Jane Austin angol regényírónő Hampshire megyében, egy nyolcgyerekes család hetedik gyermekeként, 1775-ben látta meg a napvilágot. Édesanyja nemesi származású hölgy, édesapja plébános volt. Szeretetteljes gyerekkoráról naplójában is beszámolt, affinitása az írás iránt korán megmutatkozott. A család számára az egyik legkedveltebb szórakozási forma a színjátszás volt, rendszeresen állítottak darabokat „színpadra”, amelyeket a parókián adtak elő. A lányok (ő és nővére) rajzolni és zongorázni is tanultak, de Jane számára az írás maradt élete végéig a legnagyobb szerelem. Még 18 sem volt egészen, amikor megírta első regényét, A három nővért.
Jane nagyon szeretett társas összejövetelekre is járni. Egyik ismerős idősebb hölgy szerint: „a legcsinosabb, legostobább, legmesterkéltebb férjvadász nőszemély volt, akire valaha emlékezett”. S bár ez egy szélsőséges megítélés szavait tükrözi, a hitelesség miatt mindenképpen érdekes.
Két nagyobb szerelemről tudhatunk Jane életében: az egyik egy ír méltóság sarja, akinek rangon aluli lett volna a lány, a másik egy tengerparti nyaralás alkalmával érintette meg egy fiatalember személyében, míg a szülők távol voltak. De ez sem teljesedhetett be, mert a vágyának tárgya nem sokra az elválásuk után meghalt. Volt még egy férfi az életében: a hat évvel fiatalabb Harris Bigg-Wither, aki végül eljegyezte Janet, de állítólag nem szerette őt, mégis igent mondott neki, mikor megkérte a kezét. Frigy mégsem lett a szerelemből, sőt, Jane Austen sohasem ment férjhez. Nagyon hiteles szerelmi dokumentumokat nem kapott az írónő életéből az utókor, mert azt nővére mind elégette, hogy ne szennyezze húga nevét semmilyen levél vagy feljegyzés.
Jane élete felében visszavonultan élt, egy akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban (általában autoimmun eredetű, mellékvese elégedetlenség) szenvedett, ami miatt a teste elfeketedett. Nem igazán járt emberek közé, inkább levelezés útján tartotta a külvilággal a kapcsolatot. Csupán 41 éves volt, amikor meghalt.
Örökségül rengeteg sok értékes gondolatot, romantikus képzelgést és kifinomult írásokat, nagyszerű dialógusokat kaptunk tőle. Neki köszönhetjük Mr. Darcy karakterét, az álompasit, akit – talán nem tévedünk nagyot – minden nő el tudna maga mellett képzelni.
Legnépszerűbb regényei:
Értelem és érzelem (Sense and Sensibility), 1811
Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), 1813
A mansfieldi kastély (Mansfield Park), 1814
Emma (Emma), 1815
Idézetek Jane Austintól:
„Milyen ritka az igazi barátság a világon! És bizony (…), sokan csak akkor kezdenek komolyan gondolkozni, amikor már késő!”
„Könnyebben elviselném, ha valaki idegent becsülnének többre nálam, mint a legjobb barátnőmet; az idegennel talán sohasem kerülök össze többé… de milyen kellemetlen, ha a legjobb barátnő mindig a közelben van, s ráadásul mindent jobban csinál, mint az ember maga!”
„- A nők túlbecsülik a szép szavakat.
– És a férfiak gondoskodnak róla, hogy szavaikat a kelleténél komolyabban vegyék.”
Büszkeség és balítélet
„A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség.”
„A leggyötrőbb fájdalom: az önvád fájdalma.”
„A boldog házasság tisztán véletlen dolga. Bármilyen jól ismerték a jövendő házastársak egymás természetét, bármennyire hasonló hajlamaik voltak a házasság előtt, ez cseppet sem mozdítja elő boldogságukat. Később mindig ellentétek fejlődnek ki köztük, s ez elég ok a súrlódáshoz. Legjobb, ha az ember minél kevesebbet tud a másik hibáiról, akivel az életét le kell élnie.”
„Talán kellemes megtéveszteni a világot, de a túlzott óvatosság néha hátrányos is lehet.”
Értelem és érzelem
„Csak hóbort, szeszély a szerelem? Nem! Halhatatlan, mint az örök igazság. Nem hervad, mint fiatalság múló virága, megterem kietlen tájakon, hol a természet fukar, hol a víz is alig, hol nincs reménysugár.”