Ma lenne 87 éves Latinovits Zoltán, a magyar színház- és filmművészet kiemelkedő egyénisége. Hangját még a 2000 után születtek is ismerik, rövid élete alatt nagyon gazdag, tartalmas életművet hagyott maga után. Különleges volt minden, amihez hozzányúlt. Mert különlegesen, „máshogy” viszonyult az élet dolgaihoz, a szakmához, a szerelemhez is, mint mások.
Ki volt ő? Honnan az eredetiség, az örök szomjúság a legnemesebb érzések és értékek iránt? A kérdésekre megpróbáltunk válaszokat keresni oldalunkon, itt:
https://afuzet.hu/egy-lazado-szineszlegenda-szenvedesei/
Az idei születési évfordulóján úgy gondoltuk, filmjei, versei beszéljenek helyettünk. Megtaláltuk Baló Júlia Latinovits Zoltánnal készült interjúját is, amit már csak azért is érdemes meghallgatni, mert sokat elárul a nagyszerű színészről, és amely az utolsó volt az életében.
Itt pedig egy 1971-ben készült mozifilm, amit Simó Sándor legjobb alkotásának tartanak, és ami talán a legközelebb állt Latinovitshoz, ami a filmes karakterét illeti:
A negyvenes éveiben járó Alker Tamás üzemi újságíró, elvált, körülményei rendezetlenek, lakása nincs, mint annyi más hasonló körülmények között élő kortársának. Szerelmével, Eszterrel sem élhet együtt, mert az asszony nem mer elválni, fél a bizonytalantól. Tamás most két évre bérbe vehetne egy lakást, de ehhez húszezer forintra lenne szüksége. Megkezdődik a pénz utáni hajsza. A munkahelye nem segít, Alker megpróbálja hát apránként előteremteni az összeget. Volt felesége még a bútorait is eladja, sőt a vállalati takarítónő is beszáll. A lakásavató azonban veszekedéssel végződik: Eszter nem akar válni…
https://www.youtube.com/watch?v=d_L604wHTqo
Így szavalt verset ő, a nagy latinovits Zoltán: