„A város mindent a markába kaparintott, majd szanaszét szórta. Az embereknek vagy volt beleszólása merre, vagy nem volt.”
A Pulitzer-díj több mint száz éves története során összesen négy írónak sikerült kétszer is elnyerni a legjobb regénynek járó elismerést. A korunk egyik legkiemelkedőbb írójaként számon tartott Colson Whitehead először 2017-ben A földalatti vasútért, majd második alkalommal 2020-ban A Nickel-fiúkért vehette át a rangos kitüntetést. A szerző továbbra sem tétlenkedik, a múlt hónapban ugyanis újabb remekművel ajándékozta meg az olvasóközönséget. A Harlemi kavarás az eredeti megjelenése után kevesebb, mint egy hónappal már hazánkba is megérkezett a 21. Század Kiadó KULT sorozatának a részeként.
Ray Carney élete látszólag mindennapos. Reggelente kinyitja a bútorboltja ajtaját, majd munka után hazamegy a kislányához és állapotos feleségéhez. Becsületes üzletember – gondolhatják róla az emberek. A látszat azonban néha csal, ugyanis a pénz hiánya, és a feleség szüleinek lenéző tekintete Carney-t is a rossz útra téríti. Nem kell messze mennie a bajért, mivel a simlis unokatestvére, Freddie és az újdonsült bandája azt tervezi, hogy kifosztják a Theresa Hotelt. Az egyszeri balhénak induló rablás azonban hamar beszippantja Carney-t, aki most már nehezen tud menekülni a harlemi „alvilágból”.
Whitehead ezúttal is a múltba repíti az olvasókat. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek eléjén, a jazz zenétől zengő New York-i városnegyedben, Harlemben játszódó történet egy rablás részleteit, körülményeit és következményeit hivatott bemutatni. Ezzel az időbeni elhelyezéssel pedig lehetőséget ad arra, hogy a modern technológia által befolyásolt világunkból visszatekintsünk azokra az időkre, amikor a hackelés vagy a különböző, bűnözést segítő elektronikus kütyük még nem voltak ismertek.
De aki már korábban is olvasott az írótól az tudja, hogy a múlt nem mindig csak a múltat jelképezi. Történetei olykor a mai világra, a jelenkorunk problémáira és eseményeire is reflektálnak és ezáltal kritikát fogalmaznak meg. Ezen könyv esetében a legszembetűnőbb párhuzam a rendőrségi brutalitásokkal kapcsolatos. Hiszen ha Harlem a helyszín, és a 60-as évek az időpont, akkor bizony az 1964-es harlemi zavargások is előkerülnek. Egy afroamerikai fiatalt lelő egy rendőr, melynek hatására fellázad a nép. Ismerősen hangzik?
A társadalmi egyenlőtlenség kérdése ezúttal azonban nem központi témaként jelenik meg. Nyilván ott leng a levegőben, és érezzük, hogy főhőseinket milyen megkülönböztetések és nehézségek érik mind a bőrszínük, mind pedig a családjuk társadalmi helyzetéből adódóan. De mégis, a bűncselekmények és a megelevenedő Harlem mellett a komolyabb témák most a háttérbe húzódnak. Így végeredményként egy kissé könnyedebb, helyenként humorosabb elemeket is tartalmazó korrajzot kapunk, amivel Whitehead ismét bejelentkezhet a legrangosabb díjakért.
A Harlemi Kavarásról, és Colson Whitehead Pulitzer-díjas regényeiről többet megtudhatnak a 21. Század Kiadó honlapján. https://21.szazadkiado.hu/harlemi-kavaras-kult-colson-whitehead
Részlet a könyvből:
Carney szeretett ebbe a házba jönni a Törekvő soron, még a társaság ellenére is. Kölyökkorában csodálta a szép sárga téglából és fehér mészkőből épült házakat, amiket mintha úgy pottyantottak volna le Harlem közepére. A Nyolcadik sugárútról nézve a járdákat mindig söpörték, a csatornák nem dugultak el, a házak közti fasorok különös birodalmat alkottak. Hogyhogy egy háztömbnek saját neve van? Hogy neveznék a 127. utcának azt a régi részét, ahol ők laktak? Simlis köz. Törekvő kontra simlis. A törekvők valami jobbra vágynak – akár létezik, akár nem –, a simlisek azon töprengenek, hogyan manipulálják a jelenlegi rendszert. A lehetséges világ kontra a létező világ. De talán túl mereven nézi. Sok simlis eleve törekvő, és sok törekvő kerüli a törvényt.