Mi a legdrágább kincsed a világon? Talán azt hiszed, hogy a házad, a kocsid vagy az ékszereid? Vagy talán a gyönyörű bélyeggyűjteményed, a ritka pénzérméid vagy a befektetéseid? Ha ezek közül akár egy is megvan – vagy akár mind ezek közül –, akkor ez javíthat az életszínvonaladon. De nevezhető-e bármelyik is a legdrágább kincsednek?
Az is lehet, hogy abban hiszel, hogy a legdrágább kincsed nem egy tárgy. Lehet, hogy a humorérzékedet vagy a vonzerődet tekinted annak. De lehet, hogy a személyiséged vagy a golfütőd nevezhető annak. Lehet, hogy a zenekedvelő kifinomult hallása, vagy a borszakértő tapasztalt szaglása, vagy az ínyenc ízlelése számít a legdrágább kincsnek. Vagy talán valamilyen különleges tehetséged.
Ezek is hozzánk tartoznak. És habár mindegyik segít abban, hogy meghatározzuk, kik is vagyunk valójában, vagy mit gondolunk magunkról, nevezhetjük-e azonban bármelyiket is a legdrágább kincsünknek?
Lehet, hogy szerinted az állásod a legdrágább kincsed vagy a siker utáni vágyad. Lehet ez a tudásszomjad vagy a kommunikációs készséged, az olvasni tudásod vagy a televíziód.
Mindenkinek megvannak azok a dolgai, amelyek meghatározzák a kilétét és a milyenségét. A legdrágább kincsed lehet, hogy olyasvalami, amivel még nem is rendelkezel, de egy napon biztosan megkapod majd. Lehet, hogy ez éppen a vallás. Van, akinek ez a családja, másoknak pedig a társak elismerése.
A legdrágább kincs mindenki számára mást jelent. Az biztos, hogy az emberek nem ugyanazt a bizonyos dolgot vagy tulajdonságot jelölik meg legdrágább kincsükként.
A legféltettebb kincs mibenléte sokféle tényezőtől függ. Fontos az is, hogy hogyan neveltek minket, kik a szüleink és milyen értékrendet alakítottak ki bennünk.
A legdrágább kincset illetően nagy szerepet játszik például, hogy nagy vagy kisvárosban, illetve egy tanyán vagy a hegyekben, a társadalomtól elszigetelve nőttünk-e fel. Egy amerikai kisfiú tökéletes baseballütése kevés jelentőséggel bírna egy Indiában felnőtt kisfiú számára.
Amikor a legdrágább kincsünket szeretnénk meghatározni, valami egyetemesen elfogadott dolog után kell kutatnunk.
Lehet, hogy valaki gazdag, de amikor komoly betegség keríti hatalmába, akkor rájön, hogy a jó egészség többet ér a pénznél. És habár gazdag lévén jobb orvosi ellátásban részesülhet, mégis csak az egészség a legdrágább kincs, ami fontosabb a pénznél és a tárgyaknál.
Lehet valaki nagyon tehetséges is, de ha komoly depresszió vagy szellemi leépülés következik be nála, akkor a tehetség sem ér sokat. Ha elveszted szellemi egyensúlyodat vagy ismersz valakit, akivel ez történt, akkor könnyen belátható, hogy a világ összes kincse is értéktelen és hasznavehetetlen, ha valakinek a mentális képessége leépül.
Az egészség és az ember szellemi épsége egyértelműen egyetemesen elismert értékek. De még ezek alatt is rejtőzik valami alapvetőbb dolog. Ez valami olyasmi, amit mindenhová magunkkal viszünk. Valami, amit elveszíthetünk vagy feláldozhatunk, amit elkótyavetyélhetünk vagy átadhatunk másoknak. Ezt a valamit jól ki is használhatjuk és gondját viselhetjük. Mert valójában ez a legdrágább kincsünk: az életünk.
Az életed a legdrágább kincsed. Ha elveszíted, akkor mindened, beleértve a tehetségedet is, értéktelen számodra. Ha meghalsz, akkor a dolgok birtoklása jelentésnélkülivé válik. Emlékedet őrizhetik a családtagok vagy a barátok.
Az életed során felhalmozott javakat örököseid kapják meg, de az életed nélkül nincs semmid.
Ezért mondhatjuk, hogy az élet a legféltettebb kincsünk és a legnagyobb ajándékunk. Szüleink életet adtak nekünk és bennünk is ott rejlik az életadás képessége, ami tovább él gyermekeinkben. Nagyszerű és csodálatos ajándék az élet. De végsősoron maga az élet is egy nagy rejtély. A tudomány még mindig nem tudja megmondani, hogy honnan származik az élet és hová tér vissza, amikor véget ér. Az élet eredete a logikus magyarázatnak valóban ellentmond.
Lehet Istennek vagy természetnek vagy taonak nevezni. Az alapvető megválaszolatlan kérdés azonban továbbra is az, hogy maga Isten honnan származik, vagy hogy a természet hogyan teremtette meg önmagát. Csak annyit állíthatunk biztosan, hogy a Földön élet létezik, és az ember tűnik a legmagasabb rendű élőlénynek a bolygónkon.
Az életnek két alapvető funkciója van. A természet szempontjából az élet funkciója a fajfenntartás. Magasabb síkon azonban az emberi faj fenntartása a szaporodás által fontosabb, mint az egyes egyének életben maradása. Azonban az egyén szempontjából, a mi szemünkben az önfenntartás a legfontosabb.
Életünket a testnek nevezett közegben éljük le. Ahhoz, hogy megóvjuk testünket, lélegeznünk kell és táplálékhoz kell jutnunk. Ahhoz, hogy valóban emberi
lények legyünk, életünknek egy másik részét is, a tudatot is ápolni kell.
Az embereknek megvan az a képessége, hogy tudatában vannak az őket körülvevő világnak és világegyetemnek. Ez választja el az embert az élet többi formáitól. Tudunk kreatívan gondolkodni. Megkérdőjelezhetjük létezésünket.
Nyelveket, írást és matematikát alkotunk. Tudatában vagyunk érzelmeinknek, és megalkottuk a jó és a rossz törvényeit és azt, hogy társadalmilag mi számít elfogadhatónak, és mi nem.
Ahogy haladunk a XX. század vége felé, a tudomány és az orvostudomány kitolták a valószínű élettartam határát és sok veszélyes betegséggel leszámoltak már. A világ minden tájáról érkező, az egészséggel és a hosszú élettel kapcsolatos sok jó tanács is segítségünkre lehet.
A nyugati orvostudomány viszonylag újkeletű. A hangsúly leginkább a betegségek gyógyításán van, mintsem a megelőzésen. Megérkezve a XXI. századba, azt tapasztaljuk, hogy a gyógyító művészetek és tudományok tere egyre szélesedik, és a világ minden tájáról az új és a régi elképzelések összefonódnak.
Forrás: Bioenergetic Kiadó