„Mennyi munka, mennyi elszántság és töretlen hit van a sokszor nem látványos siker mögött? Mi kell ahhoz, hogy orvosból, tanárból, informatikusból, szakmunkásból a természetvédelem elkötelezettje, biogazda, borász, méhész, juhász vagy gyógynövény-feldolgozó legyen?” – Olvasom a Mesterségek címere című gyönyörű nagykönyv bevezetőjében Osváth Sarolta mondatait. Szívesen idézném az egészet, már csak a személyes érintettség okán is, de helyette inkább az alábbi interjúnkat ajánlom.
Hogy jött a könyv ötlete, mit lehet tudni a keletkezésének előzményeiről, koncepciójáról?
Az IVON kiadó, amellyel évtizedek óta együtt dolgozom, megkeresett, hogy legyek a szerzője és a szerkesztője az általa gondozott nagykönyvek sorozat következő darabjának, amely a tíz éve elindított és sikeresen működő Nemzeti Parki Termék Védjegy rendszer eredményeit mutatja be. Az Agrárminisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályának szakmai támogatásával alakítottuk ki a könyv koncepcióját, ami végül is hatvan, védjegyes termékkel rendelkező kistermelő, vállalkozó, kézműves portréjának megrajzolásán keresztül teljesíti a kitűzött célt. Ez pedig kifejezetten az volt, hogy ismertessük meg a nemzeti parkok területén dolgozó, az ott található természeti értékekből újat teremtő különleges képességekkel, tehetséggel, nagy hittel és akarattal rendelkező, hiteles embereket.
Amikor először hallottál a projektről, mit éreztél, mire gondoltál, mint elsősorban gazdasági-politikai vonalon mozgó újságíró?
Azt, hogy hosszú újságírói pályafutásomon végre visszatalálok oda, ahonnét indultam és ami igazán az én közegem. Egyrészt a vidék, másrészt az emberi tényező. Vidéki napilapnál kezdtem a pályámat, ahol elsősorban az úgynevezett „emberi riportokkal” hívtam fel magamra a figyelmet. Gazdasági szakújságíróként pedig rengeteg interjút, portrét készítettem, és mindig kíváncsi voltam arra, hogy a kőkemény, racionális gazdasági döntéseket meghozó ember „civilben” milyen lehet, mik a személyes motivációi; kétkedő, mérlegelő vagy öntörvényű, stb. személyiség-e?
Hogy kezdtél, illetve kezdtetek neki a munkának?
A többesszám jogos, hiszen a könyvben a fotók és a szövegek egységet alkotnak, de a kiadvány minőségét meghatározzák a képek. Darabos György fotográfussal az első perctől az utolsóig, teljes harmóniában dolgoztunk együtt. Nem ez volt az első közös munkánk, de ennél valahogy rögtön az elején kialakult, hogy ezt csak nagyon szorosan együttműködve lehet jól megcsinálni. Sokat nem beszéltünk róla, egyszerűen elindultunk és a történetek adták magukat. Az emberek megnyíltak nekünk. A bizalmukba fogadtak, örömmel beszéltek, meséltek önmagukról, a gondjaikról és az örömeikről, fenntartások nélkül elénk tárták a tudásukat, gyakran a féltett titkaikat is.
Hány gazdát, kézművest, kistermelőt látogattatok meg és mi alapján esett éppen rájuk a választás?
A könyvbe végül ötvenkilenc portré került be, sajnos a vírusjárvány miatt a hatvanadik kistermelőhöz már nem jutottunk el. Az országban egyébként már több mint háromszáz Nemzeti Parki Termék védjeggyel rendelkező termelő van, közülük választottak az Agárminisztériumban a nemzeti parki területtel, és ezen belül a védjegyrendszerrel foglalkozó szakemberek. Feltehetően az volt az első szempont, hogy mind a tíz nemzeti park legyen képviselve, mégpedig az ott legjellemzőbb vagy a legkülönlegesebb tevékenységet folytató szereplőkkel. Szempont volt a hagyományok ápolása és továbbvitele éppen úgy, mint az új értékek teremtése. Rendkívül színes és változatos a paletta, ebből is kiderül, hogy e téren is milyen gazdag a magyar vidék.
Melyik terület áll hozzád a legközelebb és melyik volt az, amelyik a legjobban meglepett, és miért?
Nem tudok külön kiemelni egyet sem. Mondhatnám, hogy számomra a Balaton-felvidék a legkedvesebb, hiszen onnét származom. Ugyanakkor az Alföld, a Hortobágy, a Kiskunság óriási hatással volt rám, nemcsak a táj miatt, hanem a megismert emberek nekem meglepően más, kemény és szenvedélyes habitusa miatt is.
Mennyi időtök volt egy anyagra munkaórában, napok számában, úgy összesen, amíg az utolsó mondatra is pont került?
Ezt nem tudnám megmondani, de összeszámolni sem. Csaknem két évet dolgoztunk a könyvön, 2019 tavaszától hetente-kéthetente, általában két napot töltöttünk az anyaggyűjtéssel és a fotózással a helyszíneken. Alkalmanként két termelőhöz jutottunk el, igyekeztünk úgy szervezni az utazásokat, hogy az egymáshoz valamennyire közel eső településeket összekapcsoljuk. Ezzel nagyjából a Covid-karantén kezdetére végeztünk, amikor a felvett hanganyagok leírása, szerkesztése, a szereplőkkel való egyeztetése következett. Közben elkészült a könyv grafikai terve és folyt a képek válogatása is. Nagyjából július végére fejeztük be az utolsó simításokat.
Nagyon hangsúlyosak a képek – igaz, egy gyönyörű album esetében ez nem is lehet másként. Mit kell tudni a fotósról?
Darabos György fotográfus Békéscsabáról származik, pályája a kezdetekben összefonódott az építészettel, amelyhez a Budapesti Műszaki Egyetem fotósaként került közel. Enteriőr fotósként is hírnevet szerzett, több lakberendezés és építészeti magazinnak dolgozott és dolgozik, évtizedek óta a Lakáskultúra című magazin munkatársa. Ezen kívül számos művészeti albumban, képzőművészeti kiadványban láthatók a fotói, mestere a nagy felkészültséget igénylő reprodukció készítésnek, de a a tárgy és műtárgyfotó világában is otthonosan mozog. Sokoldalú tehetségéről ebben könyvben is meggyőződhetünk, a porté-, a táj és a zsánerképei egyszerűen lenyűgőzőek. Számomra azért is, mert minden fotó születését személyesen átéltem, ezért aztán a 670 kép kiválasztása a több ezer közül, nekem is a keserédes szerkesztői feladatok közé tartozott.
Egy kis technikai titok belefér? Mitől ilyen szépségesek a képek, a felbontás, a színek? Milyen eljárással készítették elő a nyomdára és ez a végén történt vagy egy összehangolt folyamat volt az egész?
A képek végleges megjelenése, színvilága, a Colorcom Média Kft. munkáját dicséri. Ez ugyancsak nem véletlen, mert velük a kiadó korábbi könyveinél is dolgoztunk már együtt. A technológiai részleteket nem ismerem, de az biztos, hogy ilyen minőségi igényű albumokhoz érdemes a legkorszerűbb megoldásokat alkalmazni. A nyomdai kivitelezés a Gelbert Eco Print Kft. munkája, az ügyvezető szerint minden bizonnyal a Mesterségek címere lesz a legszebb 2020-as kiadványuk.
Szerinted miért van jelentősége egy ilyen tematikájú könyvnek ma Magyarországon?
Sokan keresik a közvetlenül a termelőktől származó, egészséges, tartósító- és vegyszermentes élelmiszereket, a bio-, vagy annak megfelelő igénnyel előállított termékeket. A fogyasztók részéről a kereslet létezik már. Ugyanakkor egyre többen fedezik fel a természetközeli életforma előnyeit és szépségeit, sokan keresik az útjukat ebben az irányban. A fiatalokat, különösen ha már családot alapítanak, vonzza az önfenntartó gazdálkodás lehetősége, de tapasztalható a generációváltás is a családi gazdaságokban. Újra népszerűek a népi mesterségek, vannak, akikben felélednek az ősi hagyományok, s keresik a tanulási, fejlődési lehetőségeket. Ez a könyv szerintem azt mutatja meg, hogy érdemes hinni önmagunkban, és ragaszkodni a vágyaink megvalósításához, akkor is, ha nem könnyű. Megéri, mert az élet boldogságát az adja, ha azt csináljuk, amit szeretünk.
Nem tudom kihagyni a jelen magyar társadalmi éles jelenséget, ami szinte minden témát tekintve kettéválasztja az embereket – legyen szó politikáról, mesekönyvekről, koronavírusról, stb… Sokáig mintha a hagyományainkat, természeti kincseinket, komoly múltra visszatekintő értékeinket is az egyik oldal kiváltsága lett volna méltatni. Jól érzem, hogy „itt” mindenki egy nyelven beszélt?
A nemzeti parki védjegyes termékek olyan egyértelmű értékek, amelyek esetében fel sem merülnek megosztó kérdések. A sajt, a lekvár, a szörp, a kolbász, a bor íze-zamata isteni, a bicska éles, a kosár tartós, a kalap egy életen át kiszolgál, a hímzés, a sallang, a mázas cserép, a faragott tárgy megkérdőjelezhetetlenül gyönyörű. Látod, ismered azt az embert is, aki sokszor emberfeletti munkával vagy végtelen türelemmel, nagy odaadással és figyelemmel mindezt elkészíti számodra, hogy örömöt szerezzen. Aki aztán izgatottan lesi, hogy ízlik-e, tetszik-e? Ilyen tapasztalatokat kívánok mindenkinek. Jómagam sokat tanultam, rengeteg felejthetetlen élményben volt részem az elmúlt mintegy másfél évben, a munkák során sok új barátra tettem szert.
Mit üzen szerinted ez a nagykönyv a mai embernek?
Három dolgot feltétlenül, ebből kettőt már említettem. Egyik az, hogy hinni kell önmagunkban, mert a hit teremtő erő. A másik, hogy az embert az teszi boldoggá, ha szereti, amit csinál. A harmadik, hogy meg kell tanulnunk a természet nyelvét, és el kell fogadnunk a törvényeit. Mert ha nem értjük és ellene teszünk, az nagy bajt hozhat ránk.
Most mi jön? Mi a könyv sorsa?
A Mesterségek címere című könyv az IVON kiadónál megrendelhető. Bízunk benne, hogy sikerült a történetek és a gyönyörű fotók iránt az érdeklődést felkelteni és minél többen szeretnék kézbe venni. Sőt, ha lehet ötletem: igazán értékes karácsonyi ajándék.
Mesterségek címere
Megjelent az IVON Kiadó gondozásában
Írta és szerkesztette: Osváth Sarolta
Fotó: Darabos György
Tördelő szerkesztő: Gyulai Kati
Társszerkesztő: Temesi Hilda
Borítókép: Tanúhegyek a Szent György-hegyen található Szászi Birtokról.