Ha valóban érdekel a világ és folyamatosan fejlődni szeretnél, a nagy tudású öregek mellett, hallgasd meg az utánad követő nemzedék hangját is! Figyeld őket, beszélgess velük sokat, mert rengeteget tanulhatsz tőlük. Még az olyan komoly témák kapcsán is, mint a politika, főleg, ha olyan szakavatottat kérdez az ember, mint Szolcsányi Péter, aki negyedik éve hallgatója az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának. A politológia szakos fiú a HÖK politológus ügyekért felelős alelnöke, valamint egy öntevékeny hallgatói csoportosulás, a Politológus Műhely elnöke. Választott szakáról, a lehetőségekről, a magyar politikai kultúrában felfedezhető jelenségekről kérdeztem.
Miért választottad a politológiát?
Nehéz ezt röviden megválaszolni. Nem volt egyenes az idefele vezető út, bár már az általános- és középiskolában is nagyon érdekelt a történelem, és egyszer a kezembe akadt egy jelentős, XX. század eleji iskolaalapító könyve, illetve utána egy őt közel száz évvel megelőző gondolkodóé is. Ekkor elkezdtem társadalmi kérdésekkel foglalkozni, és arra keresni a válaszokat, hogyan lehetne jobbá tenni a mindennapokat. Így jött a közélettel való foglalkozás, mert azt hittem, politikusként lehet a legtöbbet tenni a társadalomért. A felvételi előtt találkoztam egy gimnáziumi ismerősömmel, aki politológiát tanult és mesélt a szakról. Így a felvételin megjelöltem a jogász szakkal együtt a politológiát, és végül ide vettek fel. De egyáltalán nem bánom, sőt örülök is neki, hogy itt kezdtem meg a tanulmányaimat az ELTE-n.
Büfészakként is szokták hívni a politológiát. Mennyire szolgált rá a címre?
Ez nagyon sok bölcsész- és társadalomtudománnyal foglalkozó szakkal előfordul, sajnos. Szerintem ennek alapja abból ered, hogy ilyen jellegű tudományokat nehéz megfogni, nehéz behatárolni, hogy pontosan mivel és hogyan foglalkozik. Ebből adódóan sokaknak nincs perspektívája, hogy a diploma megszerzése után mihez tud kezdeni, és pálya-elhagyóvá válik, sok esetben nem találva megfelelő munkát. De úgy gondolom, hogy ez a szám nem kiemelkedően magas az egyéb, “nem büfészakon” tanuló hallgatók pályaelhagyási tendenciáihoz képest. Úgy gondolom, hogy az is hozzá tartozik, hogy konkrétan a politológiáról beszéljek az, hogy ez Magyarországon egy friss képzés és sokan nincsenek tisztában, hogy a politológus diploma mit jelent, sem azok közül, akik elkezdeni kívánják, sem a munkaadók közül. De ez az idő előrehaladtával és a szak ismertségének növekedésével változni fog. Kiegészíteném egy ex-politológus oktató értelmezésével, hogy szerinte miért “büfészak”, legalábbis anekdotikusan ezt a történetet meséli, amikor szóba ez a kérdés. Úgy véli, hogy ez helytálló fogalom (legalábbis rájuk nézve), órák helyett gyakran jártak a büfébe és ott beszélték meg a közélet nagy kérdéseit.
Sokaknak tévesen az él a fejében, hogy aki a politológia szakot választja, politikus akar lenni. Ezzel szemben – vagy e mellett – milyen területekben gondolkodnak a hallgatók?
Nagyon sokan, akik politológiát tanulnak a közigazgatásban szeretnének dolgozni, valamelyik minisztériumi osztályon; sokan könyvek közé szeretnének bújni és az MTA-t erősíteni, és vannak, akik diplomáciával szeretnének foglalkozni. Elemzői, tanácsadói, újságírói stb. célok is szerepelnek a fejekben. A közélet meghatározó szereplői lehetnek ők is, de nem előretolt helyőrségként, a nyilvánosság előtt, ahogy a közélet meghatározója lehet egy pénzügyi ismeretek tanult vállalkozó is. A politológus diploma nagyon sok helyen hasznosítható, a politikatudomány nagyon tágan értelmezhető. Így nehéz erre a kérdésre válaszolni. Ha az ambíciókat és a társadalmi felelősség kérdését veszem ide, akkor azt látom, hogy sokakban megvan és általában látszik is az eredménye, hiszen, aki tudatosan tanulja ezt, vannak céljai, azok az esetek többségében sikeresebb karriert tudnak befutni. Ha szűken veszem és csak azokat nézem, akik politikusok, médiában megjelenő véleményvezérek (és a közéletet a politika világaként fogom fel), akkor is látható komolyság a hallgatókban, sőt olyan példákat is tudok mondani, aki a közösségi médiás megjelenéseit is már tudatosan úgy szerkeszti, hogy ő egyszer a közélet meghatározó szereplője lesz és ne találjanak semmi megkérdőjelezhetőt a “múltjában”.
Kevés politológus helyezkedik el politikusként, így arról kevésbé van információ, hogy mennyire tudják hasznosítani az itt tanultak, mondjuk hozzá tartozik, hogy még fiatal maga a képzés is. A fiatal politikusok közül már akadnak olyanok, akik politológiát tanultak, és szerintem ahogy telik az idő, egyre többen lesznek. A tanácsadók és elemzők érzékelik az elmúlt 20 évben történteket, levonják a tanulságokat és ez alapján dolgoznak. Maga a képzés csak alapot ad, a lényeg, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik, és ezt a közelmúlt eseményeiből, trendjeiből lehet leszűrni. Tanácsadóként nagyban tudják befolyásolni a politikát a politológusok, hiszen közvetetten részt vesznek döntésekben, sőt egyes döntéseket, irányokat ők indítanak el. Elemzőként is fontos a szavuk, hiszen akár a párt által megrendelt elemzések esetében, akár a nem párt által rendelt, de politikusok által olvasott elemzésekből is tanulnak a képviselők, következtetéseket vonnak le, amiket jobb esetekben beépítenek gondolkodásukba. A közélet alakításának szempontjából a tanácsadók, elemzők, véleményvezérek, a legfontosabbak, tévében felszólalnak, figyelik amit mondanak. De egy minisztériumban dolgozó munkája sem elhanyagolható.
Meglehet, naiv a kérdés, de a mai közhangulat és politikai kultúra miatt is érdekes lehet: mennyire beszélhetünk – hivatalosan és a gyakorlatban – objektivitásról a Ti szakmátokban?
Elvárás lenne az objektivitás, de nem lehet teljesen beszélni róla, hiszen valamilyen világképe mindenkinek van, vannak ügyek, amikről gondol valamit. Törekedni kell arra, hogy az elemzéseket, kutatásokat, ne az ideológia, a személyes vélemény befolyásolja, de nem lehet úgy élni, hogy ne gondoljunk a világról valamit. Tudni kell elválasztani, hogy mikor milyen szerepben vagyunk, mikor van lehetőség a véleményünket elmondani és mikor kell kívülállóként, elemzőként vizsgálni a történéseket. Gyakran lehet tudni, hogy egy-egy politológus hogyan vélekedik a világról, melyik oldalt, iskolát támogatja. Ez jellemző az elemző intézetekre is, de figyelni kell, hogy ez ne menjen át az adatok, elemzések torzításába. Ezen túl, ahogy a politikusoknak, így a politológusoknak is fontos anyagi tényezőt jelentenek a pártok, hiszen, az elemző intézetek legtöbb megrendelése pártoktól származik. Ez nem azt jelenti, hogy be kell állni valamelyik párt mögé, de nyilvánvalóan az a párt fogja felkeresni az adott intézetet, amelyik hasonló világképpel rendelkezik. Sajnos sokan vannak, akik egyértelműen beálltak pártok mögé, és arról szólnak a megnyilvánulásaik, hogy egy adott pártot próbálnak védeni és legitimálni a tevékenységüket.
Ha valaki közületek politikusi pályára áll rá, tenni akar a közért, mennyire kell ma elköteleződnie? Úgy is feltehetném a kérdést: feltétlenül be kell állnia egy párt mögé? Anélkül nem érvényesülhet?
Politikusként nem nagyon van más út, pártot kell választani. Ritka kivétel, ha valakinek sikerül eredményeket elérnie egy konkrét párt támogatása nélkül, Márki-Zay Péter és Mellár Tamás tekinthetők valamennyire kivételnek, de mögéjük beállt az “egész ellenzéki oldal”. Mellár azt mondta független, de nézzük meg, amikor bekerült a parlamentbe mégis beült egy frakcióba.
Korunk politikája egyre inkább perszonalizálódik, vezérek emelkednek ki. A választópolgárok egy-egy névvel azonosítanak pártokat, a legtöbb pártban van egy személy, aki köré épül a kommunikáció, ők a sikeresek, az országosan ismertek, ők az origó.
Ezen túl az sem mellékes, hogy más lehetősége van egy független képviselőnek és egy olyan képviselőnek, aki egy frakcióban ül. Az Országgyűlésben sokkal több erőforrása, felszólalási lehetősége van a frakcióknak. Házon kívül is több erőforrása van a pártoknak, könnyebb azonosítani őket, van mögöttük egy országos hálózat. Bármennyire tehetséges valaki, ha nincs mögötte párt, akkor nincs annyi megjelenési lehetőség és pénz, ami nélkül nehéz politikát csinálni.
Gondolom, előfordul, hogy olykor Ti, hallgatók is heves vitákat folytattok le egymással egy-egy előadás vagy kocsmázás közben.
Az előadások kevésbé nyújtanak erre lehetőséget, a szemináriumi órák olykor igen, de ott az a jellemzőbb, hogy egy megadott vélemény mellett vagy ellen kell érvelni. A kocsmázások, előadások utáni szünetek, diákszervezetek viszont megfelelő terepet nyújtanak ezekre a vitákra, ahol saját véleményünket képviselve vitatunk meg adott kérdéseket. Ezek lehetnek aktuális témák, de akár fontosabb közpolitikai, ideológiai kérdésekig is eljuthatunk ilyen beszélgetések során. Hasznosnak találom ezeket, és úgy látom, a többség élvezi, sőt, keresi az ilyen alkalmakat, ahol elmondhatja véleményét, ütköztetheti máséval, és tanulhat belőle a beszélgetés végére.
Mennyire rejtitek véka alá mély meggyőződéseteket, adott esetben elkötelezettségeteket, ha van olyan?
A legtöbben nyíltan vállalják gondolataikat, elköteleződésüket. Hallgatótársaim között kevesen vannak, akik párttal azonosulnak, inkább gondolatvilággal, de azt gyakran hangoztatják, érvelnek mellette. Gyakoriak és alapvetőek az egymás közötti viták, ki milyen meggyőződéssel rendelkezik és miért olyannal, amilyennel. Sokan, sokféle világképpel rendelkezünk, de a politikai ellentéteink nem akadályozzák meg személyes jó viszonyunkat. Ezeken felül tudunk emelkedni, és nem ez alapján skatulyázzuk be az embereket. Fontosnak tartanám, hogy ez minden színtéren meglegyen, a különböző oldalak le tudjanak ülni egymással és értelmes vitákat folytassanak.
Tudatosan kerülöm a szubjektív álláspontokra irányuló kérdéseket, de ha azt kérném, hogy jellemezd a mai magyar politikai élet társadalomra gyakorolt hatását, mi lenne a lényeg? Hogy látod, melyek a főbb mozgatórugók és jellemzők?
Legfőbb mozgatórugónak a táborokat tartom, tökéletesen megjelenik a barát-ellenség felosztás. A közösségi média által megjelenő véleménybuborék, a médiumok, a politikusok megnyilvánulásai. Egyértelműen azt mutatják, hogy van egy “mi” és egy “ők”. Az egyik oldalt egyszerű detektálni, a kormánypártok és szimpatizánsaik, az úgynevezett Nemzeti Együttműködési Rendszer (NER) éltetői. A másik oldalnál nehezebb meghatározni azt, hogy ki a “mi”. Sokan egyszerűen azt mondják, hogy NER vs. ellenzék, de az ellenzék nem egy homogén csoport, maximum egyfajta negatív integráció figyelhető meg. Az a tábor összetartozásának legfőbb jellegzetessége, hogy nincsenek benne a másik táborban. A médiumok nagy része is ebben gondolkozik, a kormánypártokhoz közel álló, őket támogató platformokon egyértelműen ez jelenik meg, hogy vagyunk mi, a NER és vannak a többiek, akik igazából mindegy is, hogy kik. Míg az “ellenzéki” média próbálja kialakítani az egységes “mi” képet, egy egységes ellenzéket felállítani. Szóval röviden ma Magyarországon az a politika, hogy valaki melyik táborba tartozik.
A lakosság viszonyulását a politikához hogyan jellemeznéd?
Nagyon rossznak látom a lakosság viszonyulását a politikához. Egy olyan komplex területről beszélünk, ami kihat mindenre, mindenki érzi a hatásait a saját bőrén, szinte azonnal és mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Lehetetlen tökéletesen csinálni, ahogy ez igaz másra is, de a politika esetében ez azonnal látszik, és könnyű visszajelezni. Jellemző az is, hogy inkább a negatív dolgokra figyelünk; az a hír, az a valami, míg a pozitív történéseket summázzuk, hogy igen megtörtént, de ez így helyes, ez a minimum, miért várnának dicséretet a munkájukat végzik ? Az egész politikai szocializációs probléma a Kádár-korszakra vezethető vissza. Ott az volt a jelszó, hogy kapnak az emberek egy viszonylagos jólétet, cserébe nem foglalkoznak politikával. Ez megmaradt a legtöbb emberben ma is. Kritikák elhangzanak, a rendszert szidják, de nem foglalkoznak az emberek ténylegesen politikai kérdésekkel, szóval a lakosság rossz viszonyulását a Kádár-korszaknak köszönhetjük szerintem. Korosztályát tekintve, a fiatalok próbálják eltolni maguktól a kérdést: “ez unalmas”, “nem értek hozzá”, “nem az én dolgom”. Vannak szerencsére kivételek, de a többség ebbe a csoportba tartozik. Aztán, ahogy telik az idő, egyre inkább véleménybuborékba kerülnek az emberek. A saját közösségük, social media felületük hasonló gondolkozású emberekből, tartalmakból áll, így egy törés figyelhető meg, párhuzamos valóságok alakulnak ki, amit nagyon veszélyesnek, sőt korunk egyik legnagyobb társadalompolitikai problémájának gondolom a jelenséget. Az emberek egyre inkább átideológizálódnak, nem ismerik a többi oldalt. Egy idő után már a saját oldalukat sem ismerik, csak megmarad az az élmény, hogy mindig is XY-ra szavaztam, ezért később is rá fogok. Megjelent a racionális nem választás elmélete, ami azt mondja ki, hogy egy választópolgár akkor jár el ésszerűen, ha nem megy el szavazni, nem választ pártot. Túl sok munka lenne minden pártot, jelöltet végig nézni, minden információt megtudni róluk és ellenőrizni. Végül nem választanak – ez a magatartás az értelmiségre jellemző.
Mi tesz alkalmassá valakit arra szerinted, hogy politikus legyen, hogy képviselje az ország polgárait?
Nehéz kérdés, hiszen először is meg kell ragadni, hogy mi egy politikus feladata, mi a célja?
Az én felfogásom szerint, a jó politikus menedzser szemléletű. Ez azt jelenti számomra, hogy jó stábbal, szakértőkkel rendelkezzen. Tudnia kell, hogy melyik kérdéshez ki ért, kitől kell tanácsokat elfogadni, kit kell megkeresni az adott problémával, tehát jó kapcsolati tőkével kell rendelkeznie. Nem kell mindenhez értenie, hiszen azért vannak ott a tanácsadói, mert bár a politikus mindennel foglalkozik, de mindenhez nem érthet, ahogy telik az idő egy témával többet foglalkozva szakértője lehet, így szakpolitikussá válva. Fontos, hogy megfelelően tudjon kommunikálni, ne akadjon bele a mondataiba, tudja, hogy ki a közönség, hogyan kell megszólítani egy adott közönséget. Értenie kell az embereket, megérezni a lelkük hullámát, amire tud reagálni, tehát fontos, hogy jó emberismerő legyen, hiszen a politikusok azért kerülnek pozícióba, hogy embereket képviseljenek, de ha nem tudja, hogy mit akarnak képviselni sem tudja őket. Jól kell tűrnie a kritikákat, talán ez az egyik legnehezebb, meg kell tanulnia azt, hogy hiába utálják sokan, hiába terjesztenek róla bármilyen hazugságot, el kell indulnia reggel, bemenni munkába és csinálni a feladatát. Tapasztalataim alapján, sokkal kevesebb pozitív megerősítést kapnak, mint negatívat. Még a gyors reakciót emelném ki; a social mediának és az online hírportáloknak köszönhetően a nap 24 órájában terjednek az információk, amire minél előbb reagálni kell, és aki a leghamarabb tud sikeresen válaszolni ezekre, az tematizálhatja a közbeszédet, és nyer a nap végén.
Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy politológusnak/politológus hallgatónak?
Legfontosabb az érdeklődés, nyomon kell követni a világ történéseit, de legalább a magyar ügyeket. Akit nem érdekel a közélet, hiába tanul sokat, nem lesz jó politológus szerintem. Nyitottnak kell lenni minden oldal és irány felé. Szokták mondani, hogy egy politológus objektív. Ezzel nem tudok teljesen egyet érteni, inkább úgy mondanám, hogy minden oldalt ismernie kell, és bele kell tudnia helyezkedni minden nézőpontba. Elengedhetetlen a rendszerszintű gondolkodás, egy jó politológusnak át kell látnia a történéseket, tudni, hogy mi miből következik. Ezzel összefüggésben írnám az elemzői attitűdöt. Kell egy analitikus szemlélet, hiszen nem elég tudni mikor, mi történt, hanem azt értelmeznie is kell, kontextusba helyezni – miért történt, hogyan történt, mivel jár az, hogy ez történt.
Mi a legszerethetőbb oldala a politológia szaknak?
Számomra a legszerethetőbb része az a szabadság és nyitottság. Megtanuljuk komplexen szemlélni a világot és kell tudnunk összekötni a pontokat; bár tanulunk módszereket rá, de a következtetéseket mi kell levonjuk belőle. Tanulmányaink során több területtel is megismerkedünk, így ki tudjuk választani, hogy számunkra mi a legszimpatikusabb, és abban kamatoztathatjuk a tudásunkat, integrálva a többi területet.
Milyen főbb irányelveket tanultál eddig, amelyek úgy érzed, hogy alfái és omegái a te leendő hivatásodnak? – ha van ilyen egyáltalán…
A megértésre való törekvést mondanám elsőként, azt, hogy mindig igyekezzek belehelyezkedni különböző szereplők gondolkodásmódjába, megérteni miért cselekednek úgy, ahogy.
Selmeczi Tibornak volt egy műsora, aminek az volt a címe: „A politikus volt ember”. Szerinted miről szól a cím?
Én magam ezt a műsort nem ismerem, így erre nem tudok válaszolni, hiszen egy cím sok mindent rejthet magában. De teljesen látatlanul nekem az jutna erről eszembe, hogy miután valaki a politikusi létet választja, megváltozik az élete, az emberek fejében elkezd átalakulni egy termékké, a magánszférája folyamatosan csökken és minden lépésére figyelnie kell, egy kirakatbábúvá alakul sok tekintetben.