„A varjak éppúgy nem tudnak titkot tartani, mint a sár
– ha észrevesznek valami furcsát az erdőben, muszáj mindenkinek elmondaniuk.”
Delia Owens zoológus és az állatok viselkedésének szakértője – megannyi természettudományi írása után – a fikció felé vette az irányt. Ez jó váltásnak bizonyult, ugyanis első regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek jócskán felülmúlta a várakozásokat. 2018-as megjelenése óta sikert sikerre halmoz: szinte egyből bestseller lett, ezidáig pedig több mint 11 millió példányban került eladásra; a könyvmolyok és a kritikusok kedvencévé vált, és állandó helyet bérelt magának a sikerlisták elején, amelyeken mind a mai napig előkelő helyet tudhat magáénak. A különleges címet viselő és több műfajt keresztező történet még az Oscar-díjas Reese Witherspoon figyelmét is felkeltette, aki híres könyvklubjának olvasmányai közé is bevette a könyvet, a produkciós cégének köszönhetően pedig már a filmes adaptáció is forgatás alatt áll. A rengeteg ajánlás és a közelgő film kapcsán végre én is kezembe vettem a „Lápi Lány” életéről szóló olvasmányt.
A felkapott könyvek esetében mindig felmerülnek azok a kérdések, hogy vajon mennyire megalapozott a népszerűsége, valóban megérdemli-e a sok neki szentelt figyelmet, és kell-e még tovább dicsőíteni? Nos, az Ahol a folyami rákok énekelnek esetében mind a három kérdésre igennel kell felelnem, mert amely könyv még több nap elteltével is a hatása alatt tartja az olvasót, az bizony megérdemli, hogy sokadszorra is kapjon egy magasztaló ajánlót.
De miről is szól ez a különleges könyv? Az írónő egyből a prológusban mélyvízbe dobja az olvasót, ugyanis egy 1969-es haláleset, feltehetően gyilkosság tényét tárja fel előttünk. Majd tizenhét évet visszautazunk az időben és megismerhetjük Kyát, az akkor hat éves kislányt, aki egy lápos vidéken egy kis viskóban él a családjával, majd miután azok szép sorjában elhagyják őt, egyedül. Két történetszálat kapunk tehát, melyeket az idő választ el egymástól. Miközben tanúi leszünk annak, hogy Kya hogyan éli magányos, elszigetelt életét a természet lágy ölén és hogyan cseperedik fel tinédzserré majd felnőtt nővé, addig a másik idősíkon két rendőr nyomozásába kapunk betekintést. Ahogyan haladunk előre a történetben és a két történetszál időben is közelebb kerül egymáshoz, úgy egyre jobban körvonalazódni látszik a közöttük lévő kapcsolat.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek talán azért is nyerte el olyan sok olvasó tetszését, mivel Owens több műfajból is merített ihletet, és így mindezen műfajok kedvelőit képes volt berántani. Elsősorban az írónő foglalkozásának híven, és a történet fő helyszínének megfelelően egy részletes és pontos természetrajzot kapunk, így olvasás közben nem csak szórakozunk, hanem érdekes és hasznos ismeretekre is szert tehetünk. Másodszor, a gyilkosság révén kapunk egy izgalmas, rejtélyes, krimire hajazó szálat, ahol egy visszafogott mennyiségű nyomozás majd bírósági tárgyalás is helyet kap. Talán még ennél is fontosabb szerepet kap a felnövéstörténet, hiszen egy olyan fiatal, visszahúzódó lány életét követjük nyomon, akinek egymagában, minimális segítséggel kell boldogulnia és „túlélnie” a megpróbáltatásokat. Ezt Owens még egy kis romantikával is megfűszerezte, hiszen az évek során két férfi is belép Kya életébe, akit így a szerelem és az intimitás kérdése is egyre jobban elkezd foglalkoztatni. Ez különösen egyedi történetet eredményez, ugyanis Kya „tudásának a nagy részét a vadontól kapta. A természet táplálta, tanította és óvta”, így a szerelem „tudományát”, illetve az emberi viselkedési normákat is az állatok udvarlásának és párzásának tanulmányozásával próbálja megérteni. Nem utolsó sorban pedig a könyv olyan fontos témákkal is foglalkozik, mint az erőszak vagy az adott korra igencsak jellemző diszkrimináció, hiszen Kya, a „Lápi Lány” és a színes bőrűek is mindennapi gúnyolódásnak és kirekesztő magatartásnak vannak alávetve. Owens minden felvonultatott témát és műfaji elemet arányos mennyiségben és kellő precizitással tálalt, így semmi sem tűnt feleslegesnek vagy erőltetettnek. Mindemellett nagyon jól felépítette a cselekményt, a párhuzamosan haladó két idősíkot tökéletesen vegyítette, és meglepő fordulatokban sem volt hiány.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy nem mindennapi történet, szinte minden eleme egyedi és különleges. Még mindig a hatása alatt vagyok, és megannyi érzés kevereg bennem, de egy dologban biztos vagyok, mégpedig, hogy minden sikere megérdemelt. Reméljük, hogy az előreláthatólag 2022 nyarán bemutatásra kerülő filmadaptáció méltó lesz a könyvhöz és képes lesz hűen bemutatni az Owens által oly tökéletesen ábrázolt lápi világ szépségeit. A főszerepet alakító Daisy Edgar-Jones a Nomális emberekben már bizonyította tehetségét, így ez a bizakodásunk sem megalapozatlan. A premier azonban még odébb van, addig is bőven van idő elolvasni az Ahol a folyami rákok énekelnek-et!