November közepén kerül a mozikba Milorad Krstić kivételes alkotása, a Ruben Brandt, a gyűjtő. A noir és kalandfilm elemeket ötvöző filmszimfónia erős kifejezőereje, rendhagyó látványvilága és sztorija már az előzetesek alapján is ütős. Milorad Krstić egyedi látványvilágú akció-thrillerében az egész világot bejárjuk egy olyan utazás során, amely percenként okoz újabb és újabb meglepetéseket. A Ruben Brandt, a gyűjtő a James Bond-filmek hangulatát megidézve vezeti be a nézőt a művészet rejtett dimenzióiba. A 4K-ban készült animációs alkotásban a köznapi és fantázia szülte formák keverednek, ahol mindvégig extravagáns alakok, futurisztikus és vintage elemekből épülő dizájn, autósüldözés, humor és mindig újra töltődő izgalom köti le a néző figyelmét.
A történet röviden:
Különös rablássorozat rázza meg a világ leghíresebb múzeumait: egy rejtélyes bűnbanda egymás után szerzi meg a legértékesebb képeket. Hiába minden óvintézkedés, semmi sem akadályozhatja meg a Gyűjtőt és csapatát az újabb festmények ellopásában. A rendőrség tehetetlen. Kowalski, a washingtoni magánnyomozó fedezi fel, mi a közös az ellopott műtárgyakban, de az ő élete is veszélybe kerül, amikor beleszeret a rablóbanda femme fatale-jába, Mimibe. A pánikba esett biztosítótársaságok százmillió dollár jutalmat ajánlanak a nyomravezetőnek, melynek hallatán az alvilág is bekapcsolódik a macska-egér játékba, mindent elsöprő lavinát indítva el ezzel.
„Festő vagyok, az életemben ez a legfontosabb művészet, de nem akartam pusztán a festészetről filmet készíteni, gondoltam, legyen a filmem egy krimi. Legyen benne rablás. Sőt, nem is egy, hanem egy egész rablássorozat. És ne bankot raboljanak, hanem múzeumot. Úgy voltam vele, talán egy kicsit önző módon, hogy a legfontosabb kritérium, hogy a film nekem tessen. Persze legalább ilyen fontos szempont volt az, hogy másnak se legyen unalmas. Így próbáltam a képeim segítségével összerakni forgatókönyvet. Egy krimit, egy akciófilmet, egy thrillert, egy film noirt akartam – négyet az egyben. A film tele van utalásokkal, Eisenstein, Hitchcock, Kuroszava – tőlük és még sok mindenki mástól idézek, de a mese a legfontosabb, hogy mindenki élvezhesse a filmet, az is, aki például nem egy éles szemű Kuroszava-rajongó. Hát, valahogy így indultam neki 8 évvel ezelőtt ennek az egész estés filmnek…(…) Úgy képzeltem a filmet és úgy is igyekeztem megvalósítani, mint egy audiovizuális szimfóniát, egy olyan szimfóniát, aminek én vagyok a karmestere. Olykor elég volt egy tájkép, egy kis zoom és valami jó zene, hogy egy finom, gyengéd, pihentető jelenet szülessen, máskor meg ennek épp az ellenkezőjére volt szükségünk, valami brutalitásra, valami igazán erősre. De ez fordítva is működik, a brutalitás után jólesik egy kis pihenés.” Milorad Kristic(rendező, író, látvány)
„Egy olyan nyelvet beszél a film az utalásrendszerében is, amely teljesen globális. A film háttereiben és a figuralitásában folyton előjön valami, amire a néző, éljen bárhol is, fel fogja kapni a fejét, hogy „Á, ezt valahonnan ismerem, de honnan is?” Építészet, design, képzőművészet, filmtörténet – sok minden összeér ebben a filmben. De ez csak egy plusz réteg, hiszen az előtérben egy különleges világú akcióthriller pereg. Nem az volt az elsődleges célunk, de azért az sem nagy baj, ha a film hatására valakinek kedve támad utánanézni például Andy Warholnak vagy a pop-artnak. Amikor a hagyományos animációs világ találkozott Milorad képzőművészeti világával, nem is tudtunk volna a klisék felé elmenni – egyrészt Milorad ezt sosem engedte volna, másrészt hamar ráérzett mindenki, hogy itt valami egészen egyedi világ van születőben. Más a humor, máshol vannak a poénok, mint egy hagyományos animációs filmben. Persze el kellett telnie egy kis időnek, míg mindenki ráhangolódott erre. Fel kellett állítani és össze kellett szoktatni egy csapatot, hogy megvalósíthassuk, amit elterveztünk. Olyan ez, mintha egy hajót építenél, amihez először fel kell húznod az állványzatot. Nekünk egy meglehetősen nehéz környezetben kellett ezt a jó minőségű állványzatot elkészítenünk, egy olyan környezetben, ahol a miénkhez fogható nagy animációs projekt hosszú évek óta nem készült. Akkor kezdtük el a filmet készíteni, amikor az animációs szakma nagy magyar műhelyei már nem működtek. Ez is nagy kihívást jelentett. Megtalálni azokat a szakembereket, akikkel időre elkészíthettünk egy 140 ezer kockából álló filmet.” Kurdy-Fehér János (producer)
„Nyugodtan nevezhetjük kollázsfilmnek. Egyaránt kerültek a háttérbe hiperrealisztikus részletek illetve absztrahált, grafikailag értelmezhető karakterek és tárgyak. Ne egy dadaista kollázsra, hanem egy hiperrealisztikus kollázsra gondoljunk, amiben egyes részek szándékosan elnagyolva maradtak. Emiatt egy nagyon érdekes dinamika alakult ki az egyes részletek között. Három fő technikával dolgoztunk. Az egyik a frame by frame animáció, amikor kockánként rajzolok meg valamit; a másik a 2D digitális animáció, amikor a szoftver kiszámolja a két kulcskocka közötti frame-eket; a harmadik pedig a 3D animáció.
E mögé került be a photoshoppal létrehozott háttér. Vannak olyan 2D-s karakterek a filmben, akiknek 3D-s eszközök vannak a kezében, ilyen például Kowalski pisztolya. Ennek az ellenkezője például, amikor egy 3D-s autóba 2D-s karaktereket ültettünk.” Sipos Levente (technikai rendező)
