97 éve került ki a „Hollywood” felirat a Hollywood feletti dombokra…
HOLLYWOOD KERESTETIK
Wilcox, a városalapító – Ki akar templomot építeni? – Idegenek egy kisvárosban – Hollywood megy, a mozi marad – A felirat a hegyoldalban – Narancsnak lenni jó – A stúdiórendszer bölcsôjénél – Rendezôk, akik nem voltak fogaskerekek „Kutyák és színészek számára a belépés tilos ”Felirat egy hollywoodi panziófalán az 1910-es évekbôl
Hollywood nem erdõ és nem is város, még akkor sem, ha Los Angeles e néven ismert kerületeinek vannak városiasabb részei. A helységnevet nem a „holy”, azaz „szent” szóból eredeztetik, bár a magyarban a Szenterdõ fordítás nagyon kelleti magát. A helységnév azonban valószínûleg a holly berry, azaz a magyalbogyó nevébõl ered. És meglehet, ennek végképp nincs jelentõsége mondanivalónk szempontjából, a Hollywood,ha csak földrajzi név lenne, Magyal erdõt jelentene. Ez az el-nevezés persze alig mond valamit arról, hogy ebben az egyre több jelentésû világban mi mindent nevezünk Hollywoodnak.
A mai földrajzi Hollywood egyik fele, Beverly Hills és Bel Air dombvidéke európai szemmel nézve igazi kirándulóhely, egész éven át harsány zöldben bújkáló villákkal vagy inkább palotákkal, melyekben a szupersztárok és stúdió fõnökök, szuperügynökök és sztárproducerek élik fényûzõ életüket. Másik fele hagyományosabb villanegyed, s néhány városiasabb utca is tartozik hozzá. Például a Hollywood Boulevard, ahol filmtörténeti nevezetességû mozik vannak, vagy a Rodeo Drive, mely mindig jó eséllyel versenyez a világ legdrágább utcája címért.
Aki Hollywood földrajzi helyét és kiterjedését szeretné pontosan meghatározni, hamar bajba kerül. Mert szûken három-négy Los Angeles-i kerületet neveznek ugyan ma is Hollywoodnak, de a stúdiók többnyire nem ezekben vannak, és akár hetvenkét kerületrõl is beszélhetnénk, mivel ez a város minden idegszálával kötõdik a filmhez. Egyébként pedig Hollywood kulturális vagy akár gazdasági identitása mindenképpen fontosabb a földrajzinál. Azzal azonban megint nem megyünk sokra, ha Hollywoodnak a világgazdaság egyik kulcságazatává fejlõdött amerikai szórakoztatóipar központját nevezzük. Ez is inkább Los Angeles városra lenne igaz, mint a történeti Hollywoodra, mely csak százhúsz évvel ezelõtt kezdõdött.
Akkor hát mit is nevezünk Hollywoodnak? Egy mitológiai várost, csak nem a görög, hanem az amerikai mitológiából. A történeti hûség kedvéért persze el kell mondani, hogy volt ezen a környéken valamikor egy igazi amerikai kisváros is,melynek keletkezésével szinte egyidejûleg a filmesek beáramlása is elindult, s ezáltal a kisváros életben maradási esélyei már meg is szûntek. Például nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ez a hely sosem lesz a keresztény metodista felekezet kaliforniai fellegvára, amint azt Hollywood elsõ lakosai, a Kansasból jött Horace Henderson Wilcox és felesége, Daeidael képzelte…Wilcox 1887-ben voltaképpen ingatlanba fektette vagyonát,amikor a korabeli Los Angeles szomszédságában lévõ földdarabon megvásárolt egy nagyobb ültetvényt, hogy azt felparcellázva tovább értékesítse. Az pedig ma már közönséges ingatlanpiaci marketingfogásnak minõsülne, hogy Wilcox elhatározta: várost alapít. A vadnyugaton ez valóban csak elhatározás kérdése volt. Daeida asszony nevezte el a „várost” egy ismerõs kansasi család birtokának neve után Hollywoodnak, a keskeny földutat pedig, mely frissen ácsolt házukhoz vezetett, Wilcox Avenue-nak.
Odaadó keresztények és a szesztilalom hívei lévén, a derékházaspár nemcsak ingatlanüzletben spekulált. Arra is gondoltak, hogy az erõszakos cselekmények színhelyeként elhíresült Los Angeles ellentéteként, ezt a helyet a mértékletesség és a jámbor vallásos életvitel otthonává teszik. Szándékaik, ezt el kell ismerni, komolyak voltak. Eszükbe sem jutott, hogy párévtized múltán szent városuk éppenséggel „frivol múzsák”gyülekezõhelyévé válik. Wilcox mindent megpróbált annak érdekében, hogy elkerüljék ezt az ördögi végkifejletet. Hollywood területén megtiltotta az ivók és az italmérések létesítését, és ingyen telket ajánlott fel minden vallási felekezet számára, ha hajlandó templomot építeni a városban. Nem voltszerencséje. Két év múlva ezen a környéken az ingatlankonjunktúra ugyanolyan gyorsan ért véget, ahogyan jött. 1890-ben pedig Wilcox meghalt. Életmûvét Daeida asszony új férjével, Philo Judson Beveridge-dzsel folytatta volna. Csakhogy Hollywoodban senki nem akart templomot építeni…
A település lakossága a múlt századfordulón hétszáz fõ lehetett. A városka akkor indult sebes fejlõdésnek, amikor meg-épült a vasúti szárnyvonal a mintegy tíz kilométernyire délkeletre fekvõ Los Angeles felé. Most aztán szaporodtak a házak,melyeket többnyire visszavonult középnyugati farmerek épí-tettek, s 1910-re a lakosság négyezer fõre nõtt.
Hollywood, a késõbbi filmfõváros pedig a rákövetkezõ év-ben, 1911-ben született. Ekkor a mai Sunset Boulevard és Gower Street sarkán David és William Horsley megvásárolt egy vendéglõt, hogy ott rendezze be némafilmeket gyártó stúdióját. Példájukat már egy-két éven belül több tucat kisebb stúdió követte, melyek zöme a keleti partról költözött ide. Ismeretes, hogy a filmesek a nyugati partvidék közmondásosan kellemes klímája miatt tódultak Hollywoodba. A napok túlnyomó részét télen-nyáron bearanyozó és melengetõ napsütés nemcsak a déligyümölcsök, hanem a filmek érlelésére is alkalmasnak bizonyult. Ezzel szemben a kisvárost benépesítõ, déliesen konzervatív gondolkodású ültetvényesek és az idõs korukra ideköltözött farmerek nem szenvedhették a filmeseket. Sátoros mûtermeiket maguk között cigánytáboroknak hívták. Az õ szemükben New York, de még inkább Los Angeles, ahonnan a filmesek érkeztek, bûnbarlangnak számított. A javarészt vándorszínházakból és utazó cirkuszokból a filmhez keveredett komédiásokat megbízhatatlan, kicsapongó életet folytató gyanús figuráknak tartották. A helybéliek ellenszenve a szórakoztatóipar e lenézett ágával szemben eltökélt volt és leplezetlen. Olyannyira, hogy a városi tanács még azt is megtiltotta, hogy Hollywood területén mozik épüljenek. A panziók tulajdonosai pedig kitették a táblát: „Kutyák és színészek számára a belépés tilos”. A túlnyomórészt WASP, azaz fehér angolszász protestáns származású hollywoodi családok számára nemkívánatos személyeknek tûntek a stúdiók tulajdonosai is. Különösen, ha külföldiek, netán zsidók voltak. Márpedig az újonnan érkezettek közül jó néhányan akadtak, akik már születésük napján mindkét hibába beleestek. Az persze, hogy a múlt század elején a kelet-európai zsidók nyughatatlan természete, mobilitása, új dolgok iránti vonzalma és irigylésre méltó vállalkozó kedve az amerikai filmipar létrejöttének egyik legfontosabb mozgatórugója volt, Hollywood város elöljáróit és polgárait a legkevésbé sem érdekelte.
Forrás: Docplayer