Ünnepnek mámorát vetem hátam mögé
Ragyogó szín fénypászmát ez von testem köré
E mívbe, lelkem igazsága, majd belevész
S mégis, öntudattal hirdetem, mint bölcs igét
Annak, ki hallani kész,
Hogy a nyomasztó, álszent áhítat
Ideges, fojtó görcskötelét szétvetni
Te tudod csupán, helyetted más senki.
Mert nincs ki megszabadít
Ideje volna már, hogy megértsd, s letépd!
Csillogás, karácsonyi kábulat szele
Siető emberek, üzletbe hullámzó tengere
Arcodba vág, s megrészegít, ugye?
Kapj már végre észbe!
Fenyő és ajándék, giccs súlya nyomaszt.
Engedd el messze, s helyette,
Nyisd meg önzetlenséggel lényedet
Őrizd örömed zsarátnokát e-képp
Tégy jót másokért!
Díszbe ez vonja szívedet,
Ígérem jutalmad, eztán boldog hála lesz
Szilveszter jöttével, tégy erre fogadalmat
Záruljon le végül, vígan az óév,
Ínsége múltán, az új csak jobb legyen
Tartsa meg a Világot tenyerén Isten!
