madár ne félj
gombászni jöttem én
nem madarászni
gomba ne félj
szeretlek
Közel két év szerkesztés után, 2022. áprilisban jelent meg Párniczky Mihály: Viola da Gomba című kötet a MERSZ-könyvek sorozatban. A szerkesztők által összegyűjtött és megszerkesztett 220 oldalas antológia többrétű illusztrációval készült, kereskedelmi forgalomba nem kapható.
A fiatalon elhunyt költő, műfordító, zenész és hangszerjavító 1968 és 1998 között írt verseit tartalmazó kötet mindössze 100 számozott exkluzív példányban került kiadásra.
A 2019 októberére tervezett, de a járvány miatt csak idén tavasszal megjelent antológia Párniczky Mihály három, elveszettnek hitt, időközben előkerült kéziratából is tartalmaz verseket és írásokat.
Párniczky Mihály (Budapest, 1950–1998) költő, zenész, hangszerkészítő mester. A hetvenes évek „elveszett” generációjához (Csajka Gábor Cyprián, Szervác József és mások) tartozott. 1967–68-ban Zanutti Gazét néven kézzel-géppel írott „osztály-lapot” szerkesztett P. T. Á. (Ajtony) és Záboji Tibor (iboly) barátjával. 1976-ban Monty Cantsin neoista „próféta” Kántor Inform nevű „polbeat” triójában bőgőzött. Tandori Dezső fedezte fel az 1970-es évek elején, később irodalmi folyóiratok, elsősorban az Új Írás közölte verseit. Az 1980-as évekből felolvasóestjei, performanszai emlékezetesek, majd több, az évtized végén induló lap, a Kapu, a Holmi is megnyílt előtte; a 2000-nek egyik legkedveltebb költője lett. Az Élet és Irodalomban többször is szerepelt, egyszer még könyvkritikát is írt egy nagybőgő-monográfiáról, hűen civil foglalkozásához: húros hangszerek elismert mestere volt – avatott megszólaltatója a homéroszi leírás alapján készített teknőchéj lírájának… –
A kötetbemutató estjén Hipp-hopp New York – Az Opál Színház fónikus-zenei performansza mellett mutatták be az antológiát.
„Misi nem volt a barátom, de egyszer összebarátkoztunk. Sokszor léptünk fel együtt, főleg a váci Expanzió fesztiváljain. Ő szavalt, én az Opál Színház performanszait vittem. 1994-ben, a március 15-i ünnepség után a Bajcsy-Zsilinszky úton gyalogoltam hazafelé, elégedetlenül az új magyari politikával. Váratlanul szembejött velem Misi, ő is a rendezvényről, szitált a hideg eső, behúzódtunk az egyik lepattant presszóba. Midi asztalok, mini támlátlan székek, kedvetlen pincérnő, kevert és csapolt kőbányai. Kiköpött Kádár-kori fíling. Záróráig beszélgettünk, hevesen, kritikusan, vidáman. Hosszasan kifejtette nézeteit a kortárs magyar költészet és muzsika összefonódásáról. Jövőben járó ember volt, a legismeretlenebb elismert művész. Enciklopédikus tudása lenyűgözött. Mindenre odafigyelt, csak a saját verseire és családjára nem-igen. Nagyon szerette őket, de valahogy „kisiklottak” a tudatából és életéből. Korai halála (48 éves volt) megdöbbentett. Megint elhajózott egy kormányos – gondoltam keserűen. Triceps”
Versek a kötetből
Kéne egy lány
Kéne egy lány
akiről mindig
ugyanaz jutna eszembe
azután is miután
már nemcsak eszembejutott
Kéne egy lány
akivel mindig
beszédbe elegyedhetnék
érteni édes
titkos jelbeszédbe
Kéne egy lány
aki megfogna
mint szivacsot kicsavarna
aztán bemártana
mézes tejbe
A sugallat modellje
olvasom Lewis Thomasnál a szót:
interdependencia de hát
– ijedek rá gyönyörűséggel – nálam ez
már évek óta szerepel mint „közfüggőség”
nos ez nem azonos semmi helyi
konvencióval szeghető szerződéssel
vagy általános hittel: ez olyan amiről
még keveset tudunk nagyritkán vesszük
sugallatát hogy „élni érdemes”
az ilyen pillanatokat kevéssé jegyzik
és különös hogy semmi említésre méltó
különlegesség nincsen rajtuk csak hogy vannak
no de ezekért a pillanatokért
volna érdemes élni? és hány ilyen van?
netán kinyújthatók? állandósíthatók?
mert lehet élni akármi nélkül is
beleértve a kenyeret vagy bármi számottevő
emberi tápot és közvetlenül
asszimilálni az energiát /Isten igéjét
mely rokonlényegű a sugallattal/
valami nagyon nem tetszik az egészben
törekedni olyanra mit nem értünk
és a törekvés formája sem nyilvánvaló?
nem tanúsítok látványos szembenállást
de egy pillanatig sem állítom: igen
érdemes holmi „legnemesbekért” erőnk
szerint küszködni és az ismeretlen
[…]
Pont olyan…
Pont olyan az ország, mint a mesében,
Ember, mint a fantasztikus regényben,
Olyan a Föld, akár a Bibliában,
És az Isten, mint a káromolásban.
A kötet a Mersz Klub oldalán megrendelhető