123 éve, 1895. december 4-én született Fung Yu-Ian, a 20. század egyik legnagyobb kínai filozófusa. Filozófiatörténeti munkássága és saját filozófiai rendszere, mely a neokonfucianizmuson alapult (elméleteit 1939-ben ismertette A li új tana című művében), világ szintű ismertséget és eismertséget hozott számára. Neki köszönhetjük A kínai filozófia szellemisége című művet is, melyben nagyon jól érzékrelteti a vallás és a filozófia szerepét, átfedéseit a kínai gondolkodásban. A könyv oktatóanyag a világ összes érintett egyetemén, mi is ebből idézünk a nagy gondolkodó születési évfordulóján:
„A kínai civilizációban a filozófia hasonló helyet foglalt el, mint más civilizációkban a vallás. A filozófiát minden művelt kínai a szívügyének tekintette. A régmúlt idó’kben az oktatás – már amennyiben valaki részesűlt benne – a filozófiával kezd6dött.
……….
Az a nyugati ember, aki megtapasztalja, hogy a kínaiak életét milyen mélyen áthatja a konfucianizmus, hajlamos ezt az eszmerendszert vallásnak tekinteni. A konfucianizmus azonban csak annyira vallás, mint amenynyire például a platonizmust vagy az arisztotelészi filozófiát annak tekintjük. Igaz ugyan, hogy a Négy könyvet tartják a kínai ember Bibliájának, de ebben a gyűjteményben nem találunk sem teremtésmítoszt, sem pedig a pokolról és a mennyországról szóló történeteket. Természetesen maga a filozófia és a vallás nehezen körülhatárolható fogalmak. Különböző emberek számára a két fogalom gyökeresen mást jelenthet. Amikor filozófiáról vagy vallásról beszélünk, valószínűleg mindenki más gondolatokat társít hozzájuk. Számomra például a filozófia szisztematikus, tudatos elmélkedés az életről. Minden ember, aki még nem halt meg, része az életnek. Mégis, csak kevesen vannak közöttünk olyanok, akik tudatosan elgondolkodnak az életr61; még kevesebben vannak azok, akik mindezt valamilyen rendszerbe foglalják. A filozófusnak filozofálnia kell: azaz tudatosan kell elmélkednie az életről, s gondolatait rendszerbe kell foglalnia.
Ezt reflektív gondolkodásmódnak nevezik, mert tárgya maga az élet.
Az életről, a világegyetemr61 és a tudásról alkotott elméletek mind-mind ebből a gondolkodásmódból születnek. A világegyetemmel azért foglalkozunk, mert az univerzum az élet közege – a színpad, ahol az élet drámája zajlik. A tudás elmélete azért jöhet létre, mert a gondolkodás önmagában tudás. Egyes nyugati filozófusok szerint ahhoz, hogy gondolkodjunk, először arra kell rájönnünk, hogy mi az, amit el tudunk gondolni; tehát mielőtt az életr61 kezdenénk gondolkodni, szükséges, hogy először a „gondolkodásunkat gondoljuk”.
Az ilyen elméletek mind a reflektív gondolkodás révén születnek. Magának az életnek, a világegyetemnek ésa tudásnak a fogalma úgyszintén ennek az eredménye. Nem az számít, hogyan gondolkodunk vagy beszélünk az életről, hanem az, hogy mindannyian benne létezünk. Ugyanígy részei vagyunk az univerzumnak is, függetlenül attól, hogy gondolatokkal vagy szavakkal utalunk rá. A filozófus számára egészen mást jelent az
univerzum fogalma, mint például egy fizikus számára. A filozófus az univerzumon minden létező teljességét érti: azt, amit az ókori kínai filozófus, Hui Shi „Nagy Egynek” nevez, s amelyet úgy határoz meg, mint „amin túl nincs semmi”. Ezért mindent és mindenkit az univerzum részének kell tekinteni. Amikor valaki az univerzumról elmélkedik, akkor önmagára visszautalva, reflektív módon teszi azt.
Amikor a tudásra gondolunk vagy a tudásról beszélünk, gondolataink és szavaink önmagukban is tudást jelentenek.
…………..
A vallás szintén kötődik az élethez. Minden nagy vallásban felfedezhető valamilyen filozófia. Tulajdonképpen minden nagy vallás egy-egy filozófia, amelyre a dogmák, szertartások, babonák és vallási intézmények meghatározott rendszere épül. Én ezt hívom vallásnak.
Ha valaki ily módon értelmezi a vallást – ami lényegében alig különbözik a fogalom általánosan elterjedt használatától-, akkor látnia kell, hogy a konfucianizmust nem lehet vallásnak tekinteni.
Egy meglehetősen elterjedt nézet szerint Kínában három nagy vallás létezett: a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus. A konfucianizmus azonban nem vallás.
Ami a taoizmust illeti, különbséget kell tennünk a taoista filozófia (daojia) és a vallásos taoizmus (daojiao) között. Tanításaik nemcsak hogy különbözőek, hanem sok tekintetben kifejezetten ellentmondóak egymásnak.
Míg a taoista filozófia azt hirdette, hogy követnünk kell a természetet, addig a vallásos taoizmus arra biztatott, hogy az ember szálljon szembe a természettel. Laozi és Zhuangzi szerint a természet rendje az, hogy érzékeltessem: a kínai filozófiai hagyomány különbséget tesz aközött, ha valaki a tudás megszerzésén, illetve aközött, ha a dao megvalósításán munkálkodik.
Az előbbi célja a tárgyi tudás bővítése, míg az utóbbié egy magasabb tudatállapot elérése. A filozófia ezen utóbbi kategóriába tartozik. Az a nézet, amely szerint a filozófiának, s különösen a metafizikának, nem a tárgyi tudás bővítése a célja – bár teljesen más céllal és más nézőpontból vizsgálta a kérdést -, a Bécsi kör révén a kortárs nyugati filozófiában
is megjelent. Én nem fogadom el ennek az iskolának a tételét, miszerint a filozófia egyetlen feladata az ideák megvilágítás a, s hogy a metafizika természetéből adódóan nem több, mint „fogalomköltészet”. Az azonban egyértelműen kitűnik érveikből, hogy a filozófia, különösen a metafizika, képtelenséggé válna, mihelyt információkat próbálna közölni
a tények állásáról.
A vallás ezzel szemben valóban tényszerű információkat igyekszik közvetíteni. Ezek azonban nincsenek összhangban a tudomány által adott magyarázatokkal. A nyugati világban ezért ellentét feszül vallás és tudomány között. Ahol a tudomány teret nyer, onnan kiszorul a vallás, s a tudomány előretörésével a vallás mind jobban elveszíti tekintélyét. A
hagyományok hívei sajnálatosnak találják ezt a folyamatot, s szánalmat éreznek a vallástól eltávolodott emberek iránt, akiket elkorcsosult lényeknek tartanak. Az ilyen emberek valóban sajnálatra méltóak, amennyiben a valláson kívül nem áll rendelkezésükre más út, amely a magasabb rendű értékek felé vezetné őket. Amikor az emberek elszakadnak a vallástól, és nincs semmi, amivel helyettesíthetnék azt, akkor vele együtt a magasztosabb értékek is elvesznek számukra. Életüket a világi dolgok töltik ki, nem törődnek spirituális fejlődésükkel. Szerencsére azonban a vallás mellett ott van a filozófia, amely képes az embert a magasabb rendű értékek felé fordítani – ráadásul sokkal közvetlenebb iránymutatás t ad, mint a vallás, mivel a filozófiában a magasabb rendű értékekhez vezető úton az embemek nincs szüksége a vallási rituálékra és imákra. A filozófia révén megismert értékek ráadásul sokkal tisztábbak, mivel nem keverednek a babonákkal és a képzelet egyéb termékeivel, amelyek viszont túlontúl jellemzőek a vallásra. Ezért a jövőben a vallás helyét a filozófia fogja átvenni az emberek életében. Ez a folyamat összhangban van a kínai hagyományokkal. Az embernek nem kell szükségszerűen vallásosnak lennie, az viszont feltétlenül szükséges, hogy filozofikus módon éljen. Amenynyiben képes a filozofikus életre, úgy a vallás legnagyobb értékei is a birtokába kerülnek.
Fung Yu-Ian A kínai filozófia rövid története című műve teljes terjedelmében megtalálható a terebess.hu oldalán az alábbi linken:
https://terebess.hu/keletkultinfo/Fung-Yu-lan-A-kinai-filozofia-rovid-tortenete.pdf