Gyakran visszatérő kérdés: ki választ? Szokták mondani, hogy mindig a nő. Tekintetével, mozdulataival üzen, és ezt a jelet veszi a férfi. Az egyetlen nagy döntés, amit a nőnek kell meghoznia, hogy kit választ, kinek adja, ajándékozza feltétel nélküli figyelmét. A férfi pedig dönt. Minimum két döntés áll a férfi előtt (és mind a kettő fontos): az első ritkán tudatos – legalábbis kevés férfi dönt tudatosan felőle -, mégpedig, hogy kitől fogadja el a figyelmet. Ha egyoldalú a figyelem, tehát a nő inkább játsza az alárendelt, a figyelmes szerepet, mindig csak ad és ad, akkor kötelezettsége keletkezik a férfinak, mondhatni „tartozása” lesz. Minél többet mer a férfi fogadni, és minél többet és önzetlenebbül mer a nő adni (hitet, tanácsot, megerősítést, figyelmet, segítséget, szexet, vacsorát, stb), annál erősebb kapcsolat alakul ki köztük. Tehát a férfi arról dönt, kinek mennyit fed fel magából és mennyit fogad el a nő által kínált „figyelemből” – Joós István előadásában legalábbis ennyire egyszerű a képlet.
Mint mondta, gyakori jelenség, hogy a férfiak egy kapcsolat elején csapodárabbak, csak később nyugodnak bele, hogy már eldőlt. Eldőlt, hogy ki a társuk, függetlenül attól, hogy felvállalják vagy se. Sok férfinek kell ehhez idő és távolság, hogy belássák, napról napra erősebb az összetartozás érzés bennük. De mivel még nem tudatosul bennük, hogy ez miről is szól, hajlamosak ilyenkor bezárni, eltűnni. Hagyni kell ilyenkor őket. Tapasztalják meg a hiányt! Ha egy férfi azt mondja, hogy szünetet akar, teljesen fölösleges utána szaladni. Békén kell hagyni. Vagy eléggé szenved egy idő után ahhoz, hogy megértse, boldog volt a nővel, vagy nem jön el ez a pillanat, ami azt jelenti, nem volt igazán boldog.
Nagy kérdés, hogy mennyire engedte be a férfi a nőt a saját világába, mennyire tudott ő önmaga lenni a társaságában, amikor együtt voltak, otthonos, nyugodt, derűs, mennyit nőtt ő a saját szemében?
A férfiaknak idő erre rácsodálkozni, megérteni, hogy nekik ez jó. Akkor már nem számít, hogy vannak fiatalabbak, csinosabbak, mert nem azon múlik, hogy működik -e egy kapcsolat. Megértik, hogy az a fontos, hogy kivel, hogy kitől kapja meg a segítséget a mindennapok férfiasságához. És bizony van az úgy, hogy ez a személy pont nem a házastársuk…
Szeretői kapcsolatokban kitartani…ezer írás és vélemény jelenik meg naponta a téma kapcsán. Rengeteg példa van arra, hogy a két ember, aki összetartozik (ha a férfi valóban átadja magát, a lelkét a nőnek, aki támasza tud lenni, felemeli), végül hivatalosan is egymáséi lesznek, bevállalva, hogy közben akaratlanul is sebeket ejtenek történetük többi szereplőin. Mégis, többen vannak azok, akik egyoldalúan adnak, a férfi pedig nem dönt. Hogy mindez kinek a felelőssége? Ha objektíven és józanul nézzük, mindenki csak a saját döntéseiért felelős. De azért nagyon.