Idén új kedvenc női alkotót fedeztem fel magamnak Kapolcson. Komlódi Judit képeire először inkább csak rácsodálkoztam, majd később, minél többet nézegettem őket, kezdtem egyre jobban megszeretni és mind közelebb érezni magamhoz a figurákat. A civilben művészeti oktatóként tevékenykedő képzőművész a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett tervező grafikus, valamint vizuális- és környezetkultúra szakos tanárként. Kérdéseimmel egyszerre találtam meg a művészt, a pedagógust, és a benne élő nőt.
Hogy emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Mit adott neked a MOME?
Nagyon szerettem az egyetemi éveket, rengeteg kreatív feladatunk volt, nem csak alkalmazott grafikai jellegű, hanem tárgytervezésen át, az illusztráción keresztül, a modellezésig minden. Nagyon meghatározó évek voltak, hiszen sokféle területen kipróbálhattam magam. Ez a hozzáállás azóta is jellemző rám; többféle területen dolgozom párhuzamosan. A festészet és a grafika a fő irány, de színházi látványtervező munkáim is voltak. A tanítás végigkíséri az életemet: mozgókép- és animáció tervező szakon tanítok Debrecenben, a Medgyessy Ferenc Művészeti iskolában. Két éve létrehoztam egy saját brandet ARTKOMKOM néven, ami különböző design termékeket takar, a saját képi világomra épülve.
Mikor alakult ki a saját egyéni stílusod?
Amikor felvettek az egyetemre, még egyáltalán nem voltak olyan munkáim, ami a későbbi, sajátlagos világomra utaltak volna. Akkor fontos volt számomra a modell utáni rajzolás, ami jól is ment. Olyan elkötelezett voltam, hogy még a szegedi bonctanra is bejártam, hogy az anatómiát jobban elsajátítsam. Festeni az egyetemen kezdtem, de míg a rajzolásban mindig törekedtem a látványra, addig a festészetben annyira felszabadultnak éreztem magam, hogy rögtön eltávolodtam a valóságtól, átalakítottam a modelleket, túltoltam a karakteri sajátosságaikat, egész nagy sorozatokat készítettem, de itt még csak akrillal és pasztellel dolgoztam. Később egy illusztrációs munka során megjelentek az első olyan karakterek, amit már magaménak mondhattam. Több korszakom volt, de az alapvető stílusjegyek, hogy figurális és groteszk a látásmódom, megmaradt.
Érdekes dolog ez az egyéni stílus. Én nagyon kevés igazán eredeti alkotással találkozom, pedig azt gondolnám, hogy a tehetség idővel szükségszerűen hozza magával. Szerinted mitől függ, hogy valaki szembe merjen menni az aktuális irányzatokkal és felvállalja magát?
Szembemenni az aktuális trendekkel nem volt szándékos a részemről. Nem egyfajta lázadásról vagy hasonlóról szólt, hanem egyszerűen alapból ilyen vagyok. Az egyéni utamat akarom járni, ez érdekel, ez jelenti a számomra a kihívást. Természetesen művészként fontos a pozitív visszajelzés, de nem ez határozza meg, hogy mit fogok alkotni, hanem sokkal inkább az élethelyzetem, a lelkiállapotom, az érzéseim; a nyugalmam vagy nyughatatlanságom a mozgató rugó. Hiszek az egyéni utakban, és általában az ilyen típusú művészek is állnak hozzám közel. A festészet nem lesz attól öncélú, mert önkifejezésként használod, hiszen a művek értelmezése úgy is a legtöbb esetben szubjektív. Hogy másnál ez hogyan működik, azt nem tudom.
Ha mint oktatót kérdezlek: ezt lehet tanítani? Mit mondasz a diákoknak? Hogyan vezeted rá őket, hogy bátran éljék meg, ami bennük van?
A tapasztalatom az, hogy az ízlés a legnehezebben tanítható dolog. Az ízlés alatt egyfajta látásmódot értek, ami nem egy társadalmilag elvárt trendre vagy sémára vonatkozik, hanem sokkal inkább a rengeteg stílus és irányzat intelligens alkalmazására. Mutathatunk sokféle utat, technikát, stílust, de hogy abból mit fog leszűrni és újraalkotni egy más formában valaki, az kiszámíthatatlan. Hogy ösztönösen jól választ ki egy színt, formát, betűt, olyan tudatalatti folyamatok következménye, amit csak befolyásolni tudunk, de létrehozni nem. Nagyon kevés diákban alakul ki huszonéves korában az egyéni stílus, és valakinek sose lesz, viszont jól fog tudni követni már meglévő stílusokat. Meglepő módon nem feltétlen a szuperul rajzoló diáknak lesz egyéni stílusa, sőt olyannal is találkoztam, aki nem is tudott igazán rajzolni „normálisan”, de ahogy a világot látta ilyen fiatalon, az elképesztő volt. Nekem az a vezérelvem, hogy ne muszájból, hanem örömből alkosson valaki, ehhez viszont sikerélményekre van szükség, mindenkinek önmagához mérten. Nem biztos, hogy egy tehetségesen rajzoló vagy festő diák fog érvényesülni ezen a pályán, hanem az, aki ambiciózus, kreatív és szorgalmas. Van úgy, hogy el kell engednünk embereket, hiába tehetséges, mert egy ponton túl már nem tudsz rá hatni, hogy legyen kitartó és válassza ezt hivatásának. Kell az a bizonyos „belső tűz”, ami egész életedben ott ég, ha művész vagy.
A te életedben volt olyan meghatározó művész vagy mester, aki sorsfordító módon hatott a művészetedre?
Az a típusú gyerek voltam, aki folyton rajzol, fúr-farag, épít, varr, így sose volt kérdés, hogy milyen irányba kell mennem. Bár nagyon sokáig matróz, majd kutyás nyomozó szerettem volna lenni, például a divattervezés is érdekelt. A középiskolás éveimet nem művészeti iskolában töltöttem, így a suli mellett jártam különböző művészeti tanárokhoz. Szegeden a Belvárosi Rajzszakkört látogattam, ahol többek között Pataki Ferenc festőművésztől sajátítottam el a rajzi és festészeti alapokat. Meghatározó tanárom volt még a szegedi években Kiss Alice textilművész is, akitől megtanultam a tervezői gondolkodás alapjait. Nagyon elkötelezett voltam a művészeti pálya iránt, mindig éreztem, hogy dolgom van ezzel, de sokáig inkább a textil és a divattervezés érdekelt. Később alakult ki, az egyetem első évében, hogy szakot váltok, és inkább a grafikát választom. A MOME-n másfajta rendszer van, mint a Képzőművészeti Egyetemen, mert nem egy vagy két mesterrel konzultáltunk, hanem az évek során nagyon sok szakmai tanártól tanultunk. Tanáraim voltak többek között Molnár Gyula és Pálfi György grafikusművészek, a tipográfia művészetébe Virágvölgyi Péter grafikusművész vitt közel bennünket. A klasszikus nagyok közül hatással volt rám Bosch, F. Bacon, Dali, Picasso, Basquiat, Magritte, de sokat merítettem később az olvasási élményeimből is. Nagyon szerettem a groteszk irodalmat, Kaffka, Örkény, Vonnegut, Orwell, mind nagy kedvenceim voltak.
Ezek a nevek azért sejtetik, hogy milyen képzőművészeti stílusok állnak közel hozzád. Az eszközöket illetően, mivel dolgozol?
A festészet és grafika áll igazán közel hozzám, nagyon szeretek olajjal dolgozni, de nem csak vászonra, hanem fára, fémre is. Képi világom stílusát tekintve, játékosan groteszk, szürreálisan komoly, és mechanikusan emberi. Számomra fontos a figuralitás, a felismerhetőség, de nem ragaszkodom a realitáshoz. Az alkotói módszerem az, hogy mindig van egy sketch bookom, amibe színes vázlatokat készítek az éppen aktuális témában, ami foglalkoztat, így a legjobb lenyomatai a hangulataimnak ezek a könyvecskék. Nem minden vázlatot festek meg nagyban, volt olyan téma, amit idő hiányában nem vittem vászonra, és mire odajutottam, hogy megfestem, már nem érdekelt, nem foglalkoztatott. Nagyon vonz a science fiction, az ipari és természetes világok ellentétei, a robotika, de fontos számomra a valóságból való merítés is, még ha munkáimon pont az ettől való eltávolodás látszik.
Honnan ered a robotmánia?
Fogalmam sincs…ez mindig is meg volt, mert imádom a science fiction filmeket, de emlékszem egy nagyon erős álomra, amiben egy Zeppelinhez hasonló repülő szerkezet volt, amit többször megfestettem, valamikor akkor jelentek meg először a mechanikus lények a képeimen. Pár éve elkezdtem gyűjteni a régi, retro játékrobotokat, már számos példánnyal büszkélkedhetem. Itt is az egyéniségeket keresem, nem baj, ha nem működik.
Kedvenceim mégis inkább a fura női alakokat ábrázoló képeid. Imádom, hogy nem tudom őket hova tenni. Amit látok, az megfog, elgondolkodtat, emlékeztet valamire homályosan. Jóféle átsuhanó érzések ezek. Mesélsz nekem erről a sorozatról?
Jó pár éve van egy stabilitás a munkáimban, ami a technikai kidolgozását illeti. Ami folyton változik, az a téma, ami éppen foglalkoztat. A festményeimen szereplő alakokat Utazóknak hívom magamban, akik a saját belső tudatalattim kivetülései, utazók, akik helyettem is elmennek idegen bolygókra, tájakra, és olyan utazók is, akik a saját belső utukat járják végig – jól vagy rosszul. Amikor órákon át festesz egy képet, teljesen beleköltözöl te magad is a vászon és olajfesték egyvelegébe, a részévé válsz. Érzékeled persze a külvilágot, de mégis egy más állapotba kerülsz közben. Amikor elkészülök egy képpel, kint hagyom a műhelyemben, eltávolodok tőle, és teljesen más dolgokkal kezdek el foglalkozni. Pár nap múlva, amikor friss szemmel megnézem, sok olyan részlet van, amire nem emlékeztem festés közben. A képeim egyes szereplői olykor nekem is meglepetést tudnak okozni, miután életre kelnek, már saját egyéniséggel bírnak, már nem a részeim. Az alkotásban ott van a teremtés, ami egy magával ragadó érzés.
De mégis, kik ezek a női figurák? Mi inspirálta őket?
Két éve nagy változás volt az életemben, ami nagyon pozitívan hatott a munkáimra is. A női figurák a bennem felébredő és társra találó női energiákat fejezik ki, de muszáj álcázniuk magukat maszkokkal, állati bőrökkel, mintázatokkal, mert így érzik magukat biztonságban. Talán így vértezem fel Őket az Útra, ami rájuk vár. Egyszer biztos otthonra lelnek.
Kapolcson fantasztikus volt látni a képeidet a Retro Tibi-féle „Emlékek házában„. A nagyközönség hogy fogadta az alkotásaidat? Milyen élményekkel zártad azt a 10 napot?
A képeim közönségével általában csak kiállításmegnyitókon szoktam találkozni, utána már nem biztos. Kapolcson azért volt nagyon más, mert nap mint nap találkoztam és beszéltem emberekkel, folyamatos volt a reflexió a munkáimra, bátran kérdezhettek, kialakulhattak jó beszélgetések. Maga a tér, amit Tibi létrehozott, alapból marasztaló. Nagyon jó érzés volt ebben a hatalmas emléktárban egy falfelületet megkapni és részesévé válni az egésznek. A mostani sorozatomon sokszor visszaköszön a retro életérzés a különböző minták és tárgyrészletek formájában, ezért is tudott jól működni ezekben az installációkban. A pozitív visszajelzések nagyon feltöltöttek és inspirálóan hatottak rám.
Komlódi Judit munkái online felületeken:
https://komlodijudit.format.com/,
https://www.instagram.com/artkomkom
https://www.facebook.com/artkomkom/