1942. január 8-án, pontosan 300 évvel Galilei halála után született Stephen Hawking angol fizikus, a világ valaha élt egyik leghíresebb tudósa, az ősrobbanás elmélet megalkotója. Mindkét szülője az Oxfordi Egyetemre járt, ahol apja orvostudományt tanult, később a trópusi betegségekre szakosodott. Gyakran mondják, hogy az ember kora gyerekéveiből következtetni lehet arra, hogy mi lesz belőle később. Mary, Hawking legidősebb nővére így emlékszik vissza öccsére:
„Stephen nagyon okos volt. Minden érdekelte. Apám készített nekem babaházat, Stephen épített bele vízvezetéket és világítást. Szeretett nyerni, mindenben. Sok időt töltött azzal, hogy az eget kémlelte. Nézte a csillagokat és azon tűnődött, hol ér véget a végtelen. Nem tudta elképzelni, hogy létezik olyan, aminek sosincs vége. Kisfiúként sokat játszott egyedül. Szenvedélyesen vágyott arra, hogy megértse, hogyan működnek a dolgok – a játékvonattól az univerzumig.”
A szülők a gyerekek elméjét folyamatos kihívások elé állították. Nem volt hagyományos háztartás. A gyerekek sok szabadságot kaptak. Olyanokról beszélgettek egy átlagos családi étkezésnél, amiről máshol szó sem esett. Élénk teológiai vitákat folytattak, nyitva hagyva egy csomó kérdést, de nem volt tabu a szex, az abortusz, és más családban szokatlannak számító téma sem.
Stephent az iskolában a társai elnevezték Einsteinnek. Mindenki azt gondolta, hogy az Oxfordi Egyetemre fog menni; az apja nagyon azt akarta, hogy orvostudományt tanuljon, de őt az egy cseppet sem érdekelte, végül a természettudományt választotta fizika specializációval. Az egyetemen csatlakozott az evezős klubhoz. Imádott szórakozni, eljárt táncolni, nem sok ideje maradt a komoly munkára. Saját elmondása szerint napi 1 órát foglalkozott tanulmányaival. Ennek ellenére mindenki meg volt győződve róla, hogy ő a csoport legnagyobb koponyája.
A diákévei alatt vette észre, hogy valami nincs rendben. Mozgása bizonytalanná vált, és egyszer úgy leesett a lépcsőn, hogy elveszítette az eszméletét. Később nem emlékezett rá, hogy kicsoda. Már a Cambridge Egyetem hallgatója volt, amikor diagnosztizálták nála ALS betegségét. Meg kellett tanulnia uralni a testét. Az első komolyabb vizsgálat után 2 évet adtak neki. A családja összeomlott, ő pedig képtelen volt elfogadni az orvosi prognózist. Visszament az egyetemre folytatni munkáját, ahol már a világegyetem keletkezését kezdte el kutatni.
Végül nem halt meg, viszont gyorsan romlott az állapota. Ahogy múlt az idő, lassult a betegsége lefolyása és a kutatásai is jól haladtak. Mindent megváltoztatott, hogy beleszeretett egy Jane Wilde nevű lányba – már volt miért élnie.
„Különc volt és nagyon vonzódtam a széles mosolyához és a gyönyörű zöld szeméhez. Azt hiszem, ezért szerettem bele. Szembe akartunk szállni az orvosokkal, a betegségével; dacoltunk a jövővel.” – emlékezett vissza Jane egy riportban.
A szerelem hihetetlen erőt és motivációt adott Hawkingnak. Meg akart nősülni, amihez munkát kellett találnia. Nagy intenzitással dolgozott PhD-je megszerzésén; tele volt életkedvvel, nagy lelkesedéssel vetette bele magát a kozmológia világába.
1965. júliusában vette el feleségül szerelmét, miután sikerrel pályázott egy ösztöndíjra Caius College-ban. 1970. őszén a fekete lyukakra koncentrált kutatásaiban, melynek kapcsán jelentős felfedezést tett. Addigra már két gyermekük volt. Kozmológiai karrierje virágzott, ám teste állapota egyre romlott. Vonakodott idegenektől segítséget kérni, pedig muszáj volt; az egyetemen a diákjai segítségére volt szüksége, otthon a feleségére. Saját teste diszfunkciójának áldozata lett, de elméjét nem érintette a leépülés.
Egy új kérdés foglalkoztatta esküvője után, amelyre olyan választ adott felfedezésével, ami alapból felforgatta a kozmológia addigi eredményeit: arról végzett számítást, hogy mi történik a fekete lyuk határán levő részecskékkel, amiket a fekete lyuk beszívott és eltűntek. Legnagyobb meglepetésére azt találta, hogy a fekete lyukak részecskéket bocsájtanak ki, akárcsak egy hőt leadó tárgy. Ez a megállapítás végül oda vezet, hogy egy fekete lyuk eltűnhet. 1974-ben jelentette be felfedezését. A sokat vitatott elmélettel először sokkolta a fizikusokat, később belátták, milyen kiemelkedő jelentőségű; egyesítette a relativitás elméletét a kvantum-elméletet és a termodinamika elméletét.
Felvették a Royal Society rangos tudományos szervezetbe. A nevét a hetvenes évektől már Isaac Newton és Charles Darwin nevével együtt emlegették. Csupán 32 éves volt ekkor. Számos nemzetközi elismerést, vendégprofesszori meghívásokat kapott. Az egész családdal Kaliforniába költöztek. Luxuskörülmények között éltek, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az otthoni teendőket egyre kevésbé bírja egyedül Jane. A motoros neutronbetegség is egyre sötétebb árnyékot vetett, a zseni visszafordíthatatlan, romló fizikai állapota addig jutott, hogy már nem tudta használni a kezeit. Mozgáskorlátozottsága arra kényszerítette, hogy új utakon járjon. Fénysebességgel dolgozott az agya. A hetvenes évek közepétől már kerekesszékkel közlekedett és bentlakásos hallgatóval élt a család. A tudós sokáig nem akarta elfogadni, hogy szakszerű ápolásra van szüksége.
A fizika csodagyerekének otthoni helyzete közel sem volt irigylésre méltó, feleségének lelki állapotát el lehet képzelni. Ahogy ő fejezte ki magát: mintha egy fekete lyukban éltek volna. Gyakran sírt, miközben igyekezett a családot összetartani. Stephen ekkor már rég nem beszélt érthetően, egy tüdőgyulladásos megbetegedést követő kómából felépülve pedig teljesen elveszítette beszédkészségét. Erre született az a kommunikációt segítő megoldás, egy Walt Woltosz által fejlesztett gép, ami minimális ujjmozgatással működött. Időközben megírta Az idő rövid története című, laikusok számára készült tudományos bestsellerét, amit úgy vittek, mint a cukrot.
A hozzá közelállók szerint a zseni az élethez és a fizikához is úgy viszonyult, hogy minden csak játék. A hírnév szórakoztatta, és nem vette észre, hogy mindez nem kedvez családi életének. Feleségével eltávolodtak egymástól, akinek jó sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjön, ki is valójában ő, amikor nem a híres tudós felesége. Jane újra szerelemre talált egyik közös ismerősük mellett. 1990-ben szétköltöztek, 5 évvel később pedig elváltak. Hawking egyik ápolóját vette el még abban az évben, Elaine Mason személyében, akiről sokan úgy vélték, csak érdekből ment hozzá a férfihez és árt gyermekeivel való kapcsolatánál. Hawking szerint a nővel viharos, szenvedélyes volt a viszony. 11 évig voltak együtt, 2006-ban váltak el, akkor normalizálódott újra gyerekeivel is viszonya.
2007-ben, lehetőséget kapott, hogy részt vehessen egy súlytalansági repülésen a NASA jóvoltából. Ezzel is fel akarta hívni az űrkutatás jelentőségére a figyelmet, mert mint mondta:
„Jelenleg a történelmünknek egy egyre veszélyesebb időszaka kezdődik el. Fokozatosan növekszik a népesség, illetve a véges erőforrások kihasználása a Földön. Emellett egyre jobban fejlődik a technológiánk, amelynek segítségével a környezetet pozitív és negatív módon is változtathatjuk. Már az is elég nehéz feladat lesz, hogy elkerüljük a katasztrófát a következő évszázadban, nem beszélve az azt követő ezer, vagy egymillió évről. A hosszútávú túlélésünk szempontjából az egyetlen megoldás, ha felhagyunk azzal, hogy csak befelé figyeljünk és megkezdjük a terjeszkedést a világűrbe. Az elmúlt száz év során rendkívüli fejlődésen mentünk keresztül, azonban, ha a következő évszázadot át akarjuk vészelni, a jövőnk az űrben van. Ezért támogatom az emberekkel végrehajtott űrrepülések fejlesztését.”
Stephen Hawking tavaly március 14-én hunyt el, Albert Einstein születésnapján. Mindkét zseniális elme 76 évet élt.
A mindenség elmélete címmel film is készült életéről, amit akár itt is meg tudtok nézni online:
