A világ nagy múzeumainak példáját követve, április elején tette közzé felhívását a Szépművészeti Múzeum, melyben karanténban veszteglőket buzdít kreatív játékra. Az itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Legyél te is műalkotás! pályázat lényege, hogy az intézmény által hetente megadott négy műtárgy közül egyet válasszon ki a vállalkozó szellemű egyén, majd játssza el, amit lát, illetve öltözzön be a műalkotáson szereplőnek az otthonában megtalálható eszközök segítségével.
A humort sem nélkülöző kihívás testhezálló feladatot jelentett Fazakas Júlia színésznő számára, aki nem állt meg az első körnél. Minden nap új, bámulatos parafrázissal lepi meg közösségi oldalán követőit, osztatlan sikert aratva. A sokoldalú művész már nem (csak) a pályázat miatt, hanem inkább az alkotás kedvéért bújik bele a különböző korok mesterek művein látható alakok bőrébe. Bízunk benne, hogy kiállítás is készül majd Júlia elképesztő átalakulásait bemutató sorozatból, de mi nem akartunk várni addig, amíg erre lehetőség lesz, a tizedik zseniális mű után megkerestük.
Milyen szempontok alapján választod ki a festményeket, amiket tulajdonképpen újraalkotsz sajátos eszközparkoddal?
Kedvenc festőim munkáit imitálom. Leginkább a kortársak, a szürrealisták, pop szürrealisták és a digitális művészek alkotásait kedvelem jelenleg. De az expresszionisták és a régi klasszikusok közül is sokan megihletnek.
https://www.instagram.com/p/B_IE95IhClF/
Nagyon igényes mindegyik parafrázisod kivitelezése. Mennyit készülsz egy műalkotásra?
Este kitalálom a folyamatot, a képet, a díszletet, jelmezt, reggel pedig megvalósítom. Ha kell festek, szabok, varrok. Három asztali lámpa a fényünk a fotózásnál, ami után jön az utómunka. Telefonnal fotózunk és telefonnal alakítom a képet az eredetihez. Van egy lebutított Photoshop applikációm, azzal játszadozom. Én szeretem, hogy nem laptopon és nem nagy gépen dolgozom ki a végeredményt. Minden a telefonomon készül.
Azon gondolkodtam, vajon a kellékeket hogyan oldod meg? Hiszem mindegyik mű annyira más korból való, másfajta ruhákkal és kiegészítőkkel van ábrázolva.
Nem kell sok kellék, se díszlet. Két-három lepedő mindenhez jó. Csak egy kis fantázia szükséges, plusz én mindig belecsempészek valamit a képbe, amitől olyan Julis lesz.
De például a borítóképen is látható Catrin Welz-Stein parafrázisnál milyen anyag előtt/fölött lógatod a hajfonatot?
Ezen a képen egy nagy festményt fordítottam magam felé, a hátuljára ráterítettem egy fehér lepedőt, és a telefon applikációval raktam rá felhőket, madarakat és festettem kék eget. Utána a lepedőt visszatettem a fiókba, a festményt pedig a falra! Ilyen egyszerű, az én képem nem létezik élőben!
A sminked viszont mindegyik fotón elképesztő. A hogyanokra lennék kíváncsi.
Sokszor fontos a smink, szerencsére van egy rakás, hiszen színésznő vagyok. A ráncokat, az öregítést sötét tónusokkal, a fiatalítást nagyon egyszerű módon kivitelezem. A Schiele képhez viszont akrillal festettem be a kezeimet és az arcomat is.
Ki fotóz?
A férjem fotóz, Mozi kutyánk pedig az asszisztens. Mindig ott van, látom rajta, hogy legszívesebben ő is pózolna. Ma már sajnálom, hogy nem úgy indítottam el a projektet, hogy valahol mindig ő is belekandikálna a képbe.
Néhány hónapja volt a bemutatója a Boszorkányház című filmnek, amiben nemcsak színésznőként láthattunk, hanem a jelmezt is te tervezted. Milyen élményt jelentett neked a feladat?
Izgalmas, nehéz munka volt, nagy odafigyelést, nyitottságot, merészséget igényelt, hiszen ma élő boszorkányokat kellett öltöztetni. Én találhattam ki a stílust is, szerencsére Nyíri Kovács István rendező barátom engedte, hogy repdessen a fantáziám. Kár, hogy a karantén miatt elmaradt a premier. Viszont ahogy lehet, bepótoljuk, amire szeretettel várunk mindenkit.
Mindig is vonzódtál a hasonló kreativitást és fantáziát igénylő dolgokhoz?
Mindig érdekelt az átalakulás, már gyerekkoromban beöltöztem a szüleim ruháiba, eloroztam a nagymamám sminkjeit. Az egyik ilyen fennmaradt figurám a Pista Indián. Sokszor indiánként éltem a napjaim nagy részét; íjjal lövöldöztem, seprűn lovagoltam. Volt egy nézésem, ami csak a Pistáé volt. A családtagjaim alig várták, hogy úgy nézzek mind ő. Nagy nevettető voltam már akkor is.
Szabadúszó színésznő vagy, zenekarod van, amiben énekelsz, jelmeztervezel, sőt, babákat is készítesz. Utóbbival is foglalkozol a kényszerű otthonmaradás alatt, vagy agyban már teljesen ráálltál erre a projektre?
A Jubabákat egy ideje nem varrom, úgy látszik, hogy csak egy korszak volt az életemben. Azóta is van egy kosaram, ami tele van Jubaba fejjel, karral, lábbal, elég bizarr. Azt hiszem, ahogy szabadok leszünk, a parafrázisaim is eltűnnek az életemből.
Sok színész, író, alkotó jelentkezett új projekttel a járványhelyzet kialakulása óta, valami jót csempészve az otthonokba. Neked van ilyen kedvenc kezdeményezésed? Talált el művész vagy társulat hasonló módon, mint ahogyan esetleg te sok-sok ember elismerését kivívtad „karanténisztikus” tehetségeddel?
A karantén új feladatok elé állít bennünket. Alakult már Karantén Színház a Trip hajón, érdemes rájuk odafigyelni. Szeretem az otthon született dalokat, koncerteket, felolvasásokat. Van, aki egész könyveket olvas fel és naponta jelentkezik be vele élőben. Nagyon sokan nézik, hallgatják őket. Szükségünk is van ezekre a kapcsolódásokra.
Hogy viseled a kialakult helyzetet?
Azt gondolom, mint mindenki, én is hullámzóan élem meg a bezártságot. Hiányzik a színház, a zenélés… Bár sokszor azt érzem, kellett ez a kis zárójel. Hiányolom a családomat, a barátaimat, most már tudom, hogy sokkal többet fogok találkozni velük, mint a karantén előtt. Nagyon új, ami velünk történik, szeretném hinni, hogy változni fogunk, jó irányba. Jobban odafigyelünk egymásra, a környezetünkre, magunkra. Térdre kényszerített minket ez a vírus, ha felállunk, kicsit dugjuk ki jobban a fejünket a felhők közül.
https://www.instagram.com/p/B-13NNXBlhg/
Mi most a legnagyobb az álmod?
Az álmom? Hogy ennek vége van és szabadok vagyunk.
Borítókép: Catrin Welz-Stein kortárs, digitális művész Érintsd meg az eget című alkotása