Mi sem bizonyítja jobban a technika fejlődését, mint az, hogy robotikából is rendeznek már úgynevezett Olimpiádot. Természetesen, mi magyarok, tehetséges fiataljainkkal képviseltetjük magunkat eme rangos eseményen. Szombathelyen van egy lelkes kis csapat, akik 2017 óta sikert sikerre halmoznak és szereznek dicsőséget kis hazánknak. Vezetőjük, aki puszta véletlen folytán került a közösség élére, nem csak szaktudásával és végtelen nyugalmat árasztó személyiségével támogatja mindenben „gyermekeit”, hanem egyedi módszerével fejleszti képességüket. Schubert József villamos fejlesztőmérnök és mérnök-tanárral beszélgettem a klub jelenéről és jövőjéről, versenyekről és sikerekről.
Hogy jött a robotika az életedbe?
Öt éve -akkor még- tanítottam a Savaria Szakközépiskolában, amikor megkeresett egy tanár kolléga, hogy lenne egy pár érdeklődő gyerek elektronikai témával kapcsolatban, akiknek lehetne indítani egy szakkört. Akkor még nem a robotika volt a fő irányvonal, hanem inkább az elektromos áramkörök, mikrovezérlők és hozzá hasonlók. Közben ennek a tanárnak egy ismerőse, aki részt vett korábban a Magyarországi Robot Olimpia szervezésében Tatabányán, tudomást szerzett rólunk és megkérdezte tőlünk, lenne-e kedvünk indulni a következő versenyre. Bevallom, akkoriban még nem láttam ebben semmi fantáziát, viszont a tanár társam lelkesen belevette magát a felkészülésbe. Az élet azonban úgy hozta, hogy a versenyre nem tudott elmenni, így nekem kellett helyette elkísérni a diákokat. Ekkor láttam meg, hogy ez milyen szuper dolog és onnantól kezdve, már ketten vettünk részt a gyerekek felkészítésében.
De m is pontosan a robotika, mit takar a fogalom? Illetve hogyan kapcsolódik a Mesterséges Intelligenciához?
Alapvetően a mai világban sokszor szó van arról mi a robot. A robot önálló működő gép, saját programja alapján dönti el, mit kell csinálni. Ettől már tekinthetjük alapszintű mesterséges intelligenciának is, nagyon korlátozott informatikai háttérrel. A mi LEGO alapú robotjaink elég szűk képességűek, összesen négy érzékelőjük lehet, illetve maximum négy beavatkozó szervük (más szóval motor), amit használhatnak. Az érzékelők különböző környezeti jellemzőket mérnek: szín, fényerő, hőmérséklet stb. Lehet pl. iránytű, amely a robotfociban segít az ellenfél kapuját megtalálni. A robotfocihoz pl. a speciális labda infravörös fényt bocsát ki, amit egy ennek érzékelésére való szenzor figyel, mely segítségével a labda irányát és távolságát is kiszámolhatjuk.
Hogyan kerülhet be egy csapat a Robotika Olimpiára?
A World Robot Olympiad (WRO) egy világszervezet, amely minden évben megrendezi ezt a világversenyt, melyben több versenykategóriában, több korosztályban versenyeznek diákok. Ahhoz, hogy egy csapat részt vehessen az olimpián, a saját országában meg kell nyernie a nemzeti döntőt. Már több mint 60 ország csatlakozott ehhez a programhoz. Fő versenykategóriák -amiken eddig indutunk- regular (terepasztal), open (nyílt) és a robotfoci. 2016-ban az országos bajnokságon másodszor indult regular csapatunk és második helyezést ért el. Világbajnokságra azonban nem egyszerű kijutni, hiszen kel hozzá a „nyersanyag”, a gyerekanyag.
Ezzel már a következő évben probléma adódott, amikor azok a középiskolások, akikkel sikereket értünk el, egyetemre mentek és nem volt utánpótlás. Próbáltuk a következő évfolyamokban népszerűsíteni a műfajt, de az első lelkesedés után hamar megcsappant az érdeklődés. A robotika egy összetett, interdiszciplináris tudomány, ami magába foglalja a matematika, fizika, programozás, gépészet stb. területeket. Ezek iránt érdeklődő és lelkesedő gyerekekre van szükség. Van olyan diák, aki inkább építeni szeret (gépészeti vénájú) és van, aki inkább programozni.
Hogyan oldottátok meg ezt a nehéz helyzetet, hiszen gyerekek nélkül nincs szakkör és nincsenek versenyek sem?
Elkezdtünk nyitni más iskolák felé, ahol tudtuk, hogy vannak érdeklődő diákok. Így kerültek hozzánk kiváló adottságú gyerekek, akikkel már el tudtunk indulni a következő versenyeken. A 2017-ben az open kategóriában meg is nyertük az országos fordulót. Sajnos, mivel már nem csak annak a középiskolának a diákjai voltak a csapat tagjai, ahol tanítottam, új helyszínt kellett keresni, ahol tovább tudtuk folytatni a felkészüléseket, hiszen várt bennünket az Olimpia. A kollégám maradt az iskolában és villamossági vonalon szervezte tovább a szakkörét, én viszont kénytelen voltam tovább keresni egy új „otthont” a robotikának. Ehhez sok segítséget kaptam egy ifjú mérnök kollégától, akivel azóta is ketten foglalkozunk a gyerekekkel.
Nem lehetett egyszerű szembesülni azzal, hogy a körülmények nem a legideálisabbak egy világszínvonalú megmérettetésen való részvételhez. Mégis hogyan sikerült orvosolni a váratlan helyzetet?
Az egyik gyerkőc anyukája, aki egy szombathelyi általános iskola igazgatónője, felajánlott egy termet, ahol van elég hely a felkészüléshez és ráadásnak kaptunk egy szertárt is, ahova el tudjuk helyezni a holminkat. Először kölcsön eszközökkel dolgoztunk. Az igazság az, hogy egy versenyre való felkészülés és részvétel, vagy éppen a világversenyre való kijutás óriási költséget jelent. Mivel jelenleg klubként működünk, nincsen bevételi forrásunk. Szponzorok, szülők, illetve egy alapítvány segíti az anyagi boldogulásunkat. A diákoknak teljesen ingyen biztosított a lehetőség. A kollégámmal mindketten hobbiból csináljuk. Szerencsére eddig sikerült annyi anyagi támogatást szerezni amennyi kellett, sikerült fejlesztenünk. Már 13 alaprobotunk és rengeteg kiegészítőnk van és rengeteg projektötletünk, amivel kihívást adunk a gyerekeknek.
Mi a koncepció a felkészülésben?
A klub koncepciója a tehetséggondozás. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az érdeklődő gyerek idejön, keresek egy neki való feladatot, amit saját ütemében haladva kell megoldania. Ehhez, ha kell utánanéz, ha kell másokat kérdez, ha elakad hozzám fordul. Autodidakta módon önfejlesztéssel működünk. Én ahhoz biztosítom a lehetőségeket, hogy saját érdeklődésének megfelelően haladjon előre. Van, akinek ez nem megy, az hamar itthagy minket.
Hogyan találnak meg benneteket azok a gyerekek, akiknek megfelelő maga a rendszer és látnak a robotikában fantáziát és elhivatottságot?
A versenyeken kívül gyakran járunk bemutatókra, ahol mindig sok a kíváncsiskodó fiatal. Legutóbb például a Zrinyi Matematika verseny résztvevőinek szerveztünk programot. Általában egy-egy gyerek csatlakozik hozzánk ezeken az alkalmakon, többel is tudnánk foglalkozni. Folyamatban van a szervezése, hogy legyen egy alapképzés, ahol megtanítjuk a gyerekeknek az alapokat és utána tudnak továbblépni az önállóbb projektek felé.
Mit gondolsz, miért ennyire gyér az érdeklődés a robotika iránt? Kereshető az ok a természettudományi tárgyak oktatásában?
Szerintem nem annyira fogékonyak a műszaki dolgokra a mai fiatalok. Nincs bennük motiváció. Úgy látom leginkább nem a tanítással van a baj, hanem a neveléssel. Nincsenek motiválva a gyerekek. Másrészt sokrétű az a képesség, ami ahhoz kell, hogy nálunk sikereket érjen el a gyerek. Nem elég jónak lenni matematikából, de érzék kell a fizikához, informatikához, gépészethez. Ezen kívül jó marketinges beállítottság, valamint biztos angol nyelvtudás is szükséges. Ami még nagyon fontos a csapatmunka, ahol megtanulnak együtt dolgozni. A téma népszerűsítése érdekében -közösen más iskolákkal- szerveztünk 2019-ben már második alkalommal városi robotversenyt is, amin helyi iskolákon kívül idén először egy szegedi klub is részt vett.
Milyen projekttel készültetek ezek után a világbajnokságokra, ahonnan már az első alkalommal is szép teljesítényekkel tértetek haza?
Costa Ricán rendezték a világversenyt 2017-ben, ahova egy különleges open projektet vihettünk ki, ami LEGO is meg nem is, gyakorlatilag egy üvegház automatizált változata. A középmezőnyben végeztünk, 60 ország indulói közül, nagyon szép emlékekkel és tapasztalatokkal gazdagodtunk. Aztán következett 2018, amikor három csapattal is indultunk az országos bajnokságon és közülük a robotfocival jutottunk ki az Olimpiára Thaiföldre. A három kategória: robot foci, ahol 2-2 robot igyekszik a labdát az ellenfél kapujába juttatni. Regular (terepasztal), ahol egy színes tárgyakkal ellátott terepasztalon kell a robotnak minél gyorsabban feladatokat megoldania. Az open kategória (adott témán belül szabadon választható a projekt melyet LEGO vezérlőegyég irányít). Úgy kell elképzelni ezt az open megmérettetést, hogy kapunk egy standot, ahol az otthon elkészített projektet, mint egy terméket be kell mutatni. Hivatalos nyelve az angol. Klubunk régi tagja volt a három fős kis csapat lelke. Jól beszél angolul és meg van a kellő bátorsága ahhoz, hogy feltalálja magát ebben a helyzetben.
El tudnád magyarázni, miből állt az üvegházas projekt?
2017-ben open kategóriában a fenntarthatóság volt a témakör, amiben elindítottuk a robotizált üvegházas projektünket a csapat neve a játékos Green-Peas lett. Plexiből készült maga az üvegház, amiben igazi búzafűvet termesztettünk. Ehhez pl. legóból készítettük el az árnyékolót túl erős napfény esetére, sötétben pedig ledes világítás kapcsolt be. Elláttuk még szellőzőrendszerrel, páratartalom és nedvesség mérővel, valamint saját öntözőrendszerrel is, amihez az esővizet egy tartályban gyűjtöttük össze. Mértük a belső fényt is. Az egészet pedig egy napelemes rendszerrel tápláltuk meg. Az egészet 2 db együttműködő LEGO EV3 vezérlőegység irányította.
Hogyan szerepelt a csapat a következő versenyen?
Nagyon felkészülten, a 2017 év sikerén felbuzdulva jelentősen továbbfejlesztettük az üvegházas projektet hiszen az élelmiszer volt a témakör. Mivel ebben a versenyszámban szubjektív a pontozás, két független bíró dönt a versenyzők sorsáról. Mi az egyiktől 0 a másiktól 10 pontot (maximum) kaptunk az egyik fontos bírálási szempontra. Mivel nem hagyott nyugodni ez az eredmény, a verseny végén megkérdeztem a bírókat, miért ez a különbség. Azt választ kaptam, hogy túl professzionális a projekt, amiről úgy vélik, hogy nem a gyerekek munkája és egyértelműen a tavalyi projekt másolata. Végül a 4. helyen végzett a csapat. Annak ellenére, hogy megkapták a legjobb prezentáció különdíját ez az inkorrekt bíráskodás teljesen elvette a kedvét a srácoknak a további versenyzéstől. A robotfoci csapatunk azonban nyert, az akkor Magyarországon először indított versenyszámban.
Mi változott ezután?
Open kategóriában ebben az évben nem indulunk. Ujjászerveztük a csapatokat. Láttuk azt, hogy a világban milyen a színvonal, milyen projektekkel álltak elő a többiek, és milyen támogatás van mögöttük. Úgy tudom, hogy az oroszoknál létezik egy képzési intézmény, ahol magas szinten oktatják a robotikai ismereteket. Nem lehetett véletlen, hogy 2017 ben a világbajnokságon minden versenyszámban volt orosz csapat a dobogón. Magyarországon is van már kezdeményezés hasonlóra, de még gyerekcipőben jár. Majd szeretnék csatlakozni én is ehhez.
Mivel készültök az idén, ami azért is jelentős lehet a klub életében, mivel Magyarországon, Győrben kerül megrendezésre a világbajnokság?
Regular kategóriában két életkorban is indítunk csapatot senior (középiskolás) és elementary (alsós) korcsoportban. Robotfociban is indulunk természetesen. Itt fel tudjuk használni a világversenyen szerzett tapasztalatainkat.
Vannak ezenkívül is versenytapasztalatotok?
Idén februárban jártunk Csehországban, Brnoban egy meghívásos versenyen, ahol a gyorsaság volt a lényeg. Két versenyszámban indultunk gyorsulási versenyben és gyorsasági vonalkövetésben. Gyorsulásiban második helyezést értünk el. Továbbá idén másodszor segítettünk megrendezni a Szombathelyi robotépítő és programozó versenyt, ahol saját terepasztal és robotszumó versenyszámokkal rukkoltunk elő, amely nagyon népszerű, izgalmas és inspiráló játék egyben.
Melyek a csapat életében a legfrissebb fejlemények?
Július 10-én a magyarországi nemzeti döntőben a robotfoci csapatunk veretlenül nyerte meg a világbajnokságra jutás lehetőségét. Az elementary regular csapatunk pedig 2. helyezést ért el.
Most pihenünk, majd ősszel nagy lendülettel folytatjuk a felkészülést a novemberi világbajnokságra. Nagyon sok fejlesztési ötletünk van, az idő pedig kevés. Célunk, hogy bejussunk a legjobb 16 közé robotfociban.
Fotók: Toki Niki