A Vidéken újrakezdők: ingatlanos kereső-kínáló csoport oldalán bukkantunk rá Béltelki Katalin irására, aki nagy alapossággal járta körül a vidékre költözés témakörét. Az alábbi gondolatok hasznosak lehetnek mindazoknak, akik még csak fontolgatják a városi élet elhagyását, fontos mankót jelenthet a már folyamatban lévő keresőknek, de azok is szeretni fogják, de minimum elgondolkodnak rajta, akiknek már van egy kis tapasztalatuk kis- és nagytelepülésen élni egyaránt.
„Először is: ahogy azt már a bölcs Konfúciusz is megmondta: Google a barátod. […] Konkrétan a fotelod kényelméből megnézheted az utcákat, de akár isten-ne-adja, el is utazhatsz oda körülnézni. Nézd meg milyenek az utcák. Rendezettek, takarosak, vagy csupa szemét, régi, düledező házak stb.? Mérd fel. Fel tudod mérni a vallásosságot is amúgy a wikipédia lapja alapján, ha érdekel, hogy milyen felekezet van, mennyire tudtok beilleszkedni. Aztán nézd meg – ha van – a falu honlapját. Régi, elavult vagy rendszeresen frissített? Összehányt info-katyvasz, vagy igényes, áttekinthető? Sugárzik belőle törődés, odafigyelés, vagy csak összedobták, mert muszáj volt? Másfelől itt vannak általában leírva a szolgáltatások is: orvos, posta stb. Ezeket mindig vedd figyelembe, mielőtt gyerekkel költözöl! Szóval amit csak a Google neked fel tud tárni a településről, MINDENNEK JÁRJ UTÁNA!
Másodszor: a falusi életet szervezni kell. A kisbolt, ha van, mindig drága. Ő a kereskedelmi lánc legvége, nem feltétlenül nagyker áron szerzi be a cuccot, és ő is ráteszi a hasznát. Hajnalban nyit, délben már zárva van. Nem onnan fogod etetni a családodat. Az a bolt arra jó, hogy ha sütés közben jut eszedbe, hogy pont nincs elég liszt, leszaladsz. A készlete pont ilyen „túlélő-felszerelés”. Egyféle margarin, egyféle (olcsó) szénsavas üdítő, általaban a leggagyibb márkák. A drágát senki nem veszi meg, nem fog tartani belőle. Amúgy mindenki a nagybevásárló központba jár, meg a piacra. Sok helyen van azonban mozgó bolt is. Jön a teherautó és zenél, mint a Family Frost, csak mindegyiknek más dallama van, van amelyik szöveget is mond. Zöldség, pékárú, hús, tejtermék, takarmány, szóda, gázpalack stb. szokott a kínálatuk lenni. Megvan, hogy melyik melyik napon és milyen időközben jön. Nem jön pontosan. Van amikor feltartják az előző faluban és késik. Ezért kint kell lenned, vagy egy utcára néző ablakú szobában és fülelned kell. Ez városiként nagyon újszerű lehet, de ha meg van autód, akkor ezek valszeg nem érintenek, mert beülsz és elmész a TESCO-ba. Az orvos nem rendel minden nap a faludban, néha másik faluban rendel. Gyerekorvos általában csak egyszer a héten van a faludban. Ha baj van, távgyógyítás van meg mentő. A falusi nem futkározik minden apró-cseprő szarsággal orvoshoz. Illetve fontos megjegyezni, hogy mivel nagyon gyér a tömegközlekedés, szinte mindenkinek van kocsija. Lehet, hogy egy szakadt, pöfékelő akármicsoda, de van. A nyugdíjasoknak sokszor nincs, ők bizony rászánnak egy egész napot arra, hogy hivatalba/orvoshoz/boltba menjenek, mert hiába gyors az ügyintézés, a buszra órákat várnia kell, tehát igen, rámegy az egész nap. A dolgozó embereket sokszor a cég saját busza szedi össze reggelente, ugyanígy vannak iskola/óvoda buszok is. Ezeknek mind járj utána, kérdezd a polgármestert, írj e-mailt az önkormányzatuknak, örülni fognak az érdeklődésednek, szívesen és büszkén sorolják fel neked a faluban elérhető szolgáltatásokat.
Harmadszor: a szomszédok. Igen, ez gyakorlatilag a ház szépségénél is fontosabb, mert egy szar viskót még fel tudsz szépíteni, de a szomszédokat nem. Ennek is járj utána, menj el a faluba, ha találkozol valakivel az utcán, udvariasan állítsd meg, köszöntsd, és kérdezősködj a helybéliekről, meg hogy milyen itt lakni. Általában szívesen panaszkodnak neked az emberek, de próbálj meg a sorok között is olvasni. Van aki őslakos és el tudja mondani a változásokat, amik végbementek a faluban a történelem során, van aki hozzád hasonlóan máshonnan jött és azzal a településsel fogja neked összehasonlítani. Általában elmondható, hogy a drágább helyek az iskolázottabbakat vonzzák. Önmagában a magas iskolázottság még nem jelent kultúráltságot is, de azért sokat nyom a latba. Megintcsak érdemes megnézni a szomszéd házának, kertjének állapotát. Gyújts be minél több információt, szívd magadba a hely kisugárzását, mert amit többen is írtak: vásárlás előtt nem gondoltak rá, aztán már késő volt.
Negyedszer: a kor nagy háborúja: jön a városi vidékre, szeretne csendet és nyugalmat, amit a reklámokban látott a természet szépségéről. Igen, ledózerolja a veteményest, a gyümölcsfákat és golfpályát telepít, meg medencét, meg játszóteret a kölykének. És bepereli a szomszédot, aki merészel vidéken élelmet előállítani magának. Mert neki természetes, hogy az étel a TESCO-ban terem, rögtön steril csomagolással születik a marhahús, meg a zöldség sem trágyában terem véletlenül sem. De a vidéki emberek között is akad gazember, aki kínozza, hanyagolja az állatait, és emiatt azok a saját szarukban kényszerülnek leélni az életüket és ennek bűze terjeng mindenfelé, vagy láncon éli a kutya az életét és ugat, sír, minden baja van, de a gazda csak a profittal törődik, szemében az állat egy lélektelen eszköz. Szóval mindkét félnek van vaj a füle mögött. A családdal üljetek le és beszéljétek meg, hogy mivel akartok foglalkozni. Ha a reklámban látott steril, tündi-bündi természetbe vágytok, keressetek olyan települést, ahol mindenki más is ezt valósította meg (valszeg marha drága lesz és 90%-ban burzsoá lakja az ilyen települést, készüljetek fel). Ha gazdálkodni akartok, akkor egy olyan települést keressetek, ahol mindenkinek van valami jószága. A legtöbben baromfit tartanak, ami ugye kukorékol – tehát ha te is tartasz valami állatot, ami „zajong”, nem fogja őket zavarni. Olyan közegbe menj, ahova való vagy. De hogy hova való vagy? Ezen bizony meditálnia kell az egész családnak, tűpontosan tudni kell, hogy mit akartok az élettől, milyen életre vágytok, és ez egyébként nehezebb, mint gondolnád. A házasság is rá tud menni erre, mert a vidék bizony próbára teszi a kényelmes embert!
Ötödször: a gyerekkori romantikus emlékek. Hát csak óvatosan. Sok olyan dolog van, amire nosztalgikusan emlékszünk vissza, hogy nagyszüleink hogyan csinálták, de az ma már elavult, sőt állatkínzó módszernek minősül, vagy egész egyszerűen létezik sokkal jobb/egyszerűbb/olcsóbb megoldás is. Próbáljunk meg nem az érzelmeink, hanem az értelmünk alapján döntéseket hozni. Gyerekként semmi dolgunk, gondunk nem volt, mindent a felnőttek intéztek, és mi csak arra emlékszünk, hogy végtelen szabadságunk volt nyáron a nagyinál. De felnőttként neked kell a veteményest megcsinálnod, az állatokat gondoznod, a számlákat befizetned valamilyen pénzből. A kerti zöldség nem gyalogol be a konyhába, nem főzi meg magát, a csirke nem konyhakész állapotban kopogtat reggel 8-kor az ablakon, hogy kezdheted a húslevest főzést, ő készen áll. És ami nagyon fontos: úgy emlékszünk magunkra, mintha a saját ügyességünknek és jóságunknak köszönhetnénk, hogy kevés sérüléssel úsztuk meg a gyerekkort, de igazából a szüleinket idegronccsá tettük a bajkeverésünkkel és az ő éber figyelmük óvott meg minket a saját ostobaságunktól. Ezt saját gyerekünk fogja megtanítani nekünk. A kert pedig veszélyesebb hely a gyereknek, mint a panel szoba, e sok-sok munka mellett tehát még a gyerek is nagyobb gond az átlagosnál vidéken. Meg ahogy fentebb említettem, szervezni kell az életet. Pl. gyerekként nem emlékszel arra, hogy az esti fürdéshez a nagypapi már 4 órakor elkezdett begyújtani a vízmelegítőbe és félóránként ránézett, pakolt rá, esetleg befúvással újraszította, gyufával újragyújtotta a tüzet, ha kialudt, szellőztetett, ha a szél visszafújta a füstöt a kéménybe, de fürdésed előtt egy órával már csukta az ablakot, hogy meleg is legyen a fürdőszoban, ne csak jó levegő. Panelban meg alapból egész évben langyi a fürdőszoba és a csapból autómatikusan jön a melegvíz. Kicsit másfajta élet, nem? Nem emlékszel arra, hogy havonta kitakarította nagyanyád a kályhát és a kéményt, hogy könyékig kormos volt és fél kiló port letüdőzött azért, hogy mikor jöttök karácsonyozni, ne kapjatok szénmonoxid mérgezést (ezutóbbit én is a napokban tanultam meg, még jó hogy volt szén-monoxid jelző készülékem, mert amúgy most lehet, nem pötyögnék itt….). Meg például őseink szét****ták a hátukat a kapálással, ma meg már tudjuk, hogy ártunk vele a földnek, Gyulai Iván szépen elmagyarázza nekünk az oktatóvideóiban, hogy miért nem jó úgy gazdálkodni, ahogy a nagyszüleink tették, és miért kell mulcsoznunk és biológiai növényvédelmet alkalmaznunk, ha el akarjuk kerülni az apokalipszist. Nem minden úgy jó, ahogy az őseink csinálták. Sok mindent nem tudtak az öregeink, mert honnan is tudták volna, ha nem volt mikroszkópjuk, meg kutatócsoportjuk, laboratóriumuk. De nekünk már van. Szóval a nosztalgiát szépen csomagold be díszdobozba és tedd fel a szekrény tetejére, majd járj utána a legújabb kutatási eredményeknek, a legújabb környezetvédelmi eljárásoknak, módszereknek, kályháknak stb. és legyél okosabb, bölcsebb gazda, mint nagyszüleid voltak – nyugodjanak békében, legjobb tudásuk szerint cselekedtek.
Utószor: gyerekek. Hát erről is lehetne egy külön előadást tartani, hogy mi a különbség az elképzelés, a rózsaszín propaganda meg reklámok és a valóság között, de én most csak a vidékre költöztetett gyerekekről szeretnék pár szót szólni. A gyereknek tök mindegy, hogy bio vagy nem bio az étel, csak finom legyen. Fel nem foghatják még a vegyszereket, meg az egészség fogalmát. Nekik nagyon sok minden, amin mi szarrá görcsöljük magunkat mindegy, viszont amit meg fontosnak tartanak, sokszor mi hessegetjük el. Nem lesz boldogabb a gyerek a jurtában, ha a szülei alkalmatlanok a gyereknevelésre, számára érzelmi biztonságot nyújtó közeg felépítésére. Nem lesz boldogabb a gyerek a saját, privát játszóterétől, ha a szülei olyan távol dolgoznak az otthontól, hogy alig látja őket, és akkor is idegesek és nem érnek rá vele foglalkozni. A gyerekek csak addig szeretik az állatokat, ameddig nem találnak izgalmasabb játékot. Nem fogják ganézni a jószágot, etetni is csak eleinte poén nekik. A kicsi gyerek kifejezetten bajkeverő az állatokkal szemben, mert akaratlanul is megtépi a bundáját, farkát stb., amire az állat támadhat, vagy – mivel sok állat érti, hogy ő gyerek, és türelmesebb vele – később kerülheti a gyerek társaságát, amitől ő egyfolytában panaszkodik és haza akar majd menni. A gyerek azt várja az élő állattól, hogy szolgálatkészen lesse az ő kívánságait és nem érti, ha mondod neki, hogy annak saját kedve, hangulata van. Az ábrándod, hogy majd a gyerek egész nap eljátszik az állatokkal, mint Maugli, igen csúnya meglepetésektől fog szertefoszlani. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb jószág véletlenül is kárt tehet a gyerekben, ahogy az anya disznó is ráfekszik néha a kismalacaira és kinyírja őket. Azért szül sokat, hogy legyen esélye néhánynak megérni a felnőttkort. A kicsi gyereket nem fogja lekötni az állat, mert nem olyan irányítható, mint a plüssmaci/barbi baba, a kamasznak meg emberi társaság és buli kell, meg minden ami az ő korosztályának menő. A kamaszkor hamarabb beköszönt, mint gondolnád! Az én lánykám pl. még csak 8 éves, de már látom rajta a változásokat! Nem köti le, hogy gomba nő a kertben, mint évekkel ezelőtt, és nem érdekli a kiskacsa, kiskecske. Legalábbis nem hosszútávon, és főleg nem úgy, hogy napi feladat és neki segítenie kell. Cukinak tartja őket, de az állatokkal nem lehet olyan sokféle dolgot játszani, mint a korabeli gyerekekkel. A vidéki kamaszok nem véletlenül vágynak városba. Unják a vidék nyugalmát. Itt nincs esemény, nincs buli, nincs semmi. Ami van, az is olyan low-budget, és sokszor évtizedekkel le van maradva a városi bulikhoz képest. Nincs hobbi szakkör, tanfolyam, és nehéz ismerkedni is. Ne felejtsd el, hogy kamasz gyereked már szerelmet is keres, falun meg van kb. 5 gyerek rajta kívül, általában mind kiesnek a keresett nem és korosztály halmazából. Nagy álmokkal lemész, hogy majd milyen boldog természetgyerek lesz, és folyamatosan veszekedni fogsz vele. Az álmod szertefoszlik. Régen nem sok izgalmas játék volt, de ma már 2021-ben olyan lenyűgöző játékprogramok vannak, koncertek rengetegféle zenei műfajjal és úgy egyáltalában egy olyan széles választék van szórakozásból, hogy nem fogja lekötni, hogy botból készítsen íjakat. Lehet ezen sírni meg sóhajtozni, hogy régen minden jobb volt, de azért nézzük meg, hogy az öregek közül is milyen sokan vannak fenn a neten, mennyi időt töltenek YouTube-on, Facebook-on. Szóval minden jobb volt, de azért a modern technológia sem rossz. A gyerekednek meg kell adnod a lehetőséget, hogy a modern szórakozásformákat is megélhesse, járhasson őt érdeklő hobbitanfolyamra, mert különben nem lesznek barátai és utálni fogja a vidéki életet – úgy kb. 50 éves koráig, amikor már vágyni fog a békére. De ahhoz, hogy az ember vágyni tudjon a békére, meg kell járnia a hadak útját. Biztosítsd számára az élményeket, kalandot, szórakozást, hogy gördülékenyebben menjen ez a „vidékre költözik a család” projekt, és hagyd a rózsaszín álmot a reklámokra, meg romantikus filmekre. A családod a valóság síkján létezik.
Lehetne még sorolni a tanácsokat, de már így is hosszú lett ez a poszt. A lényeg: ne úgy hozzál életre szóló döntést és költözz le, mint egy izgatott kisgyerek, hanem mint egy higgadt, gyanakvó, alapos felnőtt! Sok szerencsét kívánok mindenkinek!”
Borítókép: Deviantart