A Corvina Kiadónál frissen megjelent A Churchill lányok – Winston lányainak története című könyv Rachel Trethewey első magyarul is megjelent kötete. A brit szerző eddigi munkáiban jellemzően a második világháborúban helytálló nők és politikusok történetei szerepelnek. Ez alkalommal Nagy-Britannia legjelentősebb politikusának lányainak életét ismerhetjük meg, egészen személyes területeket is érintve.
A nővérek életútjának felfedezése egy leány apjának írt levéllel kezdődött. Amikor Rachel Trethewey kezébe került a szenvedélyes hangvételű levél, tudta, mélyebben bele kell vetnie magát a világtörténelem egyik leghíresebb politikusának családi hátterének megismerésébe. A megérzése jónak bizonyult. A lebilincselő sztori kutatási alapjait rendelkezésre álló szakirodalom és emlékiratok adták, ami mellett rokonok, barátok és a személyzet tagjainak visszaemlékezései tettek részletgazdaggá.
Diana, a politikusfeleség, Sarah, a híres filmszínésznő és Mary, az aktív közszereplő nagyon különböztek egymástól, és az életük is másként alakult, de mindvégig erős testvéri szeretet kötötte őket össze. Mint a legbelső körbe tartozók, kulcsszerepet játszottak apjuk és az ország sorsában. A könyv nemcsak az ő hol boldog, hol nyomorúságos életükbe nyújt betekintést, maga Churchill és a korabeli Nagy-Britannia is ott van minden oldalon – olyan közelségben, ahogyan még sohasem láttuk.
Részlet a könyvből:
20
Nem várt öröm
Miután Sarah Angliában mélypontra jutott, úgy döntött, Spanyolországba költözik. Egy időre otthagyta a színpadot, mert azt mondta, túl sokat vesz ki belőle. Mióta visszatért Amerikából, szerepelt egy filmben Anthony Quayle-lel, és játszott néhány színdarabban, de a priuszával nem túl sok felkérést kapott. Jó színésznek tartották, de az alkoholproblémája miatt megbízhatatlannak.
Verset akart írni és festeni, és remélte, hogy Marbellán, ami akkor még csak egy kis halászfalu volt, új életet kezdhet.
Bár nem kereste a romantikát, meglepetésére megtalálta. Nem sokkal a Spanyolországba való érkezése után beleszeretett Henry-be, Lord Audleyba, akit élete nagy szerelmeként tartott később számon. Mindketten művészi hajlammal rendelkeztek, és sok közös vonásuk volt. Henry színészként kezdte pályáját, aztán harcolt a háborúban, végül egy üveggyárat alapított Londonban, amely a kézi üvegfestés művészetét élesztette fel. Érzékeny ember
volt, és akárcsak Sarah, verseket is írt. Mindketten a negyvenes éveik végén jártak, egyikük sem számított rá, hogy új szerelemre találnak, de azonnal kölcsönös vonzalmat kezdtek érezni egymás iránt. Rájöttek, hogy megtalálták, amit egész életükben kerestek.
Henry hamarosan beköltözött Sarah villájába, és elhatározták, hogy összeházasodnak.
Sarah kiszámíthatatlan lelkiállapotát ismerve, nem csoda, hogy amikor egy hatalmas borítékot küldött, benne a családtagoknak írt levelekkel, hogy tájékoztassa őket a terveiről, az apja magántitkára, Anthony Montague Browne először megijedt, hogy búcsúlevelek. Megkönnyebbülten látta, hogy örömteli hírről van szó. Sarah a tőle megszokott humorral azt írta neki: „Mostantól az életem főúribb lesz”. Sarah a szüleinek komolyabb hangon írt: „Soha életemben nem hittem, hogy valaha is találok valakit, aki eléri, hogy összeszedjem magam, és elhiggyem, hogy még boldogság és szerelem vár rám.”
Úgy gondolta, Henry nagyon hasonlít a másik nagy szerelmére, Gil Winantre: „Azt hiszem, azóta is folyton őt kerestem.”
De már gyülekeztek a baljós árnyak: Henry korábban egy súlyos szélütés következtében részlegesen lebénult. Azt írta Sarah-nak, hogy ő hozta vissza az életbe, de a levelet baljós módon géppel írta, és az aláírása is elég reszketeg volt. Az udvarlás időszaka alatt gyakran elfáradt, és néha meg kellett pihennie.
A könyv oldala: Corvina Kiadó