„Az iskolában ma is azt tanítják, hogy a genetika tudománya Gregor Mendel brünni (brnói) apáttal kezdődött. Mendel „törvényeiről” mindenki tud, aki középiskolát végzett. A legtöbben azonban meglepődnének, ha megtudnák: az öröklődés alapvető törvényszerűségeinek jelentős részét már Mendel születése előtt megfogalmazta – szintén Brünnben – gróf Festetics Imre.”
Poczai Péter
Amikor a Festetics családról hallunk, valószínű, hogy elsőre mindenkinek a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum, a Festeticsek csodálatos könyvtára, vagy az 1979-ben alapított Georgikon, Európa egyik első gazdasági tanintézménye jut az eszünkbe, és alapítója, Gróf Festetics György, Gróf Széchenyi István anyai nagybátyja. Kevesebbeknek talán az is beugrik György öccse, az 1764-ben született Festetics Imre, aki Kőszeg környéki birtokain lótenyésztéssel, juhtenyésztéssel, méhészettel és növénytermesztéssel, növényhonosítási kísérletekkel is foglalkozott. Arról pedig valószínű, csak nagyon kevesen tudnak, hogy a genetika, mint fogalom megteremtőjének és a genetika, mint tudomány egyik megalapozója ő, Festetics Imre volt.
2019-ben jelent meg Poczai Péter kutató növényorvos, növénygenetikus A Festetics-rejtély – A genetika története és Festetics Imre hagyatéka című könyve a Beszélő városok sorozat részeként. A kötet egyszerre tudományos, tudománytörténeti és tudományszociológus. Az öröklődés rejtélyébe az ókori elméletektől kezdve, a felvilágosodás eszmeáramlatain keresztül avatja be az olvasót. Ismereteket szerzünk a juhokről és az öröklődésükről folytatott korai kutatásokról, a Juhos Társaságról, és mélyebben Festetics Imre munkássáról, végül arról is olvashatunk, vajon miért nem szerzett világhírt genetikai kutatásaival.
Nagy András irodalomtörténész a könyv kapcsán méltatta mind a szerzőt, mind a méltatlanul feledésbe merült nagybirtokost. Mint mondta, 1819-től emlegethetjük a genetika szót, ami Festetics Imréhez kapcsolható, aki az alapkutatás mellett az alkalmazott kutatással és rögtön a hasznosítással is foglalkozott. Ez abban az időben volt, amikor a napóleoni háborúk zajlottak. Háborúban meglendül az élelmiszerek-, a ruha- és fegyvererek iránti igény. A ruhák elkészítéséhez gyapjú kell, a gyapjút pedig a juhok biztosítják. Festetics Imre – a piaci igényekre reagálva – minőségi gyapjút akart előállítani, ugyanakkor megvolt benne az érdeklődés a kutatás iránt; célja a minél jobb gyapjú alapanyag értékesítése volt. Nemzetközi kapcsolatokat épített, Brünnben olyan csoporthoz csatlakozott, ahol különböző társadalmi rétegek képviselői a juhtenyésztés alapvető kérdéseivel foglalkoztak: hogyan lehet olyan juhfajtákat szaporítani, amik megfelelnek a piaci elvárásoknak. A genetika négy alaptörvényét intuitív módon ismerte fel, alapkutatási eredményeit a következő évszázad eredményei matematikai módszerekkel megerősítettek.
Részlet a könyvből:
Nagyon rázós a morfológiai bizonyítékoknak hinni: sokkal biztosabb, ha örökléstani evidenciákra építünk a biológiában. Ma is fülemben csengenek egykori mentorom, az evolúciógenetikus John Maynard Smith e szavai. Kis túlzással azt is mondhatjuk, a genetika a legkomolyabb biológiai tudományág. Amikor JMS idézett mondatát hallottam (valamikor 1990 táján), akkor még nem tudtam, hogy az örökléstan (genetika) alapjaihoz igen sok köze van egy valamikor Kőszegen élt és alkotott magyar grófnak: Festetics Imrének. Ama tény, hogy sem én, sem JMS nem volt akkor ennek tudatában, napnál világosabban mutatja, hogy milyen nagy jelentősége van minden olyan munkának, mely tudásunk e szégyenletes hiányát befoltozni kívánja. Szabó T. Attila mellett Poczai Péter szállt hadba e fontos magyar szellemi termék jogainak a védelmében. Az Olvasó most Poczai doktor könyvét tartja a kezében, mely a legfrissebb (gyakran saját) tudományos eredményekre támaszkodva vezeti be a genetika mint fogalom megteremtőjének és a genetika mint tudomány egyik megalapozójának művébe.
Miért annyira fontos a genetika? Azért, mert itt lóg ki legjobban a biológia a tisztán fizikai szemlélet világából. Anyagcserét a láng is folytat, s valamilyen módon szaporodni is tud sok leégett ház és természeti tűzvész tanúskodik erről. A láng tulajdonságait azonban mindig az adott fizikai-kémiai feltételek határozzák meg: mire a láng a harmadik házra átterjed, semmi nyoma sincs annak, hogy gyufától vagy cigarettától keletkezett-e a tűz. Az élőlények nem így szaporodnak. Az élő rendszerek a genetikai alrendszerük révén évmilliárdos emléknyomokat is magukkal hordoznak. S ne felejtsük, hogy a darwini evolúció sem lenne lehetséges az öröklődés nélkül. Darwin nagy szerencséje, hogy elméletéhez nem volt szükség az öröklődés mechanizmusának az ismeretére. Ami számított, az az öröklődés ténye volt (hasonló hasonlót produkál), amivel persze Darwin nagyon is tisztában volt. Nem csupán a mesterséges kiválasztás (a tenyésztés) eredményeivel volt tisztában, hanem az is köztudott volt 19. század közepén, hogy mennyit voltak képesek emberek egy-egy tenyészmén spermájáért fizetni. Tudták, hogy az öröklődő információ értékes dolog. Ezzel Festetics és juhtenyésztő kollégái is tisztában voltak, de különösen Festetics mintha direkt Leibniztől tanult volna: Theoria cum praxi. Van valami lenyűgöző abban, hogy kétszáz évvel ezelőtti korszakos műve (Die genetischen Gesätze der Natur) egy brünni közgazdasági lapban (Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen) jelent meg.
Megéri a Festetics Imréről készült festményt nézegetni! Az éles, kutató tekintet, a szikár alkat, az egész intellektustól sugárzó jelenség engem Newton egyik fiatalabb kori portréjára emlékeztet. Megalapozni a genetikát, rámutatni a beltenyészet használhatóságának feltételeire, felvetni annak a lehetőségét, amit ma mutációnak hívunk, s végül rámutatni arra, hogy mindezt egyszer majd matematikailag is elemezni szükséges nos, hát ez hozzájárulásnak éppen elég. Ahhoz is elég, hogy Festetics Imrét minden idők legjelentősebb magyar biológusának tekintsük.
Poczai Péter újra és újra tiszteleg Festetics életműve előtt. 2014-ben jelent meg az egyik legrangosabb általános biológiai lapban (PloS Biology) az a munkatársaival közösen írott cikk, mely oly sokat tett Festetics kései elismeréséért. Ízlelgessük kicsit a tanulmányuk címét: Imre Festetics and the Sheep Breeders Society of Moravia: Mendel s Forgotten Research Network! Már ez a cím is mutatja, mennyire modern Poczai megközelítése: egyszerre tudományos, tudománytörténeti és tudományszociológiai. Ennek a multidiszciplináris megközelítésnek pillanatnyi betetőzését tartja az olvasó a kezében. Csak akkor olvassuk, ha tényleg van rá időnk!
Forrás: iask.hu