végig skandálták: „Came on Ronnie, Go Ronnie”, üvöltöttek.
Hazafelé megbeszéltük, hogy másnap ugyanabban az időpontban, ugyanoda visszamegyünk. Jól gondolkoztunk, mert tényleg ott volt. Leültünk 2 asztallal odébb, kikértük a kajánkat. Most már nyilván nem voltunk akkora extázisban, de bennem volt, hogy valaminek történnie kell. Most négyen voltak, egy nagyobb asztalnál ültek. Fölkelt Sulivan, felém biccentett és köszönt: „Hi”. Megismert minket. Óriási volt. Mondtam:”Hi Rocket”- mert ugye, Rakéta a beceneve, a játékának sebessége és lendületessége miatt. Az, hogy ő nekem köszönt, meg előre, brutális élmény volt. Mindez a döntő napján, halál lazán, másfél órával a meccs előtt… Mikor mentek kifelé, mondtuk neki: „Come on Ronnie, You can do it again!” erre odalépett és bemutatta az egyik barátját, aki segít neki felkészülni a meccsekre. Hogy ez megtörtént velem, velünk, és hogy megnyerte a versenyt, akkora élmény volt, olyan extázist adott, hogy nem is lehet igazán kifejezni szavakkal.
Mondanom sem kell, hogy megnyerte a versenyt. Hetedszer lett Masters győztes.”
Baló Richárd
