Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, aki Bacsó Péter kultikus filmjében, A tanúban megteremtette a 20. század kisemberének archetípusát.
Krampner Ferenc néven született 1925. október 4-én a Békés megyei Gyomán, s már kisgyermekként színházasdit játszott. A kereskedelmi szakközépiskola elvégzése után a Színművészeti Akadémiára jelentkezett, a felvételin Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című versét szavalta, s a vizsgabizottság már a negyedik sornál félbeszakította: „Fel van véve!” Művésznevét is ekkor kapta, a bizottság egyik tagja ott helyben keresztelte át „Legyen maga Kállai, mint a miniszterelnök!” szavakkal.
1944 szeptemberében megkezdett színi tanulmányai novemberben már véget is értek, mert a főiskola épülete bombatalálatot kapott. Budapest ostroma után még el sem hallgattak a fegyverek, amikor 1945 januárjában Both Béla szerződtette a Szabad Színházhoz, még ugyanezen a napon Bárdos Artúr – dupla gázsit ígérve – a Belvárosi Színházhoz csábította át. René Fauchois Vigyázat, mázolva című színdarabjában debütált, s alig huszonegy évesen, 1946. november 8-án hatalmas sikert aratott a Rómeó és Júlia férfi főszerepében. Két év múlva a Major Tamás által vezetett Nemzeti Színház tagja lett, ahol első bemutatója Gorkij Ellenségek című darabja volt. Több mint fél évszázadon át tartozott a nemzet első színházának társulatához, 1989-től örökös tagként. 2000-ben a Magyar Színház művésze lett, utolsó bemutatóján, 2005 decemberében Rejtő Jenő-Schwajda György: A néma revolverek városa című darabjában lépett színpadra.
Minden stílusban és műfajban, komédiában és tragédiában, színházban és filmben jelentőset alkotott. A klasszikus és a kortárs világirodalom, a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel, Othello Cassiusától a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig.
Jellemábrázoló művészete a kisemberek megformálásában teljesedett ki. Szép orgánumát mértéktartóan, mindig az ábrázolt alak megvalósításának szolgálatában használta, alakításait gyakran színezte humor és irónia. Emlékezetes volt Shakespeare Macbeth, Móricz Úri muri, Büchner Danton halála, Gogol A revizor, Gorkij Éjjeli menedékhely, Machiavelli Mandragóra, Csurka István Döglött aknák, Móricz Zsigmond Rokonok című drámájában. Németh László Villámfénynél című darabjában nem csak játszott, 1996-ban a Várszínházban maga is színpadra állította a művet.
Filmszínészként is jelentős alakítások fűződnek a nevéhez. A felvevőgép elé 1943-ban lépett először, játszott a 2×2 néha 5, A császár parancsára, a Katonazene, az Iszony, az Egy őrült éjszaka, a Déryné, hol van?, az Ezek a fiatalok, A hamis Izabella, a Mi lesz veled Eszterke?, a Szeressük egymást gyerekek, A legényanya, A három testőr Afrikában, a 6:3, avagy, játszd újra Tutti, A miniszter félrelép, az Ámbár tanár úr, a Werckmeister harmóniák, az Üvegtigris, a Rokonok című filmekben.
Egy nagy fekete autó jelenik meg Pelikánék házánál, és magával viszi a börtönből nem régen szabadult családfőt, aki fel van készülve a legrosszabbra. A vesztőhely helyett egy különös házba kerül, ahol megismeri a rejtélyes Virág elvtársat. Sima modorú vendéglátója malacsülttel kínálja, majd közli vele, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, és hogy „egyszer majd kérni fogunk magától valamit”. Noha önmagukban is szellemesek ezek a mondatok, igazán ikonikussá Őze Lajos zseniális alakításának köszönhetően váltak, Kállai Ferenc pedig itt is tökéletesen hozza a nép egyszerű gyermekét, aki aláveti magát a hatalmasság akaratának, de lelkesedés helyett fanyar rezignációval fogadja a sorsát.
Ivicz István (Kállai Ferenc) szívszorító nagymonológja a fogadott gyerekeiről, akiket annyira megszeretett, hogy „elkísérte” őket Auschwitzba, bár ő maga nem volt zsidó. Kállai Ferenc magasba ívelő alakítását Koltai Lajos operatőri munkája is megsegíti, ahogy lassan köröz az asztal körül, majd rázárja a képet a színészre. A fények lassan kialusznak, az árnyékok beszippantják a társaságot, ahogy a holokauszt is elemészti a családot.
Egy korszak jelképévé vált Pelikán József gátőr megformálásával Bacsó Péter 1969-ben forgatott, hosszú időre betiltott filmjében, A tanúban – a rendező azt mondta róla, hogy Pelikán Józseffel a 20. század kisemberének archetípusát teremtette meg.
Szerepelt a történet folytatásában, az 1994-ben bemutatott Megint tanúban is. Utolsó mozifilmjét, a Noé bárkáját Sándor Pállal készítette 2006-ban.
Színpadi és filmes munkái mellett rádiójátékokban és kabaréban is vállalt szerepet, hangját több lemez őrzi. Szerette a fiatalokat, felkarolta a tehetségeket. 1977 és 1990 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985 és 1989 között országgyűlési képviselő, a parlament kulturális bizottságának tagja volt.
Művészi tevékenysége elismeréseként 1956-ban és 1958-ban is megkapta a Jászai Mari-díjat, 1966-ban az érdemes művész, 1970-ben a kiváló művész címet, 1973-ban a Kossuth-díjat. 1981-ben Pro Urbe-díjjal tüntették ki. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést vehette át. 1996-ban szülővárosa, Gyoma, 1998-ban Budapest díszpolgárává választották. Több alkalommal elnyerte a Magyar Filmszemle legjobb férfialakítás díját, valamint a filmkritikusok elismerését. 1996-ban bekerült a halhatatlanok társulatának örökös tagjai közé, 2002-ben a nemzet színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike lett. 2006-ban Prima Primissima díjjal, Maecenas-díjjal, valamint a Táncsics Mihály Alapítvány életműdíjával tüntették ki.
Több könyv jelent meg róla, életéről portréfilm is készült. Pályafutását mutatja be az MTI Film, Színház, Muzsika című fotóalbum-sorozatának 2009-ben megjelent harmadik kötete.
A nevét viselő életműdíjat 2011-ben adták át először a színházi világnapon. A kitüntetéssel azokat a színészeket és technikai munkatársakat jutalmazzák, akik a régi Nemzeti Színház és a Magyar Színház művészeti munkájában legalább húsz éven át kiemelkedő szerepet vállaltak. 2013-ban avatták fel mellszobrát a Nemzeti Színházban, s emléktábláját a Szent Lukács Gyógyfürdőben, amelynek törzsvendége volt. Születésének 90. évfordulóján, 2015-ben emlékévet rendeztek, Gyomaendrődön tiszteletére egészalakos, ülő szobrot állítottak. Szülővárosában róla nevezték el az alapfokú művészeti iskolát, nevét viseli egy utca és a Művelődési Központ.
Forrás: Nemzeti Filmintézet