Ha valaki Finnországot említi, akkor nekem a nagy fehérség, a vodka, a hideg és Joulupukki, azaz a Télapó jut az eszembe. Aztán persze a híresen szélsőséges északi időjárás is, a rönkházak, és a bennük élő emberek, akiknek természetéről sokféle legenda kering. Végül, de nem utolsó sorban beugrik az állítólagos nyelvi rokonság is, amiről ma már inkább úgy tudjuk, hogy nincs sok alapja. Vagy mégis? Hogy mi a valóság, arról Mészáros Juditot faggattam ki, aki 3 éve él kint a lappok gyönyörű földjén, ahol sokféle tapasztalatra tett szert.
Miért esett a választásod pont Finnországra?
Engem a sport hozott ide, ugyanis floorballozom, több mint 15 éve. Ebben a sportágban a finnek a világ legjobbjai közé tartoznak, ezért mindig nagy álmom volt, hogy az ő országukban is kipróbálhassam magam. Egy ismerős finn csapat játékosokat keresett 2014 nyarán, és én elfogadtam a meghívást, ami azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt. A játékosok sokat segítettek kezdetben, ők találtak nekem munkát és rendezték be az első „otthonom”.
Milyen csapatban játszol? A floorball hobbi az életedben vagy ebből is élsz?
A második vonalban szerepel a csapatunk, ami az első osztály (a legfelső liga már az elit). Ez országos bajnokságot jelent, szóval szoktunk meccsekre utazni az országban mindenfelé. Versenyszerűen sportolok, de ha úgy kérded, igen, hobbi. Itt is ugyanúgy fizetek tagdíjat, útiköltséget, mint anno, otthon tettem.
Feltételezem, hogy akkor mellette dolgozol. Hol vagy most, milyen munkát végzel?
Egy kisvárosban élek az ország déli részén, Turkutól nem messze. Mikor ide költöztem, egy családnál laktam, ahol au pair-ként dolgoztam. Több mint egy évig voltam náluk, aztán különköltöztem és másik helyre jártam dolgozni. Itt már teljes állásban voltam, bár a feladataim hasonlóak voltak. Két család gyerekeire vigyáztam. Tavaly novembertől viszont iskolába járok, finnül tanulok minden nap. A külföldiek jelentkezhetnek egy 3 éves, úgynevezett integrációs programba, amibe én is bejutottam. Kapom a munkanélküli támogatást, amiből itt szűkösen, de meg lehet élni. A nyelviskolát augusztus végén fejezem be, szeptembertől pedig már szakmát fogok tanulni, szintén finn nyelven.
Könnyű nyelv a finn? Nehézséget okoz az elsajátítása?
Nem könnyű a finn nyelv. A nyelvtan (főleg a ragozás) hasonlóan nehéz, mint a magyar, de sok esetben logikus. Rá kell érezni és akkor már könnyebben halad az ember. De ahhoz, hogy igazán jól megtanuld, itt kell élni – de akkor is évekbe telik. 3 év után én a középfokhoz közelítek szép lassan. Amikor kijöttem, középszinten beszéltem angolul és néhány szót finnül.
Bár nem ide tartozik, de elsők között kell megkérdeznem: milyen az időjárás nyáron, illetve a hidegebb évszakokban? Meg lehet szokni hamar az északi klímát?
A mai napig próbálom megszokni. Elég változatos az időjárás. Szerintem a tél itt délen simán kibírható. Vannak napok/hetek, amikor tényleg nagyon hideg van, de a nagyobb baj inkább az, hogy sokáig tart a tél, a nyár pedig rövid.
Volt kiutazásod előtt kint ismerősöd, kapcsolatod ott élő emberekkel?
A csapattársaimon kívül sokat segített és segít a mai napig egy magyar lány, aki régen szintén floorballozott, így onnan a barátság. Ő körülbelül másfél évvel előttem költözött Finnországba. Sajnos másik városban lakik, de szinte napi kapcsolatban vagyunk a mai napig.
Hogyan élted meg az első pár hónapot? Egyedül vállalkoztál a nagy kalandra?
Ketten éltünk a lehetőséggel, így nem voltam teljesen egyedül. A másik lánnyal már Magyarországon is csapattársak voltunk, így volt kihez szólni magyarul. Együtt fedeztük fel a várost, az országot és szoktunk hozzá a finn életmódhoz. Olyan volt, mintha egy álomba csöppentünk volna. Tátott szájjal mentünk mindenfelé. Sok területen Magyarország előtt járnak a finnek; modernebbek és az életfelfogás is más. Persze, az álomból egy idő után fel kellett ébrednünk. Itt is ugyanúgy zajlik az élet, mint máshol. Ő 2 év után, tavaly nyáron hazaköltözött, mert ott kezdte el a főiskolát. Én az első naptól otthon éreztem itt magam. És tavaly óta velem van Puszedli, a tacsim is, akit Magyarországról hoztam magammal.
Milyen könnyű vagy nehéz egy magyarnak Finnországban munkát találni? Mely feltételek szükségesek hozzá?
Azt hiszem, sok múlik a szerencsén és a kapcsolatokon is, de szerintem ez mindenhol így van. Természetesen az se mindegy, hogy mi az ember szakmája. Élnek itt olyan magyarok, akik finn nyelvtudás nélkül is jó helyen, jó pozícióban dolgoznak. A mindennapokban is elboldogul az ember, mert itt szinte mindenki beszél angolul. Ha valaki hosszabb távra tervez, akkor viszont úgy gondolom, hogy meg kell tanulnia finnül. Bár mostanság finn nyelvtudással is nehézkes munkát találni. Az ország, a gazdaság éppen lefelé hanyatlik. Reméljük ez változni fog hamarosan. Én gyógypedagógusként diplomáztam otthon. Itt az nagyon jó szakmának számít, a fizetése is jó, de felsőfokon kell beszélnem a nyelvet ahhoz, hogy el tudjak a szakmámban helyezkedni. Ehhez viszont évek kellenek.
Sok a külföldi munkavállaló?
Igen, elég sok külföldi él itt, a világ minden tájáról jönnek az emberek. Sokan a munka miatt, és sokan házasság révén. Az EU-s országból jövőknek előnyük van, nyelviskolába is hamarabb bekerülnek.
Ha már külföldi munkavállalás, tartjátok Ti, magyarok egymással a kapcsolatot? Feltételezem, van Facebook csoport is.
Igen, van fent a közösségi oldalon egy Finnországi magyarok csoport, ahol bármit lehet kérdezni, jellemzően segítőkészek azok, akik már otthonosabban mozognak az itteni dolgokban. Sok programot szerveznek, egyes városoknak külön csoportja is van. Én a Turkui magyarok és a Saloi magyarok csoportban vagyok tag. Közös grillezős vagy kirándulós délutánokat szoktunk tartani. Azok nagyon jók! Továbbá, létezik egy úgynevezett FME is (Finnországi Magyarok Egyesület), ahova még nem léptem be, de a rendezvényeiket meg szoktam látogatni. Például augusztus 20. körül mindig van Gulyásfőző verseny.
És mi a helyzet az állítólagos nyelvi rokonságunkkal? Van hasonlóság kiejtésben, magánhangzók, bármilyen tekintetben?
A két nyelv ABC-je nagyon hasonlít egymáshoz, szóval a kiejtéssel nekem nincs problémám. Vannak szavak is, amik nagyon hasonlítanak vagy majdnem meg is egyeznek. A finnek azt szokták mondani, hogy amikor magyarul beszélünk (például régen a csapatban a másik magyar lánnyal), az hangzásra olyan, mintha finnül beszélnénk, csak nem értenek belőle semmit. Vannak olyan nyelvtani szerkezetek is, amik például angolban nincsenek, de a magyarban megtalálhatóak. Így könnyebben megértem őket, mint akár az arab csoporttársaim, akik hiába beszélnek mondjuk jól angolul. Persze van sok olyan nyelvi szabály, ami csak a finn nyelvben létezik, azt valahogy fel kell fogni…
Ha már az arabokat említetted példaként, nem tudom kihagyni a kérdést: Finnországban mit vettél észre, hogyan viszonyulnak a migráció témájához? Mi a lakosság hozzáállása? Működik az integráció?
Mikor beindult ez a nagy vándorlás, akkor hallottam, hogy itt is voltak atrocitások, ami nagyon furcsa volt az embereknek, mert ez amúgy elég biztonságos ország. Életbe léptek szigorítások, amik minden bevándorlót érintenek. Már nem engednek be csak úgy akárkit az országba. Én annyira mondjuk nem vettem észre a jelenlétüket. Eddig is sok arab volt itt, szerintem Saloban nem lett sokkal több. A híreket annyira nem nézem, az nyelvi tekintetben még túl magas nekem, úgyhogy pontos dolgokat ezzel kapcsolatban nem tudok mondani. Igazából nem foglalkoztam vele/velük.
Milyen emberek a finnek? Nyitottak, barátságosak vagy maguknak valók? Van olyan sztereotípia, ami valóban jellemző rájuk nagy általánosságban?
Mindkét kategória megtalálható itt. Sokan valóban visszahúzódnak és sok a depressziós, pánikbeteg is köztük. Szerencsére én olyan társaságban vagyok, ahol vidám és nyitott emberek vannak. A finnek amúgy segítőkészek és nagyon értékelik, ha az ő nyelvükön próbálsz beszélni. Sok külföldi is él az országban, akik nem tudnak hozzászokni az itteni klímához, akiknek hiányzik a család és a haza. Begubóznak, nem tudnak alkalmazkodni és megküzdeni az élet nehézségeivel.
Híresen felvilágosultak és reformerek a finnek – legalábbis a hírek szerint. Gondolok itt az oktatásra, az egyenlőségre (nő-férfi). Meg tudod ezt erősíteni?
Igen, ezt meg tudom erősíteni. Az oktatás-nevelés, amennyire beleláttam a gyerekek révén, szerintem nagyon jó. Itt kicsit szabadjára vannak engedve a kicsik és a fiatalok, de nem élnek vissza vele, jól működik a rendszer. Az egyenlőség is jól látható az élet számos területén, bár a fizetést tekintve van eltérés. Ugyanarra a munkára a férfiak még mindig több pénzt kapnak (ahogy szinte mindenhol), bár egyre inkább csökken a különbség. Az újrahasznosítást is mindenképp megemlíteném. Én például 6 felé szelektálom a szemetet (ebben még nincsenek benne a visszaváltható flakonok, dobozok) és nem kell ide-oda elszállítanom a városban. Csak lemegyek a szeméttárolónkhoz, ami 3 tömbházhoz tartozik, és ott van a 6 különböző konténer. Akik nem tömb- vagy sorházban élnek, hanem családi házban, azoknak se kell messzire menni, mert minden lakóövezetnél vannak gyűjtőkonténerek. A használt ruhák, tárgyak is ritkán végzik a szemétben. Úton útfélen turkálók és bolhapiacok tömkelegébe botlik az ember, ami az interneten is jól működik.
Hasonló kulturális értékeket vallanak, mint az átlag európai?
Szerintem igen.
A családmodell tekintetében vannak érdekes tudnivalók?
Általában fiatalon családot alapítanak, akkor is, ha nem házasok. Sokan csak 2-3 gyerek után kötik össze hivatalosan is az életüket. Itt az élettársakra is ugyan olyan „szabályok” érvényesek, mint azokra, akik házasok. A hivatalos papírokon is megtalálható ez a kategória. Az apa és anya szerep itt nem különbözik annyira egymástól, mint máshol. Az elváltaknál is az a jellemző, hogy a gyerekek egyik héten az anyukánál, a másik héten az apukánál vannak. Így nem kell bajlódni a gyerektartással, mindkét szülő ugyanannyira veszi ki részét a gyereknevelésből. Persze, ezt csak akkor lehet megcsinálni, ha ugyanabban a városban élnek.
A fiataloknál tényleg jellemző, hogy suli után irány a nagyvilág és pár év múlva térnek csak haza, hogy aztán otthon kamatoztassák a tapasztalataikat és családot alapítsanak?
Igen, valóban vannak sokan, akik kipróbálják magukat külföldön. Bár azért nem mondanám általánosnak. Az biztos, hogy sokat járnak külföldre (minden korosztály), mert van rá pénzük és megtehetik.
Ha már pénz: mennyire jellemző munkanélküliség az országban?
Van sok munkanélküli, de őket lehetőség szerint elküldik tanfolyamokra vagy iskolába, és segítenek, hogy minél előbb találjanak munkát. Aki nagyon akar, az el tud helyezkedni. És itt megfizetik a munkát. A takarítók is keresnek annyit, amiből normálisan meg tudnak élni.
Milyen az életszínvonal egy átlag finn családnál?
Az átlag jól él. Nem gazdagok, de meg tudják venni, amire szükségük van, mennek külföldre nyaralni és nem okoz problémát nekik fizetni a számlákat, hiteleket.
És mennyire fontos számukra a divat például?
Követik a divatot, de itt annyira nem fontos. Azt szoktuk mondani, hogy itt az se tűnne fel senkinek, ha pizsamában mennék iskolába vagy a boltba. Viccet félretéve, a hétköznapokban tényleg mindegy, hogy mit viselsz. De ha ki kell öltözni (például esküvőre), akkor mindenki nagyon csinos, elegáns. Olyankor bizony odateszik magukat!
Mit szeretnek a legjobban csinálni szabadidejükben?
Sportolni! A piciktől az idősekig itt nehéz olyan embert találni, aki nem sportol semmit. Finnországban normális, hogy sokat mozognak. Nyáron pedig mennek a mökkibe (nyári házba), ami általában a tenger- vagy tóparton van. Akinek nincs sajátja, az megy a rokonhoz, baráthoz, ismerőshöz, mert valakinek biztos van. Szaunáznak, grilleznek, isznak, kertészkednek, bogyókat és gombát szednek az erdőben.
Te mit szeretsz legjobban a kinti létben és mit a finn emberekben?
Nehéz megmondani, hogy mit szeretek itt a legjobban. Én szeretem Magyarországot és örülök, hogy magyar vagyok, de imádok itt élni. Finnország jelenleg élhetőbbnek tűnik számomra. A finnek sokkal elfogadóbbak – minden téren. Ez nagyon pozitív dolog számomra. Nem stresszelnek folyton mindenen. Szeretem a nyugodtságukat.
Kiknek való Finnország?
Azoknak mindenképp, akik szeretik a természet állandó közelségét, az erdőket, tavakat és a nyugalmat.
És most Te hol tartasz? Mi a terved, miután elvégezted az iskolákat? Kint képzeled el a jövődet vagy húz vissza szíved?
Az a következő célom, hogy a suli után felvegyenek egy óvodába dolgozni, és ha egyszer végre felső fokon beszélem a nyelvet, akkor pedig a szakmámban, gyógypedagógusként tudjak elhelyezkedni. Nem gondolok arra, hogy hazaköltözzek. Lehet, hogy ez egyszer majd változni fog, de nem mostanában. Egyelőre itt tervezem a jövőmet.
