Amikor belépsz a keszthelyi West Coast County üzletébe, ha balra nézel, két falon is sportcipők terjedelmes választékával találod szembe magad. Ha esetleg beleszédülnél a kínálat sokszínűségébe, belehuppanhatsz a közeli kanapéba, ahol nem egy jóízű beszélgetés zajlott már le a látogatók és a tulaj között. Kicsit sréhen, a pihenővel szemben, állványok és polcok rejtik a trendi holmikat; mindent, ami egy sportos gardrób megkíván – még egy kicsivel többet is. A sportruházatot és deszkás cuccokat számomra profi módon forgalmazó Vajda Peti talán még húsz sem volt, amikor megnyitotta a boltot, aminek aztán hamar webshopja is lett. Ahányszor betévedek hozzá, mindig tud újat mondani a kereskedelemben zajló jelenségekről és az aktuálisan frissített árukészletről. Az utolsó találkozásunknál a sportcipőkről akartam jól kikérdezni, amiből aztán egy sokkal szerteágazóbb témájú interjú lett.
Hányféle típusa létezik nagyjából a sportcipőknek, ha a kialakításuk szerint próbálnám őket besorolni?
Rengeteg, hiszen egy sportágon belül is több típus létezik. Ha csak a futásról beszélünk, aszerint változik, hogy mire használod; a kialakítása teljesen más egy terepfutásra és egy aszfaltos futásra gyártott cipőnek. De hasonlóan sok szempont alapján készítik például a kosárlabdázáshoz. Ott az a lényeges, hogy milyen posztot tölt be a játékos a pályán. Az összes sportágat most felesleges lenne felsorolnom, viszont az utcai sportos viselet külön téma lehetne, amiből szintén tucatjával lehet megkülönböztetni a modelleket.
Akkor a bőség zavara vagy információhiány az oka, hogy máig minden második emberen ugyanazt a sportmárkát látom, illetve vannak időszakok, amikor feltűnik egy konkrét új brand, és mintha uniformizálódott volna egy generáció öltözködése, Vagy ez mindig is így volt?
Én sem értem, hogy miért vannak háttérbe szorítva az agyon hájpolt márkák mellett a más, kiváló minőségű termékek. Persze, ez így nem igaz, mert nyilván sejtem az okát. Lényegesen több jut egy piacvezető világmárkának a marketingre, aki már felépített magának egy kultuszt. Emiatt van az, hogy hiába teszek oda egy fiatal elé egy másik, szintén ismert, de a marketing büdzsé miatt kevésbé felkapott csukát, nem azt fogja megvenni.
Technológiában, kivitelezésben szerintem ugyanolyan komoly egy Asics, egy Puma (és még van jó pár név), mint a Nike, amit annak idején azért hozták létre, hogy az USA-ban tudjon árulni az Asics. A név egy mozaikszóból ered: “a sound mind in a sound body”, azaz ép testben ép lélek. Az évtizedek óta piacvezető amerikai cég tehát csak egy viszonteladója volt a japán világmárkának, ami már labdába sem rúg, ha azt a bizonyos tortaszeletet vizsgálnánk.
Az igaz, hogy ma már mindent Kínában gyártanak?
Nem. Viszont az anyavállalat országában gyártottak esetében ezt kiemelten feltüntetik a terméken, és drágább is ez esetben az áru. Nálam a vásárlók érdekes módon kevésbé érdeklődnek a származási hely iránt, bármennyire is úgy tűnik, hogy nagyon a tudatosság felé megy ma a dolog. A környezettudatosság is gyerekcipőben jár (hogy stilszerűen fogalmazzak), és – kövezzenek meg, de – én úgy látom, hogy divatból követnek bizonyos ideológiákat. A hangzatos megmozdulásokat nem tudom komolyan venni. Én, amiben hiszek, azt képviselem. Azokat a kezdeményezéseket támogatom is.
Például van egy olyan sportszermárka, az Etnies, amelyik azt mondja, hogy minden ikszedik összeg után elültet egy fát. Ez korrekt. Az Adidasnak van olyan kollekciója, amelyik az óceánból kiszedett hulladékokat hasznosítja újra cipő formájában. Ők frankón csinálják, de például már rég láttam náluk, hogy rendelni is tudtam volna. Van olyan cég, amelyik úgy reklámozza a termékét, hogy vegán vászonból készül. Persze, hogy abból! Egy részük hiteles, a másik kamu. Egyszerűen látják a trendhullámot, amit meglovagolnak. Amíg az Instán és TikTokon nőnek fel minden valós, mélyebb tudást nélkülöző generáció tagjai „világbéke” jelige alatt, addig minden eladható.
Ha már a trendeknél tartunk: régen magazinokban megjelenő sztárok öltözködése volt az irányadó a fiatalok körében, gondolom most sincs ez másképp, maximum a közösségi oldalak még rásegítenek. Vagy milyen módon megy ma a divatkövetés?
A fiatalok egymást nézik, meg legfőképpen a hírességeket. És leutánozzák az aktuális celebeket egy picit. Ez abszolút tetten érhető, úgy jönnek be sokszor, hogy megmondják, olyat vagy hasonlót kérnek, mint amit XY influenszer viselt ekkor vagy akkor.
(Fenti képeken a West Coast County saját márkás termékeit viselik a modellek)
Te legfőképp azt nézed, hogy mire van kereslet, vagy felvállaltad azt a missziót, hogy ízlést formálsz?
Ha ezt pár éve kérdezed, akkor azt válaszolom, hogy ízlésformáló szeretnék lenni. Ha egy háromszor ekkora városban élnék, lehet kicsit öntörvényűbben határoznám meg a készlet tartalmát ma is. De erről le kellett mondanom. Most már egy picit szűrök, beengedem, amit jó lehetőségnek érzek. Ezáltal szélesebb a szórás, aminek nagy előnye, hogy mindenkit el tudok érni. Már nemcsak a tizen-huszonéves korosztály talál meg.
Viszont feltételezem, már csak a deszkás specializáció miatt is, hogy mégsem a 40 pluszosok nyitnak be hozzád többségben. Az a szubkultúra, aminek a tagjait kiszolgálod, akik az egyik erős lábat jelentik, miről szólnak? Hogy írnád le őket? Könnyű eltalálni az igényeiket?
Sajnos ez a szubkultúra itt, „vidéken” már egyre neccesebb. Ma már kevés deszkással találkozom, így a választékom is átalakult. Pedig megvolt ennek itt is a fénykora. Az emberek azt gondolják, ezek a gyerekek a deszkás megjelenésükkel igénytelenek. Hogy csodálkoznának, ha megtudnák, hogy ők jelentik az egyik legfinnyásabb vásárlói réteget. Egyáltalán nem mindegy nekik, hogy ki csinálja a boltot. Tarthatsz bármilyen menő cuccokat , ha nem fogadnak el, be is zárhatsz. Ellenben a dj-k, a hip-hop kultúrát követő srácok, annak ellenére, hogy akár összefonódnak a deszkásokkal, mégis más arcok. Könnyebb réteg, akiket a divat jobban megérint, ezért napról napra változik az ízlésük. Én pedig igyekszem követni, mi az ami pörög náluk. Így tud találkozni a választék a vásárlók ízlésével.
Hogy jöttek a saját márkás termékek?
Azzal kezdődött az egész, hogy pár éve kitaláltam, hogy minden 20 ezer forint feletti vásárlás után pólót adok ajándékba; amit én nyomtatok, amin a saját logóm van. Egyszer csak azt vettem észre, hogy megveszik külön is. Úgy voltam vele, ha ez egy járható út, akkor már legyen az is profi.
https://www.instagram.com/p/B5_D1YPHLk7/?igshid=oo2vbmnebv1r
Könnyű dolga van ma egy kereskedőnek, ha látja a vásárlói magatartás mögött húzódó pszichológiát? Vagy azzal nincs is gond, csak a pénztárcával?
Összetett a dolog, nyilván szerepet játszik a pénztárca, az influencerek hatása. Mióta kinyílt a világ az internet által, kevesebb lett a személyes kontaktusra az igény. Főleg a fiatal korosztálynál. Offline működni nehezebb, szerintem. Viszont aki betéved, az nagy eséllyel már vásárlási szándékkal jön, és sikerül is találnia valamit. Ez a tapasztalatom.
Pont erre akartam rákérdezni. Az online értékesítés kontra személyes eladás kapcsán még mi jellemző?
Nagyon komolyan ráfeküdtem pár éve a webshopra. Pedig, ha valaki felmegy az oldaladra, egyáltalán nem biztos, hogy megtörténik az eladás. Ha személyesen jön be, tízből 8 szinte biztos, hogy pénzt szeretne költeni. Célirányosan keresnek fel. De azt gondolom, az online jelenlét már nélkülözhetetlen.
https://www.instagram.com/p/CCoqbvjnoCd/?igshid=1qfs37h3766le
A közösségi oldalakon, a webshopodon folyamatosan új tartalmakat állítasz elő. Hányan dolgoztok a sales/marketing vonalon?
Sajnos – nem sajnos – egyedül vagyok. Segítségem azért van (fotós időközönként, reklámanyagok, flyerek szerkesztésére), de alapvetően én állok minden mögött. Egész évben tudnék fixen alkalmazni magam mellé valakit, de ez még nem fér bele – és talán egy kicsit kontrollmániás is vagyok.
A saját image, mint vonzerő, mennyire tudatos marketingeszköz nálad?
Ha a „bírom ezt a világot” érzés, amire gondolsz, az tulajdonképpen a saját szórakoztatásomra van. De persze fontos üzletpolitikai szempontból is, hogy valami pluszt, valami mást adjak, mint a többiek.
Fotók: Katona Tamás és Tánczos István