Egy számomra figyelemre méltó, korábban kevéssé ismert műfaj lelkes képviselőjével, Zsoldos Mónikával ültem le beszélgetni textilszobrokról, művészet és hobbi határán húzódó kapcsolódási pontokról, valamint a női lélek szobrokba öntött ábrázolásáról. Szóba került az alkotói szabadság és a megrendelésre készített művekben rejlő sajátos inspiráció, de betekintést kaphatunk egy olyan életpályába, ahol a szobrok készítése mellett fontos szerepet kap a festészet, a ruhatervezés, a rajz, és nem utolsó sorban a művésztörténet, mint tanári hivatás is.
Tudom, hogy régóta foglalkozol ruhákkal, ruhatervezéssel, de nem egészen innen indultál. Honnan jött az ötlet a textilszobrok készítéséhez?
Több minden összeadódott a textilszobrokkal kapcsolatban. Rajztanár vagyok, mindig érdekelt a képzőművészet, alkottam korábban is, de nem szobrokat készítettem, hanem inkább rajzoltam és festettem. Ehhez kapcsolódott aztán a ruhatervezés, a textilek imádata, és valahogy ez a kettő ötvöződött a szobroknál. Maga az ötlet abból az anyagból indul ki, aminek segítségével a textil kikeményíthetővé válik. Ez egy kreatív termék, amire az interneten találtam rá. Kipróbáltam és onnantól fogva ez már szerelem.
Ha jól értem az ötlet abból fakadt, hogy láttad az interneten és gondoltad te is kipróbálod?
Igen, mivel a textilt imádom! Érdekes volt látni és nagyon tetszett, ahogyan a textil viselkedik ennek az anyagnak a hatására. Gondolatomban sem volt, hogy szobrokat készítek majd, csak szerettem volna kipróbálni ezt a technikát.
Milyen lépések kísérik a szobrok születését?
Egy drótvázzal indul az egész, amivel a testet és mozdulatot próbálom megfogalmazni. Erre az alapra formálom meg agyagból a testet. Ez nem egy gyors műfaj, hiszen amíg megtalálom a kívánt mozdulatot sokat bíbelődök vele. Aztán jön a textil, amit valamilyen maradék anyagból szabok ki, piciben. Itt jól jön a szabás-varrás tudásom. Felöltöztetem a figurát és jöhet a kikeményítés. Kísérletek garmadával lehet egy alkotás során találkozni. Natúr színeket kedvelem elsősorban, ezért használom a bronzszínt szinte minden szobornál. A többi szín nekem kevésbé jön be.
Látványosan a nőiesség, maga a nő van a középpontban a szobraidnál, aminek nyilván megvan a miértje.
Ez valószínűleg abból adódik, hogy számomra egy szép esésű textil, egy ruharedő a nőkön mutat jobban, mint a férfiakon. Ruhatervező vonalon indultam el, gyakorlatilag egy nőies alapon. Amit korábban megterveztem nagyban, azt itt leképeztem kicsiben. A legtöbb interneten látott ilyen technikával készült szobor gyakorlatilag csak a textilre alapul, de én nem tudtam elérni így a kívánt hatást, azt hogy a test olyan legyen, amit látni szeretnék a ruha alatt. Ugyanúgy, mint az életben itt is, egy jó alakon áll jól egy igazán szép ruha. Ezért egy jól megformált, szép testen szerettem volna látni a textilruhát. Agyaggal, klasszikus szobrásztechnikával formálom meg a testet és a mozdulatot majd felöltöztem textillel. Tehát a szobor teste az agyag, a ruhája pedig a textil.
Művészet vagy hobbi? Mitől művészet vagy mitől hobbi?
Ez jó kérdés, fogalmam sincs. Valaki művészetnek mondja, szerintem nem az. Jobban mondva ez egy technika, amivel művészi hatást lehet elérni és én próbálok ebbe az irányba mozdulni. Másképp látja ezt egy olyan képzőművész, aki ezt nem értékeli annak, vagy nem fogadja el úgy, míg egy laikusabb ember, – akik valljuk be többen vannak, – tud benne gyönyörködni.
Bevallom őszintém, számomra annyira egyediek a textilszobraid, hogy amikor először láttam őket, meghökkentem a csodálattól. Annyira átjön, hogy a nőknek szól a szobrokból áradó energia. Mi az, amit te közvetítesz üzenetként a szobrok által?
Az üzenet pont az, hogy igényeljük a harmóniát, a szépet, ami jó, ha körülvesz minket, elsősorban a női lelket. Amikor otthon kirakom őket, saját magam számára is jó érzést kelt ránézni ezekre a szobrokra. Úgy gondolom, hogy bárkinek az otthonában ugyanezt a hatást kelti, legalábbis ezt kapom vissza azoktól a vevőimtől, ismerőseimtől, akiknek már díszíti a lakását.
Talán a bronzszín és a textil váltja ki ezt az élményt. Van benne melegség, ami a megfelelő helyen különleges hangulatot áraszt. Előfordult olyan eset is, amikor egy kedves ismerősömnek nagyon tetszettek a szobraim, de tanácstalan volt amiatt, hogy nem illik a bronz a szürkés-mályvás hálószobájába. Az ő kedvéért megcsináltam olyan árnyalatban, ami passzolt a szobához, így nagy örömmel vitte magával a szobrot. Most, hogy már több helyen megjelenek velük, érkeznek megrendelések férfiaktól is. Pl a legutóbbi ilyen jellegű felkérés a halál megjelenítése volt.
Ez izgalmasan hangzik! Hogy érintett a halál témája? Kapsz ezek szerint egyedi felkéréseket is?
Mivel kaptam hozzá instrukciókat, kicsit hátérbe szorult a művészi szabadságom, de nem vitt arra az útra, amire magam nem mentem volna. Érdekes kihívás volt, szerettem. Igen, egyébként egyre több egyedi felkérést kapok, aminek nagyon örülök.
Mi az, ami megihlet, és alkotásra ösztönöz? Milyen az, amikor csak a saját örömödre alkotsz?
Mióta élek, ez van, mert ha van egy kis szabadidőm, nekiülök. Volt időszakom, amikor varrtam, rajzoltam. Manapság erősen meghatározza az alkotásra fordított időmet, hogy mennyi szabadidőm van, mert mostanság sajnos elég kevés adódik. Vannak ötletek, képek a fejemben, amelyek innen-onnan bent ragadtak és tudom mi lesz az, amit legközelebb kipróbálok.
Kicsit visszakanyarodva a női témához. Mennyire befolyásolja a saját nőiességed, az életedben nőként megélt dolgok és lelkiállapotok azt, ahogy alkotsz?
Abszolút észre lehet venni. Ízig-vérig nőies nőnek tartom magam, sokan mondták, hogy olyanok a szobraim, mint én magam…. Egyszer megkérdezte tőlem egy férfi, miért csinálok nőként női szobrokat. Azt feleltem nehezen visznek el keményebb, férfias témák. A lágyságot, finomságot, harmóniát keresem az életben és a szobraimmal is ezt szeretném tükrözni. Egyébként ezért is vacillálok azon, hogy művészet vagy nem művészet, amit csinálok, vagy egyáltalán hol vagyok ezzel az egésszel, mivel nem mindig az inspirál, hogy mélyről jövő gondolatokat mutassak meg, inkább az, hogy valami harmonikusat, szépet alkossak. Amit a kezemből kiadok, az legyen esztétikus, igényes.
Vajon abból, ahogy egy hölgy választ a szobraid közül, lehet következtetni arra, hogy vajon miért pont azt a szobrot választotta? Ergo, milyen típusú nő?
Nem gondolom, hogy ez ennyire konkrét lenne. Inkább azok a hölgyek nyúlnak az absztrakt szobrok felé, akikben van egy kis művészi hajlam, vagy igény. A többség inkább a klasszikusabb, valósághűbb, de nőiesebb megfogalmazást keresik. Nagyon népszerű az a szobrom, ami egy kövön ülő, kalapos dívát ábrázol. Szinte mindenki ízlésének megfelel. Még azok is megdicsérik, akik az elvontabb szobrot választják.
Hány szobrot készítettél már? Egyáltalán megtartod őket?
Nem számolom. Egyébként most nincs otthon egy sem. Elajándékozom, eladom őket. Sok barátomnál az otthonukban nézegetnek a szobrok.
Van, hogy fáj, amikor elviszik valamelyik kedvenc alkotásaidat?
Mindegyik fáj egy kicsit, mert mindegyik a gyermekem. De nem ragaszkodhatok hozzájuk. Fotóm mindegyikről van.
Mennyire szerepel a terveid között egy saját kiállítás szervezése, ahol megmutathatod a termékenységedet és egyediségedet?
Bakancslistás és tervben is van, mivel van rá egy felkérésem. Most úgy néz ki, hogy ősszel meg is valósul, mert a nyarat arra szánom, hogy ezzel tudok majd száz százalékig foglalkozni.
Ha a jó tündértől egyetlen dolgot kérhetnél a szobrászkodással összefüggésben, mi lenne az?
Egy klassz műhely!
El bírod képzelni, hogy a jövőben csak ez legyen a fő profilod?
Azért mondok erre nemet, mert hosszú idő után, nemrég tértem vissza a katedrára, és úgy érzem megtaláltam ott is a helyem. A szobrászkodás és a tanítás maximálisan kiegészíti egymást, hiszen rajz és művészettörténet tanárként is művészettel foglalkozom. Így kerek nekem az egész.
Most, hogy újra gyermekekkel foglalkozol, mit üzennél azoknak a diákoknak, akik leendő művészként hallgatják az óráidat?
Természetesen támogatnám őket ebben a gondolatban, de a gimnáziumban tanítva számomra a legfontosabb, hogy ne csak azoknak a gyerekeknek adjak inspirációt, akik ezzel akarnak majd foglalkozni, hanem a kevésbé ügyes gyerekeket is le tudjam kötni, sikerélményt, nyugalmat, kikapcsolódást adjak nekik az alkotás által és ne egy szükséges időtöltés legyen csak számukra a rajzóra. Folyamatosan olyan feladatokban gondolkodom, ahol ezek a gyermekek is kapnak ösztönzést arra, hogy alkossanak.
