A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat fotográfusok, képzőművészek és írók-költők laza hálózata, akiknek közös alkotásai számos formában megjelennek. Oldalaikon rövid irodalmi szövegekkel reagálnak fotókra – és viszont. 2014 óta több mint ötven állandó- és vendégszerző művét publikálták honlapjukon. Időszakonként fanzinnal jelentkeznek, fellépnek élőben a Halszájoptika multimediális estjen, kiállításokat rendeznek, és néhány kortárs művészettel foglalkozó lap révén nyomtatásban is megjelennek.
Idén márciusban adták ki az Infernális bűnök – Dante körei című könyvet Nádasdy Ádám előszavával, 40 alkotó munkájával, ami 27 fotót és 27 irodalmi szöveget takar. A válogatást az alkotóközösség egyik alapítója, Haynal Ákos szerkesztette.
A Dante-féle Pokolnak kilenc köre van, azon belül alkörök, összesen huszonhét bűnös tétel. A tavaly 700 éve elhunyt költőóriás bűn kategóriáihoz való viszonyulása a mai kor emberének egy izgalmas kérdés. A bűn mint az erkölcsi előírás megszegésének jelensége örök, a fogalom mögöttes értelmezése és súlya azonban koronként és kultúránként változhat.
Olyan helyen találkoztunk Ákossal, a Halszájoptika motorjával, ahol a tér és idő kapcsolata az emberrel (együtt)működik. Ahol az idő bűntetlenül kieshet. Nem volt kérdés, hogy a Mersz Klubban ülünk le beszélgetni új könyvükről, bűnökről, az alkotói közösségek szükségszerűségéről.
Mit érdemes tudni az Infernalis bűnök előéletéről?
Nagyon sokat gondolkoztam azon, miként lehetne inspirálni azokat a szerzőket, akik a látókörömbe kerültek. Amikor 2020-ban a kezembe akadt Dante Pokol című műve Nádasdy Ádám fordításában, úgy gondoltam, remek lenne a dantei bűn kategóriákat hívószavaknak használni. Nagyon jól rezonáltak a “feladatra” a fotográfusok, írók, költők, alkotók. Több mint száz fotó és hatvan írás érkezett pár hónapon belül a felhívásra.
Azonnal sejthető volt, hogy egy erős könyvanyag született?
Folyamatosan kaptam a fotókat és az írásokat, amelyekkel jól lehetett játszani, így az összegyűlt alkotások gazdagsága többféle megjelenést tett lehetővé. A Népszavában egy válogatás tettek közzé, a pandémia idején csináltunk egy csak az utcáról látható kirakat tárlatot, majd, miután a korlátozó intézkedések oldódtak, rendeztünk egy nagykiállítást 54 fotóval. Így visszatekintve, tulajdonképpen az volt az Infernális bűnök fénypontja. Előadás is készült, amit a megnyitó estjén és a könyvbemutatón is láthatott a közönség. Tervezünk egy rövid videoklip-szerűséget is készíteni, amit a Mersz Klubban fogunk levetíteni. És persze itt van a kötet, ami egy másfajta szerkesztésben prezentálja az alkotásokat.
Mi volt a koncepció a könyv szerkesztésnél?
Fontos szempont volt, hogy egy picit más fénytörésben tudja felmutatni a teljes palettát. Gondolkoztam azon is, hogy egy olyan kooperatív társasjátékot kellene csinálni, amiben a fotók, az adott bűn kategóriára vonatkozó definíciók és a szövegek össze vannak keverve, és mindenki úgy rakja össze, ahogy akarja.
Hasonlóan működve, mint egy asszociációs játék?
Igen. Mert valójában ez az. 27 tétel van. A hármas szám egy fontos szerkesztési szempont volt, ahogy Dantét is egy nagyon intim viszony fűzte ehhez a számhoz. A kiállításon és a könyvnél is létrejön egy hármas kommunikáció: van a fotó, amelyik beszélget az adott bűn kategóriával, aminek rövid leírása a kép alá van szerkesztve, illetve beszélget az adott irodalmi művel. Ehhez kapcsolódik a befogadó. Az egyik cél az volt, hogy amikor kézbe vesszük a régi műveket, meg tudjuk fogalmazni a viszonyunkat hozzá. Mert ezek a szövegek hajlamosak belemerevedni egyfajta értelmezési tartományba és üressé váló mondatokká válni. Meglehet, Dante Pokol című munkáját annak idején a világ összes tudását magába foglaló könyvnek gondolták, de vajon nekünk ma milyen a viszonyunk ezekhez a bűnökhöz?
Amikor kiküldted a hívószavakat az alkotóknak, egy adott témakört kaptak, vagy minden Pokolban szereplő kulcsszóból válogathattak? Társultak sarokpontok a feladathoz, vagy teljes szabadkéz volt?
Nem volt semmi megkötés, mindenki maga választhatott, ízlelgethette magában az összes tételt, és kaptak mindegyikhez segédanyagot is. Kifejezetten a bűnökhöz kapcsolódóan leírtam nekik röviden az egész pokol szerkezetet, amit Dante vizionált, mely kvázi szamárvezetőként szolgált.
A kötet egyik legnagyobb vonzereje számomra az a hívószavak által sokfelé szóródó gondolat és érzés, amelyek az alkotásokban megnyilvánultak.
Valóban nagyon sokféle viszonyunk alakult ki a bűnökkel. Volt, aki nem foglalkozott az egész hátterével, csak azt próbálta megfogalmazni, hogy neki az adott bűn mit hoz elő. Voltak, akik kifejezetten belehelyezték az alkotásukat a dantei vízióba. A kettő között pedig számos árnyalat megmutatkozott. A legnagyobb tanulság azonban, hogy nem igazából tudunk ezekkel a bűnökkel manapság mit kezdeni; nem létezik egységes szempont. A viszonyítási pontok a középkorban sem voltak olyan nagyon egyértelműek. Dante is sokszor önkényesen pakolgatott embereket a különféle bűnkategóriákba. Némelyekkel ma kifejezetten ellenkezünk, hogy azokat bűnnek tekintsük. Másrészről pedig egy nagyon pontosan kimért bűn hierarchiát látunk, ami már nem kompatibilis a mi világunkkal. Dante nem a társadalomra való veszélyességét mérlegelte, mint ahogy azt általában a büntető törvénykönyv gyakorolni hivatott, hanem a dolgok morális tartalmát vizsgálta. Azért kerülhettek Istentől legmesszebb az árulók, mert Dante a Nikomakhoszi etikát vette alapul, úgy hierarchizálta a bűnöket. Az említett munka kétfajta főbb bűn típust határoz meg: állatias és emberies bűnt. Az előbbit ösztönből követik el, az utóbbit csak ember tudja rosszindulatból elkövetni.
Érdekes kérdés az előbb általad is említett viszonyítási pontok megléte, illetve azok hiánya, és mindjárt beugrik egy másik fogalom is: a szubjektivitás.
Valóban így van, és ha van nagy tanulsága, összképe a könyvnek, akkor az tulajdonképpen az esetlegesség. Ami nem szerkesztetlenséget jelöl, hanem bepillantást abba, mennyire szét van rázódva a világunk. Ez a könyv egy fontos állomása a Halszájoptikának, de már most megvan a következő ötlet, amit nagy erőkkel szervezünk.
A bűnök után nagyon kíváncsi vagyok mivel mozgatjátok meg az alkotó szellemet.
Budavári Csaba fotográfus adta az ötletet, hogy lumen print eljárással hívjunk elő fotókat, amiket nem fixálunk, hanem abban a pillanatban, amikor elkészülnek, elzárjuk őket egy sötét helyre, és csak szeptemberben bontjuk ki a zsákot. Akkor felrakjuk majd a Kispont Galéria falára, amit bejár a természetes napfény. Így tovább fognak exponálódni a fotók, és szépen lassan, 10-14 nap alatt tűnnek el majd. Rövid szövegek is társulnak hozzájuk, ez alkalommal falra vetített videókban, ahol képversekké fognak széttöredezni. Rövid szövegek lesznek, mert be kell tudni fogadni őket – nagyjából két perc alatt -, mielőtt az átváltozásuk, eltűnésük, roncsolódásuk megtörténik.
Mi a téma?
A felejtés. Az alapállítás, hogy a hatékonyság és a kényelmesség jegyében óriási lépéseket teszünk afelé, hogy praktikusan megszüntessük a teret és az időt. Márpedig az emlékezés a térhez és az időhöz kapcsolódik. Ha egy állandó jelenidejűségben élünk, nem történeteink vannak, hanem pillanataink. Egy kattintás, amíg megvásárolsz valamit, és nagyjából ugyanennyi, hogy virtuálisan elmenj a British Museumba, vagy, ha van pénzed, 12 óra alatt New Yorkban lehetsz. A pillanatok egymásra rakódnak, de nem lesznek összefüggésben egymással. Ha a teret és az időt megszüntetjük, az katasztrófához vezet. Elképesztő hatással van magára a kulturális emlékezetre, mások mellett előidézi az intézmények tönkremenését, a politikai diskurzusok megszűnését, a megértés lehetőségének elvesztését. Én ebben a kiállításban azt szeretném, hogy az emberek az eltűnésekben és átalakulásokban megtapasztalják az idő jelentőségét. Erre épülő könyvet is tervezünk, amivel kézbe vehetik az időt, érzékelve, miként változnak a dolgok.
Azért az egy komoly szerkesztői feladat lesz…
Igen, viszont cserébe nagyon-nagyon szép. Már most igen jelentős anyag gyűlt össze hozzá. Fontos, hogy az alkotások, ahogy összefüggéseket keres a befogadó közöttük, kölcsönösen teremtsenek időt egymásnak, és persze a közönségnek. Jelenleg megszámlálhatatlan mennyiségű villanásokból és elképesztő zajból áll a virtuális tér, ahol sosincs megállás, legalábbis én ezt így élem meg.
Amikről beszélsz, ezek a “projektek”, az esztétika, filozófia és művészet ötvözeteként késztetik gondolkodásra az embert. Mondhatjuk, hogy a küldetésetek mögött is hasonló fogalmazódott meg?
Amit mi csinálunk, az több rétegű. Egyrészt a különböző megjelenéseinkben, a performanszokon, kiállításokon és kiadványokon keresztül figyelmet szeretnék kiharcolni olyan alkotóknak, akik szerintem nagyon kiérdemlik ezt, és fontos dolgokat hoznak létre. Az ő látásmódjuk, ötleteik alapján tudunk olyan alapvető kérdésekkel foglalkozni, hogy mi a bűn, vagy, hogy mi a felejtés. Nagyon fontos része a küldetésünknek, hogy ezeket az alkotókat a hálózatunk összehozza. Talán ezt találom a legfontosabbnak. Hogy idővel ne csak a műalkotásaikon keresztül, hanem fizikailag is beszélgessenek egymással azok az emberek, akiket összesodort a Halszáj. Már most is alakulnak művészek között önálló együttműködések. Úgy érzem, ha van egy halvány remény arra, hogy kikeveredjünk abból a rettentő sokféle válságból, amiben vagyunk, akkor az ilyen fajta közösségek jelentik a kiutat. Felmérhetetlen fontosságúak a Mersz Klub-féle helyek, azok a közösségi terek, amik a szemünk láttára számolódtak fel az elmúlt 30 évben. Elképesztő az a kommunikációs és technológiai forradalom, ami éppen zajlik, hihetetlen előnyei és jótéteményei vannak, de óriási árat fizetünk azért, amiért ilyen baromi jól és kényelmesen élünk.
Ezzel csak egyet tudok érteni, de azt jó érzékelni, hogy az alkotók még nem kényelmesedtek el. Ahogy hallgatlak, a Halszáj nem is hagyja. Ha valaki hasonló inspirációra vágyik, keressen benneteket?
Folyamatos változás jellemzi munkákat, alapvetően nyitott hálózat vagyunk. Itt nincsenek belépési küszöbök, ha valaki kedvet érez az alkotáshoz, akkor jöjjön és szívesen látjuk bármilyen formában. Újra és újra várunk friss impulzusokat. Nekünk nem ötletekre, hanem alkotótársakra van szükségünk. Ha ez megvan, akkor máris tudunk egyet előre lépni. Hiszem, hogy ha a tehetségünkhöz mérten hallatjuk a hangunkat, akkor talán hasznosan töltjük el ezt az időt.
Az Infernális bűnök című könyvben szereplő fotók és szövegek online is elérhetőek: halszajoptika.hu