Vajon mit keres a gyengébbik nem képviselője egy olyan férfiak által uralt sportban, mint a rally? Mennyivel kell többet teljesítenie nőként, hogy elismerjék a teljesítményét? Egyáltalán, milyen erők szabadulnak fel egy hölgy testében-lelkében, amikor becsatolja az övet és kezdetét veszi a száguldás a versenypályán?
Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ Paukovics Lilla rallycross versenyző beszámolójában, aki idestova hat éve részese ennek a nem mindennapi világnak. Az ember azt feltételezné a sztereotípia alapján, hogy csakis macsós dolgok iránt érdeklődő, férfias karakterű, csutira nyírt hajú, alacsony termetű nő választ magának ilyen hobbit. Nos, be kell vallani, van némi összefüggés, ám a rövid frizura mellé bájos arcvonás és magával ragadó nőies kisugárzás társul. Épp ezért volt kézenfekvő, hogy feltegyem az alábbi kérdést:
Hogyan csöppentél egyáltalán ebbe az életvitelbe, amit a rally jelent?
Igen, ez mindenképpen életvitel. Először csak nézőként voltam jelen, egy barátom unszolására, aki már régóta szerelmese volt ezeknek a versenyeknek. Őt bolondítottam meg, hogy vegyünk egy autót és tegyünk próbát, kezdjünk el mi is versenyezni. Az első reakciója persze az volt, hogy ez hülyeség. Végül kíváncsiságból megnéztük, milyen autók vannak fent az Interneten. Kinéztünk egyet, odamentük, megnéztük, beindítottuk és innentől magával ragadt ez az egész folyamat. Persze a barátom azonnal megvette az autót.
Milyen típusú autó volt?
Suzuki Swift, azzal kezdtünk el versenyezni. Én navigáltam. Már volt közös történetünk, mivel roncsderbiken már korábban is részt vettünk. A roncsderbiben is benne van az autók iránti szenvedély, csak kicsit költséghatékonyabb, mint a rally.
Honnan ered nálad a szenvedély az autók, a száguldás iránt?
Az első szavam a szili volt – a kispolskit hívtam így. Egészen pici koromtól lenyűgöztek az autók. Édesanyám mesélte, hogy az tűnt fel neki, hogy nagy csönd jön a szobám felől. Ez mindig gyanús egy kisgyerek esetében. Nálam viszont ez azt jelentette, hogy az ablakon keresztül bámultam az utcán elhajtó autókat. Ők megmagyarázhatatlan dolognak tartották ezt, mivel az autók senki mást nem érdekeltek ennyire a családból. Nem is igazán tudják a többiek, mi is ez tulajdonképpen.
Mégsem egy autószalonban dolgozol, hanem autóversenyzőként rovod a köröket. Mit kell és lehet tudni a rallyről? Mivel fogott meg?
Veszélyes sport. Hogy mit szeretünk benne? Ez egy érdekes dolog, nehéz rá válaszolni. Maga a menete a következő: nézegetjük azokat az oldalakat, ahova ki szokták tenni a versenykiírást, utána nevezünk, befizetjük a nevezési díjat és elkezdünk készülni a versenyre. Amikor megérkezünk a helyszínre, bejárjuk a pályát, erről szól az első két nap. Kapunk hozzá egy itinert és az alapján járjuk be a pályát és írunk fel magunknak egy saját itinert. Összefoglalva a navigátor magának írja le a pályát a pilóta diktálása alapján.
Mekkora egy pálya? Változó, hogy hány kilométer hosszú?
Attól függ mekkora egy gyorsasági szakasz. Egy szakasz kb. 10-25 kilométer, tele kanyarokkal. Az erdőben a fák közötti szűk utakat kell elképzelni, nagy kanyarokkal. Néha, mikor bejárjuk a pályát, megkérdezzük egymástól miért is járunk itt, semmi értelme. Aztán, amikor ott áll az ember a rajtban, akkor meg teljesen másképp gondolja.
Milyen szerepe van a navigátornak a pályán és azon kívül?
Talán úgy érzékeltethetném leginkább, mint egy rockzenekarban a dobos. Sok háttérfeladata is van, és valójában ő a főnök, főleg a szervízparkban. Én hetekkel a verseny előtt már készülök, időtervet írom fel, szállást foglalok, befizetem a nevezési díjat, írok egy vázlatot magamnak illetve az adminisztráció is az én reszortom. Ebben benne van az is, mikor hol leszünk pontosan, mivel onnantól, hogy megérkezünk a versenyre, minden másodpercünk be van osztva. A pilóta szokta az autó állapotát úgy kézben tartani, hogy az kész legyen a versenyre és a szervízparkban a felszerelés meg legyen. A versenytervezet is fent van az Interneten és ez alapján tudunk szelektálni, mivel készüljünk. Látjuk, milyen pályára számítsunk, milyen gumival jöjjünk, mennyi üzemanyaggal kell számolni.
Ezek szerint úgy értesz a kocsihoz, mint egy autószerelő?
Nagyon törekszem rá!
Akkor nem csak kereket tudsz cserélni, hanem bonyolultabb dolgokra is képes vagy az autóval kapcsolatban.
Igen. Rengeteg olyan feladatunk is van az autóban, hogy annak rezdülését is figyelnünk kell. Például, amikor kiszállunk az autóból egy gyorsasági szakasz után, nézem a gumi melegségét. Van nálam egy műszer, amivel guminyomást is mérek, ebből sok fontos információt tudok meg az autó beállításairól.
A lényeg még mindig nem hagy nyugodni: nőként a férfiak között jelen lenni, velük egyenrangúként versenyezni. Említetted még az interjú előtt, hogy a többiek Öcsinek hívnak.
Tényleg nem jellemző a női versenyző, bár az utóbbi időben egyre többen jelennek meg a pályán. Kicsit olyan ez, mint a férfias szakmákban a nők helyzete, kettősség övezi. Van egyfajta lenyűgözöttség a férfiak részéről, másrészről pedig ott van ez az „úgysem ért hozzá” attitűd.
Mennyire kaptok pozitív elismerést szakmai szempontból a férfiaktól?
Külföldi versenyeken – sajnos ez Magyarországon nem jellemző – virágcsokrot is kapnak a hölgyek, illetve külön értékelik őket. Tehát külön kategóriája van a női navigátoroknak.
Nőként, mit adott neked ez a sport? Esetleg hozott valamilyen változást az életedben?
Egyfajta határozottságot kaptam, amit leginkább a közúti közlekedésben érzek magamon. Sokan hisznek abban a sztereotípiában, hogy aki versenyszerűen űz autósportot, biztosan száguldozik a közutakon is. Ez abszolút nem igaz, egyik autóversenyzőre sem. Sőt, határozottan tudjuk hova vezet, ha valaki ész nélkül autózik. Jobban figyelünk, olyan apróságokra is, amit egy laikus észre sem vesz. Tesztelheti bárki magán például azt, ha utasként becsukott szemmel egy ismerős úton halad, megtudja-e mondani, merre jár pontosan? A navigátorok képessége az, hogy ezt tudják. Ez nálam is jól működik.
Összességében mennyi időt áldozol a privát életedből a szenvedélyednek, a felkészüléssel, odautazással és versennyel együtt?
Amikor megkezdődik a szezon, – ez úgy május környéke -, onnantól fogva havi egy hét.
Mennyire lehet ezt család mellett csinálni?
Lehet. Gyakran el is kísérnek a versenyekre, és a szervízparkban is el tudják foglalni magukat. Volt egy eset, ami éppen itthoni versenyen esett meg velünk, hogy az ugratóhoz állítottam a családot és mi pont ott buktunk orra az autóval. Fel is kellet adni a versenyt, mivel felforrt a hűtővíz és törött is az autó. Szerencsére mi épp bőrrel megúsztuk.
Mi az, ami ennek ellenére motivál és arra sarkall, hogy gőzerővel készülj a következő megmérettetésre?
Az adrenalin, és az az érzés, ami igazán leírhatatlan. Sokszor meg is szoktam kérdezni emberektől, hogy ti hogy tudtok rally nélkül élni? Általában nem szokták érteni a kérdést.
Volt már komolyabb balesetetek?
Volt. Az első pilótám, akivel először kezdtem el versenyezni, talán ezért is hagyta abba. Nagyon összetört az autó, igaz nekünk komolyabb bajunk nem lett, kisebb légzési nehézségen kívül, de a pilótám feladta a versenyzést. Azért bevallom, egy ilyen élmény az embert egy kicsit megtöri. A pilóta ilyenkor találkozik a teljesítőképessége határaival, amit ő akkor kudarcnak élt meg. Hibáztunk, és ez sosem könnyű.
Mennyire oszlik meg a felelősség egy baleset kapcsán a pilóta és a navigátor között?
Ez sok mindentől függ. A baleseteknél sokszor mondják, hogy navigátori hiba, de ebben az esetben egy olyan féktáv volt, hogy nem is volt elég meleg a gumi és nagyon rövid fékutat vettünk és az alatt a rövid úton valahogy úgy megúszott az autó, hogy rögtön nekicsapódott a fának. Teljesen irányíthatatlanná vált az autó.
Mennyire dolgoztok kamerával, ami segíthet ilyenkor a helyzet tisztázásában?
Belső és külső kameránk is van, amit utólag elemzésre használunk. Mi nem szoktunk közösségi oldalakra tölteni ilyen jellegű felvételeket. Így a pilóta is és én is tudunk tanulni a saját hibáinkból.
Előfordult már veled, hogy félelemmel ültél be az autóba?
A legelején még előfordult. Önmagamtól féltem inkább, hogy ne hibázzak. Idővel meg jön az ember önbizalma.
Mennyire kell bízni a társadban?
Hú, nagyon! Nagyon együtt kell működni és ez kölcsönös. Tehát a pilótának is maximális bizalommal kell lennie a navigátora felé, hiszen el kell hinnie, amit mond. Ha én azt mondom, hogy teljes gázzal elfér, holott a pilóta csak egy hatalmas nagy kanyart lát maga előtt, akkor ő hisz egyszer a szemének, de jobban kell hinnie nekem, mint a saját szemének.
Azért ehhez ismerned kell a pilóta tehetségét, képességet is?
Így van és persze az autót is.
Milyen csapat van mögöttetek és egyáltalán hogyan tudtok közösen működni, illetve a financiális dolgokat hogyan tudjátok megoldani?
Próbálunk szponzorokat keresni, ami nem egyszerű dolog, kifejezetten nehéz ügy. Ehhez komoly eredményeket kell felmutatni, akkor esetleg mögénk állnak a szponzorok. A mostani pilótámmal két éve dolgozunk együtt, a szervízes általában versenyenként más és más, illetve van egy segítőnk, akit a tankolózónába rakunk, így vagyunk összesen négyen.
Egy szezonban általában hány versenyen vesztek részt?
Havonta egy van, ez májustól októberig tart. Ezenkívül vannak még hobbi versenyek, mint pl a Mikulás Rally, Szilveszter Rally, ami nem a bajnokság része, de szórakoztató, önálló versenyek.
Hogyan indulhat valaki a bajnokságban? Kell hozzá valamit teljesíteni?
Licenszet kell váltani, orvosi engedéllyel (fülészeti, neurológiai vizsgálaton esünk át), tehát komoly orvosi vizsgálaton megyünk keresztül. Szabályismereti vizsgát is le kell tennünk, hiszen jó ha felismerjük a zászlójelzéseket, és tudjuk, mi a teendő egy esetleges baleset kapcsán vagy ha mások szenvednek balesetet.
Volt már részetek hasonló helyzetben?
Már előbb odaértek a többiek, mi csak annyit érzékeltünk ebből, hogy leintettek bennünket a versenybírók. Mi abban a pillanatban kipattantunk az autóból, de persze figyelni kell arra, hogy nem vetkőzhetünk le, úgy értem a sisaknak maradnia kell, különben kizárnak. Szerencsére a bajba jutottaknak nem lett komoly sérülésük.
Arra nem gondoltál, hogy átülj a másik oldalra?
Dehogyis nem! Rallycrosson indultam már egyszer-kétszer saját BMW-vel. Jól ment, mivel átültethető az a tudás, amit navigátorként megszereztem, hiszen folyamatosan figyelem milyenek az ideális ívek, hol lehet gyorsan menni, hol kell kicsit óvatosabban, a többi már csak kézügyesség kérdése.
Mennyire megszokott ennek a fordítottja, hogy pilótából lesz navigátor?
Egyáltalán nem jellemző. Egy navigátor mindig kiszolgáltatott. Az, aki jó pilóta, az nehezen viseli ezt a fajta kiszolgáltatottságot vagy azt, hogy egy másik pilótára bízza magát. Érdekes érzés navigátor pozícióban ülni. Sokan meg is mondják, hogy ki mellé nem ülnének. Bevallom őszintén, én sem ülnék magam mellé (mosolyog). Magam is furcsállom, hogy valaki be mer ülni egy nő mellé. Bár nem sok lehetőség van a nők számára pilótaként sem.
Mire vagy a legbüszkébb így a hat év alatt, amit a pályán töltöttél? Mi a legkedvesebb élményed vagy pályád, ahol számodra jelentős események történtek?
A szombathelyi versenyek, hiszen hazai vizeken, mindig könnyebb a versenyzés, hiszen sok az ismerős. Anno 11 évesen irigységgel néztem, hogyan állnak fel a csodaszép autók a rajtceremóniához. Évekkel később ez tényleg büszkeséggel töltött el, amikor magam is ott lehettem.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Említetted, hogy szívesen átülnél a pilótaülésbe. Ez lenne a legfőbb cél, vagy van más is a tarsolyodban?
Természetesen pilótaként szeretném majd folytatni a versenyzést, ez lenne a legfontosabb irány. Talán amiatt is fontos ez nekem, hogy már navigátorként, nincs bennem az az érzés, mint korábban. Rutinszerű vált már az egész, hiszen ismerem már a pályákat, a pilótám is ismeri és nincs száz százalékban rám utalva, bár azért sok helyen még igen, de a kihívás már nem az benne, mint az elején. Úgy érzem, pilótaként, újra megtapasztalhatom ezt az adrenalinfröccsöt.
Mondtad, hogy vettetek már részt külföldi versenyeken is? Mennyire másabbak a körülmények és feltételek?
Horvátországban és Ausztriában jártunk már, de teljesen más a verseny légköre, a nézők hozzáállása. Úgy értem itthon, különösen szűkebb hazámban nagy az érdektelenség. A legnagyobb kultúrája Magyarországon Pécsen és Miskolcon van. Itt még autogrammot is kértek tőlünk a verseny végén. Kint sokkal több embert vonz ez a sport.
Milyen tanácsot adnál azok számára, akik nap, mint nap autóba ülnek, különösen a fiatalabb generációra összpontosítva. Mire figyeljenek, ha vezetnek?
Hú, ezt nagyon hosszan tudnám mondani! Sokat foglalkoznak a fiatalok az autó gyorsulásával, chiptuninggal, hogyan legyen gyorsabb, és nagy motor kell bele, miközben se a gumi minősége és nyomása nem megfelelő hozzá, ahogy a fékbetétek és féktárcsák állapota sem ellenőrzött. Az autók műszaki állapota sem felel meg annak, ahogy mennek vele, illetve a közút nem versenyre való. Még a versenypálya is meg tud lepni olyannal, hogy felhordás van rajta és megcsúszunk. De, ami a legfontosabb tanácsom, hogy mindig figyeljük, ha valami váratlan történik hova tudnánk menekülni. Ne ész nélkül az árokba rántsuk az autót, ne csináljunk hirtelen manővert, mindig ott kell lenni agyban ezekben a helyzetekben is. Tehát a váratlan szituáció se legyen váratlan! Pl sokat gondolkodtam azon a horvátországi baleseten, amikor egy magyar család várakozott az autópályakapunál és beléjük hajtott egy BMW. Hogyan lehetett volna elkerülni a bajt? Hogyan álljunk oda egy kapuház, lámpához, vasúti átjáróhoz úgy, hogy el tudjunk kerülni hasonló helyzetet? Hagyni kell kicsit nagyobb távolságot az előttem álló autótól és ha egy nagyon kicsit el van fordítva a kormány és sebességben van az autó, már nagyobb az esélyünk. Ha nem álltak mögénk, tükörből figyeljük, mi zajlik mögöttünk és ha látjuk, hogy nem tud megállni mögöttünk egy autó, csak egy picit húzzuk félre az autót.
Érdekesen jár az agyad! Ez a fajta szervezett gondolkodás, mennyire hasznos illetve ültethető át a privát életben, mondjuk egy munka kapcsán vagy egy magánéleti szituációban?
A szervezés mindenképpen, mit, hogyan, mikor kell tennem illetve a figyelem. Mikor erre a találkozóra jöttem, észrevehetted, hogy pontosan a megbeszélt időben érkeztem. De ez akkor is működik, ha az ország másik felében kell időre ott lennem. Minden másodpercünk be van osztva a versenypályán is, amikor egy állomásnál ott kell lennünk, tankolózónánál, jelölőzónánál pontosan ott kell lenni.
Be kell valljam, ez a világ továbbra sem áll hozzám közel. Én örülök, ha felismerek pár autót a népszerűbbek közül és elvezetgetem a saját kis Peugeot-mat. Talán ezért is nézek nagy tisztelettel azokra a nőtársaimra, akik nem csak, hogy ráismernek az autómárkákra, de biztos kézzel tartva a kormányt, férfiakat meghazudtoló biztonsággal közlekednek. Odáig már el se megyek, hogy versenyautóba ülnek és életüket kockáztatják, hódolva szenvedélyüknek és felemelve a női nemet a dicsőség oltárán ezen a férfias területen is.
Borítókép: eWRC-results.com