1. Na de mi is az a generációzás?
Rengeteg előadást tartok. Ezért nem lep meg, amikor – mielőtt bármit is mondhatnék arról, én hogyan értelmezem a generációkat – valaki rögtön azzal nyit, hogy nem hisz a
generációkban, tehát nincsenek is generációs különbségek.
Szóval tisztázzuk az elején: szerintem sincsenek. Generációs jegyek vannak, amelyek viszont nem egy-egy korosztályhoz tartozó egyéneket pozicionálnak más korosztályokhoz képest lejjebb vagy feljebb, hanem az adott időszakot határozzák meg a teljes társadalomban. MINDENKINEK az életét. Azzal, hogy 2010 óta elszaporodtak az okoseszközök és az érintőképernyős holmik, az alfagenerációt jellemezzük.
De ez nem azt jelenti, hogy csak az alfások használnak ilyen eszközöket. Lassan már az egész bolygó tudja, mi az, hogy okostelefon. Nemcsak digitális kisgyerekek vannak, hanem
digitális szülők és digitális nagymamák is. De ettől még az okoseszköz alfagenerációs jelenség, mivel ez a generáció született egy olyan Földre, amely ennyire „be van drótozva”.
Nekik ez a normális, míg mi, többiek ebbe a világba bele-beletanulunk.
Mást sem hallani mostanában, mint hogy az Y generáció így, a Z úgy viselkedik. Nem figyelnek, folyton a telefonjukat nyomkodják. Előbb vannak elvárásaik, mint hogy letennének valamit az asztalra, ellenben nincsenek baráti kapcsolataik, ennélfogva magányos felnőtt lesz belőlük. De ha mégsem, akkor is minimum boldogtalanságra vannak ítélve. Más megfogalmazásban viszont úgy mozognak a digitális világban, mint hal a vízben, ők a jövő vásárlói, az ő kegyeiket keresi minden valamirevaló kereskedő. Velük szemben állnak az idősebb, X-es és baby boomer generációk, amelyek tagjairól azt gondoljuk, hogy alaposan megdolgoztak mindenért, a társas kapcsolataik kiterjedtek és állandó jellegűek. Ugyanakkor szenvednek, ha valami újat kell tanulniuk, és nehezen mozognak a digitális térben.
Ebben a könyvben arra teszek kísérletet, hogy letisztítsam a generációkról az igaztalan sztereotípiákat, de feltárjam a valóban létező értékeiket. A „generációzás” ugyanis rossz kezekben alapvetően azt a célt szolgálja, hogy egy viszonylag kulturált modellben képesek legyünk magunkat megkülönböztetni másoktól.
Vagyis hogy szembe tudjuk állítani a „mi”-t a „ti”-vel, és ennek pozitív, illetve negatív értékeket tulajdonítsunk, jellemzően abban a felállásban, hogy a mi tulajdonságaink jók, a tieitek ellenben rosszak, vagy sehova sem vezetnek. Sajnos nap mint nap jelennek meg olyan cikkek, amelyeknek a szerzői elfelejtik, hogyan nőttek fel az előző generációk fiataljai, és kimondatlanul idealizálják az „akkori” fiatalkort, ütköztetve a „mostani”, elrontott fiatalkorral. Ezzel nem feltétlenül tudok egyetérteni, mivel jó szándékuk ellenére is könnyen árthatnak, bánthatnak, vagy indulatokat szülhetnek. Ennek a könyvnek a célja elsősorban önmagunk megértése, részben tehát kicsit önismereti munka is amellett, hogy feltár néhány évtizedes összefüggést, ahaélményekre invitál, vagy leír olyan dolgokat, amik saját magunktól talán nem jutottak volna az eszünkbe.
Mindemellett azt kell mondanom, hogy generációs jegyek kétségkívül léteznek, a leírásuknak pedig azért van komoly jelentősége, hogy megértsük – és ennélfogva el is tudjuk fogadni – egymást. Ismétlem: egymást.
Az a célunk, hogy a lehető legtöbben felismerjük a saját generációs korlátainkat, képesek legyünk kívülről szemlélni vagy akár ki is nevetni magunkat, amikor észrevesszük, hogy egy szituációban nem mi, hanem a generáció beszélt belőlünk.
Ehhez mindenekelőtt azt fontos tisztáznunk, hogy tulajdonképpen mik is azok a generációk, és milyen generációs jegyek jellemzik az egyes korcsoportokba tartozó embereket.
Forrás: lira.hu