Ujj Mészáros Károly szemével nézni a világot egészen különös élmény. Ezt megtapasztalhattuk a Liza, a rókatündér imádnivaló hanhulatú képkockáiban, és erre számíthattok a hamarosan mozikba kerülő X – A rendszerből törölve című bűnügyi thrillernél is, ami egészen magába szippantja az embert.
Ez esetben a rendező nem csak műfajt váltott, hanem vele együtt egy egészen rendhagyó látványvilágot is létrehozott, olyat, amire az ember évek után is emlékezik. És ez már valami.
Még mielőtt rátérnék a történetre vagy a szereplőkre, feltétlenül meg kell említenem a képeket, a speciális effektekkel vászonra álmodott felvételeket, melyek már az első percben, a főcímnél félhangos „wow”-ot csaltak ki belőlem. Szacsanov Martint illeti a dicséret ezért, akitől már a Jupiter holdjánál is láthattunk figyelemreméltó dolgokat, de ebben az új filmben szó szerint kifordította a négy sarkából a világot. Imádtam!
De mit ér a fantasztikus látvány és sztori, ha nincsenek mellett jó színészek? Itt szerencsére vannak: Balsai Móni a főszerepben remekül alakítja a pánikbeteg rendőr-zsenit, aki nem tudja megfelelően használni képességeit, mióta megözvegyült, ezért senki nem is veszi komolyan. A rendőrség kötelékeibe bepillantást engedő történet másik főszereplője Schmied Zoltán, a vidékről frissen felhelyezett nyomozó, akinek felkelti érdeklődését a furcsa kolléga és az ügyek, amelyek szerinte nincsenek rendben.
Tovább haladva a színészgárdán: Kulka János, Molnár Áron, Bede-Fazekas Szabolcs, Szirtes Ági szintén hozták a szintet, de lehetne még sorolni jópár nevet, akiknek megadatott, hogy akár csak néhány másodpercre is, de felvillantsák tehetségüket.
A forgatókönyv Ujj Mészáros Károly és Hegedüs Bálint közös munkája, amibe kusza nyomozati anyagok, magyar valóság, korrupció és politika úgy fért bele, hogy közben helyet kapott a devizahitelek utózöngéje, a gyerek-szülő téma, és egy erőtlen szerelmi vonal is. Ami engem még nagyon megfogott a látványon kívül, az a hamisítatlan „hazai íz”: az igazság felszínre kerülésének furcsa módja, az emberek önvédelmi mechanizmusának remek érzékeltetése – a fordított világ, amiben élünk.
És még mindig nem írtam le, miről is szól a film. A választások előtti Magyarországon rengeteg bűnügy ad naponta munkát a Budapesti Rendőr-Főkapitányság munkatársainak, köztük Évának, aki különös összefüggéseket fedez fel a lezárt öngyilkosságok között. Lévén, hogy erős pánikbetegségben szenved, senki nem veszi komolyan, még saját kamaszlánya se otthon, egyedül az új nyomozó hajlandó foglalkozni azzal, amit mond. Éva a nyomozás során saját életével is kénytelen szembenézni…
Nem kell ahhoz traumát megélni, hogy átérezze a néző a szereplők félelmét, hogy megértse a megalkuvások miértjét, átlássa a bemutatott szervezet működését, az iskolában uralkodó állapotokat, az otthon és és még sok minden mást, ami a filmben szerepel.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a közel két órás magyar valóságot, ami mellé zseniális, nemzetközi díjakat érdemlő képeket, szuper zenéket és egy jó történetet is kapunk.