Az élet írja a legjobb forgatókönyveket – tartja a mondás, valamint a film-és sorozatgyártók nagy része is. Így nem is csoda, hogy Stephanie Land nagysikerű memoárja – az erőszakos otthonból elmenekülő és a hajléktalanság szélére kerülő anyának és lányának a története – is hamar „életre kelhetett”. A Netflix tízrészes minisorozata, az Egy szobalány vallomása (Maid) egy valódi érzelmi hullámvasútra invitálja a nézőket azáltal, hogy őszintén beszél a fizikai és lelki bántalmazás kérdéséről, az alkoholizmusról, a mentális betegségekről és a szegénységről is.
Törött tányérok szilánkdarabjai mindenütt, egy ököl lenyomata a falban és a részeg barát kiabálása – ezek azok a képsorok, amelyek hatására Alex elhatározza, hogy búcsút int az eddig életének, az alkoholproblémákkal küzdő, őt teljesen kisajátító és pénzügyi függésben tartó Sean-nak. Egy jobb jövőképet szem előtt tartva az éjszaka közepén útnak indul kislányával, Maddie-vel, bár még maga sem tudja hova.
Alex-nek nincs munkája, pénze vagy tető a feje felett, és látszólag nincs senki, akihez segítségért fordulhatna. Barátai Sean pártját fogják, az apjával nem ápol jó kapcsolatot, bipoláris anyja pedig nem túl megbízható és felelősségteljes. Így a fiatal édesanya útja a szociális szolgálathoz vezet, ahol egy családon belüli erőszak áldozatainak fenntartott menedékhelyre küldik. Alex-nek azonban nincsenek sebhelyei, párja sosem bántotta fizikálisan, és ezért úgy érzi, hogy olyanoktól venné el a helyet, akiknek „valóban” szüksége van rá. Ezen a ponton pedig felvetődik a sorozat egyik legfontosabb kérdése: Ki számít „igazi” bántalmazottnak?
A szociális munkás és a menedékben dolgozók tudják, hogy a lelki terror, megfélemlítés és irányítás alatt tartott személyek – amilyen Alex is – áldozatnak minősülnek, hiszen a bántalmazók „ugatnak mielőtt harapnak” és az az ököl sem biztos, hogy mindig a falba fog csapódni. Jogilag azonban az érzelmi bántalmazás és a belső sérülések nem mérvadók. Így Alex-nek azzal kell szembesülnie, hogy bizonyíték és szemtanúk hiányában a bíróság akár el is veheti tőle a lányát. Mindent elkövet tehát, hogy bebizonyíthassa szülői alkalmasságát és egy biztonságos környezetet, egy igazi otthont teremthessen a lányának. Mindehhez azonban egy hosszú út vezet. Hét féle állami támogatás, kilenc „otthon” és egy nehéz, de annál kevésbé jövedelmező munka, a takarítónői állása kellett hozzá.
Bár a főszerepet játszó Margaret Qualley az elmúlt évek során sikeresen kilépett híres édesanyja, Andie MacDowell árnyékából, mégis örömmel osztozott vele a képernyőn, sőt ő maga javasolta a castingot. Ez pedig egy remek lépésnek bizonyult, ugyanis a való életbeli dinamikájuknak köszönhetően minden közös jelenetük, még a kimondottan diszfunkcionális anya-lánya kapcsolatuk is aranyat ér. Qualley meggyőző játéka erősíti a sorozat drámaiságát, míg MacDowell a bipoláris zavarral küzdő, bohókás hippi szerepében még arra is képes, hogy megtörje az olykor nyomasztó hangulatot és humorral töltse meg a képernyőt. Mindkét színésznő brillírozik a szerepben, és talán azt sem túlzás mondani, hogy eddigi impozáns karrierük legjobb alakításait nyújtják az Egy szobalány vallomásában.
Ki kell azonban még emelnem Nick Robinson-t is, aki megannyi jófiús szerep után most végre egy újabb „arcát” mutathatta meg. Sean karaktere eléggé összetett: olykor agresszív, máskor viszont olyan, mint a férfi, akibe Alex is beleszeretett: kedves, gondoskodó, és jó apa. A sorozat nem kiáltja ki egyértelműen gonosznak, hanem múltbeli traumákkal és szülőktől elsajátított viselkedési formákkal próbálja megértetni a karakterét. Tudjuk, hogy meg akar változni, hogy le akar szokni az alkoholról, és hogy egy jobb életet akar biztosítani a lányának. Persze ez nem azt jelenti, hogy követendő példaként vagy megbocsátandó cselekedetként ábrázolnák az érzelmi bántalmazást, csupán arról van szó, hogy többdimenzióssá, árnyalttá teszik a bántalmazó személyét. Robinson pedig él a lehetőséggel és megragadja a karakterben rejlő mélységeket.
A Netflix ismételten egy olyan szériát hozott tető alá, amely rengeteg napjaink társadalmát meghatározó problémát és kérdést vet fel. A rendkívül fontos üzenetének, oktató- és segítő szándékának és a remek színészi alakításoknak köszönhetően mindenképpen érdemes megtekinteni a felirattal és szinkronnal is elérhető Egy szobalány vallomását.