Van egy hely és van egy asztal Veszprémben, amelyet minden hónapban egy alkalommal körbeülünk, ahol érdekes témák és hozzájuk kapcsolódóan értékes gondolatok jönnek elő. 2015 elején úgy gondoltam, talán van ebben a kisvárosban igény arra, hogy embereket foglalkoztató, néha tabu, néha evidens, de minden esetben véleményre sarkalló beszélgetésre invitáljam az érdeklődőket. Ez a One Téma, aminek most már több mint 2 éve töretlen a népszerűsége. Legutóbbi találkozásunk témája:
Lehet-e szenvedély nélkül minőségi életet élni?
Először is, tisztázzuk mi a szenvedély. A Pallas Nagylexikon szerint: „az akaratnak valamely erős vágy által való leigázása”. A vágy akkor válik szenvedéllyé, amikor akaratunk ellenére is behódolunk neki, és ez az érzés átveszi az irányítás. A szenvedély egy hatalmas erejű érzelmi lavina, amelynek tornádó tölcséréből a kiút, ha engeded magad beszippantani, majd, miután megéled és a tudatod kielégülésre ébred, kidob a spirálból és újra „normális” leszel. Ilyenkor vagy vissza vágysz átélni újra, vagy megtapasztalva (talán fel sem fogva) annak árnyoldalait, inkább – egy időre vagy örökre – elkerülöd.
Tehát, a szenvedély lehet függőség, személyhez (vagymás élőlényhez), tárgyhoz vagy eszméhez kötődő reálisnak vélt álom-valóság.
És akkor itt van a minőségi élet fogalma.
A 21. századi nyugati országokban a minőségi élet önzőnek, tetszelgő kifejezésnek tűnik. Azonban a minőségre való törekvés mindig is az emberi fejlődés része volt, van és lesz. A jobbra vagy jobbnak vélt dolgokra való törekvést, olyan jelzőkkel illetjük, hogy: megbízható (ember, autó), szakember által létrehozott (iphone, bor), megéri az árát (nyaralás, ruha) vagy megéri a ráfordított időt (barátság, könyv). Egyesek szerint, a minőségi élet más perspektívából nézve: az átlag megélhetésnél (csak) kicsivel magasabb színvonal. A minőségnek – saját elvárásainkhoz mérten – sok-sok arca van.
Hogy lehet-e szenvedély nélkül minőségi életet élni? „Persze, csak minek”- jön szinte habozás nélkül az egyik gondolat. A szenvedélyben megélt mélységek és magasságok egyensúlya tesz helyre, hogy tudjam, mi is az origó. A One Téma óvatosabb személyiségű beszélgetőpartnere szerint igenis lehet szenvedély nélkül minőségi életet élni, sőt, csakis így tudja végigélni az életét. Más számára a szenvedély egy kísértés, amely felborítja az egyensúlyt. Felesleges érzelem és energiapazarlás, fárasztó és érzelmi stabilitásból kizökkentő. Egy másik hozzászóló szerint a szenvedélyen nem kell annyit elmélkedni, csak „át kell folyatni” az életünkön, befogadni, ha jön, és elengedni, ha megy. Megélni a most pillanatában, néha nosztalgikusan visszatekinteni, no csak éppen annyira, hogy ne fájjon a szenvedélybe való belegondolás, és felismerni, ha újra jön az örvény, és belelibabőrözni előre a vágy kiteljesedésébe.
És itt most nem csak szexualitásról és párkapcsolatról beszélünk. Ugyan vitathatatlanul ez jut eszünkbe legelőször, amit aztán összekapcsolunk a minőségi párkapcsolati élettel. A „tegyük magunkat kettesbe” érzés, amikor a szenvedély és a minőségi párkapcsolat találkozik, hiszen miről is szól ez? „Neked adom a drága időmet – hiszen ezen a földön azt mérik a legszűkmarkúbban. Vágyom arra, hogy a Te és az én szenvedélyünk egy párhuzamos galaxisban hirtelen eggyé váljon. Megszűnik idő, tér, gondolat csak lebegünk az időtlen semmiben.
Ezt az érzést azonban nem csak a szerelemben és párkapcsolatban élhetjük meg, hanem akár sportban is. Adrenalin szintünk az egekben, szenvedélyünk csúcsán a fájdalom is megszűnik, és kettesben lehetek magammal: a földi halandó testem-lelkem szenvedélyével erőfeszítésen túlmutató eredményt ad. Ilyen, amikor észreveszed, hogy egyre gyorsabban futsz, taktikásabban cselezel, könnyebben veszed a levegőt, tudatosan, mégis a most szenvedélyében megéled tested, tudatod és lelked minőségi fejlődését. Vagy egyszerűen „bátorságpróbára” mész, feszegetve a határaidat, dacolsz az környezettel, gravitációval, alapszükségletekkel, és legyőzöd önmagad, hogy minőségi életed a következő szintre lépjen. Persze, ez a része nem mindig tudatos. Sokszor csak út közben eszmélsz rá, esetleg mellékhatásnak véled, és néha csak úgy leesik a tantusz: na, ez az az érzés, amire vágytam, de soha nem tudtam szavakba önteni. Folytathatnánk a sort sok más példákkal is (hobbi, élmény, életcél) de a vége ugyan az lenne: az élményhez kötött szenvedély érzése és utórezgése, amire egyesek újra és újra vágynak (ami függőséghez is vezethet) vagy elkerülnék („köszönöm, ennyi ízelítő elég volt, térjünk csak vissza a normál élethez”). Mint mindenben, itt is formálódik a személyiséged.
A szenvedély nem döntés kérdése, de a lehetőség megteremtése a szenvedélyre: igen. A minőségi élet döntés kérdése, de a lehetőség nem mindig adott. A minőségi élet szenvedéllyel igazából a bölcs fricska az élet élhetőségéért.
Dr. Kővári Edit
egyetemi oktató, coach
